2015. jan 27.

Egy alzheimeres mindennapjai

írta: tees06
Egy alzheimeres mindennapjai

 Cím: Megmaradt Alice-nek857097_5.jpg

Szerző: Lisa Genova

Fordító: Neset Adrienn

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Oldalszám: 326

Kiadás éve: 2012

Lisa Genova neurológusból lett író, aki eddig főként neurológiai betegségekkel kapcsolatos könyveket alkotott. A Megmaradt Alice-nek c. legelső könyvét magánkiadásként adta ki, és immár több mint 30 országban jelent meg. A történet jelentősége abban rejlik, hogy egy beteg szemszögéből mutatja be a mindennapi küzdelmeket, amely hitelességének köszönhetően komoly támogatást és segítséget nyújt mindazoknak, akiknek szembe kell nézniük a korai Alzheimer tüneteivel.

 A történet középpontjában Alice Howland, egy harvardi professzor áll, aki furcsa tüneteket kezd észlelni önmagán: elfelejti hová rakta a BlackBerry-jét, nem jutnak eszébe bizonyos szavak, és feladatok, amelyeket el akart végezni. Az ötvenéves Alice kezdetben a stresszre és a kimerültségre fogja a tüneteit, azonban miután az orvosa neurológushoz küldi, már ő is elkezdeni sejteni, hogy valami nincsen rendben. A korai Alzheimer kórral diagnosztizált professzor lassan fogadja el betegségét, és azt, hogy aki volt, idővel el fog tűnni. Elveszíti önmagát, de éppen emiatt ébred rá arra, hogy mi az, ami igazán fontos az életben. A könyv több mint két évet ölel fel, amely idő alatt a hihetetlenül tehetséges harvardi professzor fokozatosan leépül.

Alice mindig is büszke volt memóriájára, hiszen ez tette igazán különlegessé. Mindig mindenre pontosan emlékezett, tudta, hogy melyik tanulmányt mikor és hol olvasta, vagy éppen ő mikor írta. Elismert volt a szakmájában, és rendszeresen tartott hosszabb előadásokat, ahol kutatásai eredményeit ismertette. Egy januári hónapban azonban minden megváltozik, és 2004 nyarát követően pedig már vissza sem tud menni dolgozni. Az állapota gyorsan romlik, és fokozatosan veszíti el önmagát. De mi marad akkor, hogyha elveszíted azt, ami azzá tett, aki vagy? Alice ezzel kénytelen szembenézni, mivel megszerzett tudása semmivé válik.

Alice karakterével könnyű azonosulni és együtt érezni. Lisa Genova nagyszerű munkát végzett ebben, és a szerkesztést is nagyon jól megoldotta. Alice jelleme aprólékosan kidolgozott, és megfigyelhető az, hogy a könyv elején mindent részletesen olvashatunk. Szinte mindenre emlékszik, és könnyedén oldja meg a különféle memóriateszteket, de aztán fokozatosan veszít a részletességből. Elfelejti lányai nevét, csak anyaként és színésznőként kezdi emlegetni őket, és ahogyan válik egyre súlyosabbá az állapota, úgy lesznek egyre rövidebbek a fejezetek is.

A többi szereplő kidolgozása már nem annyira alapos, csak egy rövidebb leírást kapunk mindenkiről. Tudjuk, hogy ki kicsoda, de az érzéseikkel nem találkozunk. Ez a könyv ugyanis a betegek szemszögéből mutatja be a helyzetet. Ahogyan az írónő is rávilágít arra, hogy nincsen megfelelő támogatás a korai Alzheimeres betegek számára, hiszen a különféle szervezetek csak a gondozóknak nyújtanak csoportos beszélgetéseket. Ez a kötet azonban megmutatja azt, hogy min mehetnek keresztül. Az olvasó érezheti Alice zavarodottságát, frusztrációját és rettegését a jövőtől. Folyamatosan bepillantást nyerhet egy olyan elmébe, amely fokozatosan mélyebbre és mélyebbre süllyed.

A szerző nem túloz, és nem hallgat el semmit sem. Az öngyilkosság gondolata is fontos momentum a történetben, hiszen ahogyan Lisa Genova is elmondta, nem találkozott olyan korai Alzheimeres beteggel, akinek ne fordult volna meg a fejében. Miért? Leginkább azért, mert ők még nem öregek, és nem nehezebben viselik el azt, hogy egy egészséges testben egy sorvadó elmében ragadtak.

A család szerepe mindvégig lényeges marad a regényben, de amíg Alice gyerekeinél azt látjuk, hogy mindenben támogatják az anyjukat, addig a férjnél mást észlelünk. Menekül az egész szituáció elől, és sokáig nem tudhatjuk miért. Talán a férj önző, és előrébb helyezi a saját életét, karrierjét a feleségétől. Inkább dolgozik estig, mint hogy a feleségével maradjon otthon. Kétségtelen, hogy önzőnek tartjuk emiatt, de csak lassan vesszük észre az igazi okot, a félelmet. Fél attól, hogy elveszíti a feleségét, azt a nőt, akit mindig is szeretett. Nem akarja elfogadni az egész helyzetet, hiszen nem így kellett volna az életüknek alakulnia.

A regény számos üzenetet tartalmaz. Nemcsak kísértetiesen bemutatja a betegek helyzetét, de megmutatja azt is, hogy mennyire fontosak azok az apró dolgok az életben, amelyeket nem is értékelünk. Azok, akik nem találkoznak a betegséggel, ezt észre sem veszik. A kötet hangsúlyozza a családi értékeket, az együtt töltött idő fontosságát, hiszen lehet akármennyire elismert valaki a munkájában, nem a munkatársak fogják támogatni a betegeket. Az Alzheimeres páciensek pedig kénytelenek szembenézni az elidegenedéssel és magánnyal.

A könyv filmváltozata az idei év januárjában jelent meg az Egyesült Államokban Julianne Moore főszereplésével. Az előzetes alapján megragadták azt a lényeget, amit a könyv is közvetít. Hiszem azt, hogy minden regénynek megvan a maga ideje az olvasásra, ami nem életkorhoz köthető. Ez a kötet nem happy end, és nincsen tele izgalmas, vicces jelenetekkel. A valóságról, az élet kegyetlenségeiről szól, hiszen az életnek nem kell fairnek lennie. Csak azoknak ajánlom, akik erre tényleg felkészültek.  

Szólj hozzá

könyv Lisa Genova Megmaradt Alice-nek