2015. sze 06.

Átlagos történet átlagon felül megírva.

írta: tees06
Átlagos történet átlagon felül megírva.

Cím: én még sosemdsc_0273.JPG

Szerző: Kemény Zsófi

Kiadó: Tilos az Á Könyvek

Oldalszám: 320

Kiadás éve: 2014

Kemény Zsófinak első regénye az én még sosem, amelyen elmondása szerint évekig dolgozott. A könyv számos olyan dolgot tartalmaz, amelyet meg kellett élnie, és csak aztán tudott leírni. A fiatalokról szól ez, amikor először találkoznak igazán szembe az élettel. Lehet ez felelősségvállalás, vagy az első szerelem kezdete és vége. Látszik, hogy a szerző saját tapasztalásból írt, mert mindenhol érezni a hitelességet.

A történet három tizenhét éves fiatalról szól, akik életét szilveszter estéjétől egészen márciusig követhetjük. Esztert, Tomát és Ágót különös érzelmi kapcsolat köti össze, amely kissé bonyolult, de nem értelmezhetetlen. A három hónap alatt sok minden történik velük, és komoly problémákkal kell szembenézniük, amely minden tizenévesnek megpróbáltatás ebben a korban. Először tapasztalják meg az életben azt, amikor nekik, egyedül kell meghozniuk egy fontos, és egyben meghatározó döntést önmagukkal kapcsolatban. Erről pedig mindegyiküknek komoly elképzelése van.

Összességében véve ez a regény egy nagyon egyszerű, hétköznapi történet. A szerelem áll a középpontban, pontosabban ez kapja a legnagyobb hangsúlyt. Talán kicsit általános a történet, és nem túl izgalmas az sem, ami történik benne, de nagyon jók a meglátásai a szerzőnek. Látszik, hogy hiteles, és ő is átment ezeken. Minden, amit írt, azokat jól ismeri, hiszen saját tapasztalataiból merítve ír. Azonban éppen ezért átlagos is a történet, mert ezeket szinte minden fiatal átélte. Mindenki volt először szerelmes, mindenki csalódott fiatalon valamiben, sőt mindenki találkozott olyan meghatározó döntésekkel, amit neki egyedül kellett meghoznia, és ez óriási felelősség járt. Valójában Kemény Zsófi olyan regényt írt, amelyet mindannyian már megéltünk, és az olvasás közben kicsit újra át tudtuk ezeket élni.

A szereplők között mindenki tud valakivel azonosulni. Valakinek a problémájával, és ez által bele tud gondolni, hogy ő régebben hogyan szembesült ezzel. Nem is azonosulni tudunk ezzel, hanem sokkal inkább emlékeztet minket. A három szereplő közül nekem a legszimpatikusabb Ágó volt. Időnként nagyon idegesítő volt, de tény, hogy az egész történetet ő vitte. Vele kapcsolatban éreztem azt is, hogy hatással volt a környezetére. Irányította az embereket maga körül, amolyan bábjátékot játszott velük. Ez nem szép dolog, de tény, hogy nagyon jó emberismerő volt, és ezt nagyon ki is használta. A szereplők közül azonban nekem Eszter nem volt túl szimpatikus. Kicsit idegesítő és iszonyatosan naiv volt. Egyetlen női főszereplőként eléggé olyan képet mutatott, hogy minden tinédzser lány hasonlóan gondolkodik, és nekem időnként az agyamra ment azzal, ahogyan világfájdalomnak élte meg a legapróbb dolgokat.

Őszintén bevallom, hogy kezdetben zavart a regénynek a formája. Egy olyan történetről beszélünk, ahol a három szereplőnek a szemszögéből olvashatjuk a történéseket. Ezek fejezeten belül váltakoznak, akár a párbeszédeken belül is. Különféle betűstílussal van írva mindegyik szereplő, vagyis más betűstílus, más valakinek a szemszögét jelenti. Hirtelen én nem nagyon értettem ezt, ugyanis nem nagyon voltak benne nevek kezdetben. Elkezdtem olvasni az egész regényt Ágó szemén keresztül, majd egyszer csak átváltott Eszterre. Hirtelen nem értettem, illetve nehezen értettem meg, hogy akkor most hogy is van ez. De utána már nagyon jó ötletnek tudtam be. Ezt is hitelesnek éreztem az írónőtől, mert nagyon jól beleképzelte mások helyzetébe önmagát. Időnként pedig jól lehetett szórakozni azon, hogy egy – egy párbeszéd során a két fél mit gondolt egymásról, hogy mit miért tesz. Volt, hogy nagyon jól eltalálták egymás gondolatait, de néha nagyon mellé is lőttek. Egy jól sikerült első könyvről beszélhetünk, amelyet egy nagyon tehetséges szerző írt. Én ajánlom olvasásra, mert bár vannak kisebb hibák benne, de mindenképpen egy élvezetes olvasmány.  

Szólj hozzá

Könyv Kemény Zsófi én még sosem