Cím: Lázálom

Szerző: George R. R. Martin

Fordító: Kornya Zsolt

Kiadó: Alexandra

Oldalszám: 416

Kiadás éve: 2013

George R. R. Martint leginkább A tűz és jég dala c. sorozatnak köszönhetően ismerhetik a legtöbben, amely a megfilmesítés óta egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A Lázálom azonban egy sokkal korábban megjelent könyve, amelyet még 1982-ben írt a szerző, és vámpírokról szól. A regényben a vámpírok mellett szerepet kap a XIX. századi Amerika világa, a rabszolgaság kérdése és a gőzhajózás is.

Abner Marsh már régóta járja a folyókat gőzöseivel, de az utóbbi időszakba komoly veszteség érte. Több gőzöse is tönkrement, és csak egy ócska, vén hajója maradt. Váratlanul azonban rámosolyog a szerencse, amikor is egy gazdag üzletember felvásárolja a cége felét, és közösen építenek egy új gőzhajót. Ez a hajó azonban minden eddigitől nagyobb és szebb lesz, amellyel Marsh régi álmát váltja valóra. Társa, Joshua York azonban különös alak, de barátai még nála is furcsábbak. Nappal soha sem látni őket, de naplemente után mindig előjönnek. Joshua pedig időnként el is tűnik napokra, amíg a gőzösnek várnia kell rá. Marshnak nem mindig tetszik társa viselkedése és elkezd utána nyomozni, majd pedig szembeállítja kérdéseivel. A válaszok, amiket kap, azonban minden elképzelésétől elképesztőbbek.

Különös könyv volt ez számomra, ugyanis soha sem olvastam vámpírokról szóló történeteket. Most a fülszöveg viszont megfogott, és már egyébként is régóta szerettem volna olvasni valamit George R. R. Martintól. Ő az az író, akiről csak jót hallok, de mégse olvastam még semmit sem. Kétségtelen, hogy ez a regény is kiemelkedő, de engem mégsem nyert meg igazán. Jókai Mór regényei jutottak róla eszembe, mert korábban egy ismerősöm azt mondta, hogy az ő regényei nagyszerűek, de az első 100 oldalon mindig nehéz túljutni. Hasonlóan voltam én is a Lázálom c. kötettel, mert nagyon megszenvedtem az első 100 oldalt. Gyengéim ugyanis a hosszas és részletes leírások, amellyel ez a regény igazán bővelkedik. Ezek nem rosszak, de engem untatott az, amikor oldalakon keresztül arról olvashattam, hogy mennyire nagyszerű hajó a Lázálom, vagy milyen nagyszerű a felszerelése, és hogy hogyan fogja majd legyőzni a Napfogyatkozást. Ez az utóbbi ugyanis nagy álma volt Marshnak, aki szerette volna gőzösével legyőzni a Mississippi folyó legnagyobb gőzhajóját.

Mindezek mellett azonban nagyon érdekes a történet. Nem bonyolítja a történetszálakat, de mégis érdeklődve olvassa az ember. Bár nem olvastam korábban vámpírokról szóló könyveket, de mégis az volt az érzésem, hogy van benne valami egyediség. A különféle babonákat és hiedelmeket ugyanis nevetségesnek tartják a regényben, és a szerző új sajátosságokat teremt az Éjszaka népének. Ez a része a történetnek megfogott, mert nagyon sokféle dolgot olvashattunk az életükről, történetükről.

Igazából úgy éreztem, hogy kissé lassan haladt a történet. Lehet, hogy csak én voltam vele így, de számomra nem volt túlságosan olvasmányos. Pontosabban folyamatosan váltogatták magukat a nagyon jól megírt részek, és a kevésbé, kissé vontatottabbak. Volt olyan, hogy néhány perc alatt elolvastam egy – egy hosszabb fejezetet, amíg egy másikon már sokkal nehezebben jutottam át. Ez csak azért volt zavaró számomra, mert sokáig felváltva, két szálon futott a történet, és engem az egyik cselekményszál jobban érdekelt, mint a másik. Így tehát időnként beszippantott a regény, és magával ragadott, máskor azonban alig haladtam vele.

Bár vannak fenntartásaim a regénnyel kapcsolatban, de mégis úgy érzem, hogy ez egy jó könyv. Nem félelmetes vámpírtörténeteket tartalmaz, bár van több izgalmasabb és hátborzongatóbb rész is, de sok mindent megtudhatunk a korabeli amerikaiak életéről is. Fontos kérdés volt a regényben a rabszolgák sorsa is, hiszen Abner Marsh ezt mélyen elítélte, de mégis egy erősen rabszolgatartó területen játszódott a történet nagy része. Ez pedig okozhatott volna kisebb – nagyobb bonyodalmakat, amely egy – egy szereplő esetén jelentkezett is. Érdekes volt ezt a személetet is megtapasztalni a regényben, és nemcsak a vámpírok életét.

Valójában csak azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a vámpírokról szóló regényeket, és szívesen olvasnának már valami szokatlant ebben a témában. Ez a regény ugyanis biztosan meg fogja lepni az olvasót, amelyben több életutat is megismerhetünk, és akár klasszikus műnek is tekinthetjük a műfajban.