Cím: A Törpekirály fogságában

Szerző: Holly Black – Tony DiTerlizzi

Fordító: Till Tamás

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Oldalszám: 112

Kiadás éve: 2005

A Spiderwick krónikák tipikusan az a sorozat, amit alig lehet letenni. Minden egyes rész rövid, ezért akár egyszerre is ki lehet olvasni egy kötetet, de az se baj, hogyha elhúzza az ember. Mindképpen szórakoztató, és a szerzőpáros folyamatosan tud meglepetést okozni.

Hetek óta nem történt semmi, ami eltérne az átlagostól. Szinte már minden olyan lett, mint amilyen korábban is volt. Mallory iskolai vívóversenyén azonban feltűnik egy különös alak, aki bajba sodorja Jaredet, majd pedig szép lassan az egész családot. A gyerekek pedig hamarosan egy bányában találják magukat, amely a törpék lakóhelye. De mit, vagy éppen kit keresnek ők ott? Miért mentek oda? Egyáltalán önként jutottak el ide, vagy valaki csapdába csalta őket? A negyedik kötet sok fordulatot tartalmaz.

Igazából eddig ez a kötet tetszett a leginkább, mert itt elég sok fordulat volt. Már kezdetben gyanús volt az a srác, de utána se lett szimpatikusabb. Lehetett tudni, hogy szándékosan sodorta bajba Jaredet, amelyet ő sem titkolt. De mégis rejtély maradt, hogy mégis ki volt ő. Szerencsére a regény végére megtudjuk, bár én őszintén bevallom, hogy nekem nem jutott volna ez az eszembe. Tudtam, hogy valamelyik gonosz lény keze áll a háttérben, de ilyesmire nem számítottam. Mindent összevetve, a negyedik kötet igazán izgalmasra sikerült. A váratlan fordulatok mellett tetszett az is, hogy kicsit mesei elemeket is belevittek, és megjelent Hófehérke és a hét törpe is. Ez egy aranyos gesztus volt a szerzőpárostól.

A törpék annak ellenére, hogy nem a legszimpatikusabb lények számomra, mégis nagyon érdekesek voltak. Az, ahol éltek, egy nagyon jól kitalált és leírt helyszín, valamint ez is azt bizonyítja, hogy Holly és Tony is tele van fantáziával. Ennek pedig tökéletes bizonyítéka ez a könyvsorozat, amely egyáltalán nem unalmas. Nem éreztem benne még olyan részt, amely kicsit is vontatott lett volna számomra. Tény, hogy gyerekeknek szól a történet, de ahhoz képest egészen szórakoztató. Nem kell lesüllyedni gyermeki szintre ahhoz, hogy felnőttként is élvezni tudjuk.

A kötet épp olyan olvasmányos, mint amilyenek az előzőek is voltak. Nem akarom magamat ismételni, de ezt is szintén ajánlom. Most is tetszettek a karakterek, és úgy érzem, hogy minden egyes szereplő egyre jobban kibontakozik. Ez által pedig egyre jobban megismerjük őket, és végre megtudjuk azt is, hogy ki miben jó, vagy hogyan reagál feszült helyzetben.

A negyedik kötet mellesleg szorosan összekapcsolódik az utolsó, befejező résszel, amelyet szinte azonnal elkezdtem olvasni a negyedik befejezését követően. Azt hiszem, hogy a befejező kötet is fog meglepetéssel szolgálni.