Cím: Elfojtott sikoly

Szerző: Angela Marsons

Fordító: Szieberth Ádám

Kiadó: General Press

Oldalszám: 360

Kiadás éve: 2015

Angela Marsons Angliában él, azon belül is a regényében említett részen Black Country területén. Az Elfojtott sikoly első bűnügyi regénye, amelynek már a negyedik része is megjelent. A kötet megjelenésekor azonnal óriási siker lett az amazonon, és több mint egy hónapig a legkeresettebb regények közé tartozott. Hazánkban szintén az egyik leginkább várt regények között említhetjük, amelynek napokban jelenik meg a második kötete.

Öt személy áll egy frissen betemetett sír fölött. Ők öten ott helyben megfogadják, hogy örökre hallgatni fognak. Soha többet nem beszélnek erről egymással, sőt másnak sem említik, hogy mi is történt az árvaház falai között. Az otthont pedig napokon belül bezárják. A tervük már készen áll, és minden nagyszerűen működik. Több mint 10 évvel később azonban meggyilkolják az első személyt közülük, majd újabb gyilkosság következik. Valaki szándékosan elkezdett vadászni rájuk. Az ügy pedig a rendőrséghez, azon belül is Kim Stone csapatához kerül. A nyomozónő pedig nem nyugszik addig, amíg ki nem derít minden egyes rejtélyt az otthon körül.

Nehéz spoilermentesen írni erről a regényről, ezért leginkább csak azokat a jellegzetességeit fogom kiemelni a regénynek, amelyekkel engem lenyűgözött. Elvégre is így történt, sőt az első betűtől kezdve az utolsóig magával ragadott a kötet, hiszen érezni lehetett, hogy milyen nagyszerű stílusa van a szerzőnek. Angela Marsons számomra egyáltalán nem tűnik kezdő írónak, és ezt a regényt sem gondoltam volna első kriminek, ugyanis annyira összeszedett és jól felépített. Egyszerűen érződik benne a rutin, a gyakorlat, és az olvasó nem gondolná, hogy ez a regény egy sorozat első része. Kétségtelen, hogy van stílusa a szerzőnek, de mindezek mellett nagyon alaposan kidolgozta a szereplőit és a történetét is.

Nagy előnye a kötetnek, hogy minden szereplőről kapunk információt. Nem úgy kezdi el a történetét a szerző, hogy kikből áll a nyomozó csapat, hanem szép lassan mindenkit bemutat, és közben aprólékosan halad előre a történet is. Mindenképpen kidolgozott karaktereket kapunk, és nemcsak Kim Stone esetén érezzük ezt, hanem az egész nyomozó egységén érzékeljük. Megtudunk háttér-információkat Stacyről vagy éppen Bryant-ről is, hiszen ők is fontos részét képezik a történéseknek. Kim karaktere pedig igazán jellegzetes, aki kitűnik a hétköznapi emberek közül. Nem fél megmondani a véleményét, sőt bátran szembeszegül a főnökével is. Kissé a saját elvei szerint él, és sokszor ezek vezérlik is, mert legfőbb célja az igazság felkutatása. Makacs, de helyén van a szíve, és éppen ezért tudunk vele szimpatizálni. A regény egyik nagy erőssége Kim karaktere és humora. Sokszor mosolyt csal az olvasó szájára annak ellenére, hogy többször is gyomorforgató részleteket olvashatunk.

Ezzel szemben a történet már sokkal összetettebb. Adott egy brutális gyilkosság, amelyet csak újabb követ. A nyomozás előrehaladtával pedig egyre több mindenre derül fény, és sok esetben elég durva részleteket tárnak fel előttünk. Ráadásul időnként dühítő is az olvasónak, hogy egyes emberek mikre nem képesek. A másik nagy erőssége azonban éppen ebben rejlik. A szerző nagyon jól adagolja a feszültséget a történet előrehaladtával, és ennek eredményeként egyre kevésbé tudjuk letenni a könyvet. Éppen emiatt is éreztem úgy, hogy nem kezdő krimi íróról van szó.

Mindezek mellett színesítette a történetvezetést azzal, hogy váltott nézőpontok voltak. Bepillantást nyerhettünk egy pszichopata fejébe, és szép lassan feltárult előttünk az is, hogy hogyan jutott odáig, ahol éppen most van. Félreértés ne essék, nem pszichológiai magyarázatot kapunk arról, hogy miért lesz pszichopata valaki, hanem egy lehetséges útvonalat mutat be nekünk Angela Marsons, amely nagyon hitelesre sikerült. A regény ugyanis minden téren próbál hitelesnek hatni. A nyomozás során még elejtenek egy – egy viccet is azzal kapcsolatban, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint a krimi sorozatokban. Nem találnak véletlenül ép hajszálat egy tűzeset helyszínén, sőt szövetdarabot sem, amely természetesen a gyilkos ruhájáról származik.

A szerző olyan jól alakította a cselekményszálakat is, hogy szerintem mindenkit könnyen félrevezetett. A regény befejezése megdöbbentő volt számomra, mert természetesen olyan volt a tettes, akire egyáltalán nem gondoltam volna. Mindvégig gondolkodtam azon, hogy kik maradtak még, de engem könnyedén félrevezetett a tettes, ahogyan Kimet nem tudta. Mindent összevetve egy nagyon erős thrillert kaptunk, amelyben bőven volt akció, humor és még dráma is. Szinte nem is gondolná az ember, hogy ennyi minden elfér mindössze 350 oldalba. Várom a folytatást.