Gyorsan eltelt a szeptember is, és ahogyan most írom ezt a bejegyzést eléggé rossz idő is lett. Az ősz váratott magára, de végül csak ideért. Az elmúlt egy hónapban pedig sokkal jobban teljesítettem, mint hittem. Az előző havi összegzőben ugyanis kifejtettem, hogy a suli miatt nem lesz sok időm a blogra, de szeptemberben mégis olvastam 8 könyvet. Igaz, ezek között voltak rövidebbek is, de hosszabbak is. Azért megtaláltam az egyensúlyt, bár különféle összeállításokra már annyira nem volt időm. A hónap első felében krimikkel kapcsolatos bejegyzéseket lehetett olvasni:

• Top bűnügyi filmek: Nyolc filmet gyűjtöttem össze ebben a bejegyzésben, amelyeket az elmúlt években láttam. Ez körülbelül az elmúlt 4-5 évet jelenti, és ezek közül a legmaradandóbbakat szedtem össze. Filmajánlónak is megfelelő bejegyzés.
• Top bűnügyi regények: A filmes bejegyzés párjaként írtam meg a könyves összeállításomat. Szintén az elmúlt 4-5 évből szedtem össze hét olyan regényt, amely mai napig is emlékezetes számomra. Remélhetőleg ez a lista is bővülni fog még.
• Cormoran Strike detektívsorozat: Egyik kedvenc krimisorozatom, és egy bejegyzésben összeszedtem azokat az okokat, amiért én szeretem a sorozatot. Továbbá néhány érdekes tényt is megosztottam Cormoran Strike-kal kapcsolatban. Ez a sorozat is jól példázza azt, hogy J. K. Rowling nagyszerű író.

Valójában a hónapban ez az egyetlen egy témám volt, mert miután elkezdtem a sulit, már nem volt annyira időm. Megírtam még két bejegyzést, de ezek minden témától függetlenül jelentek meg. A jövőben pedig inkább ilyenek lesznek a recenziók mellett, mert nem igazán lesz időm egy – egy témában mélyebben elmerülni. Inkább majd színesebb összeállítások várhatóak, mint ez a kettő is:

• Nyárzáró / Könyvajánló: A nyaram lezárásaként írtam meg ezt a bejegyzést, mert az elmúlt éveket nézve most olvastam a legtöbb könyvet. Összesen 23 regényt olvastam a nyáron, és ezek közül 7 regényt választottam ki. Ez a bejegyzés pedig tökéletes könyvajánlónak is. Hamarosan pedig várható lesz az őszi könyvajánlóm. (Még gyűjtöm az ötleteket)
• Olvasólámpák Könyvmolyoknak: Ez egy színesebb, képes összeállítás volt, amelyben különféle lámpákat gyűjtöttem össze. Kategorizáltam, és szerintem nagyon változatos bejegyzés lett. Biztosan mindenki talált benne kedvére valót. A jó hír pedig az, hogy ezzel kapcsolatban is várható újabb bejegyzés, mert még van ötletem.

A hónap második részét a Könyvmoly párbajos listám lezárása foglalta le. Ezt most inkább nem részletezem, mert úgy döntöttem, hogy majd egy következő bejegyzésben számolok be arról, hogy hogyan változott a listám ebben az évben. Igazából mindössze két héttel ez előtt döbbentem le azon a tényen, hogy a párbaj október 1-jéig tart, és nem október közepéig. Valami okból kifolyólag ugyanis nekem ez rémlett, de még így is sikeresen befejeztem az utolsó köteteket. Igaz, az utolsó választott könyvemet néhány órával éjfél előtt töltöttem fel, de sikerült.

A következő hónap terveiről pedig csak röviden szeretnék nyilatkozni. Ahogyan írtam, lesz több összeállítás is, de nem szeretnék még pontosan megnevezni témákat, mert nagyon képlékeny, hogy mire lesz időm, és mire nem. Azonban az biztos, hogy a napokban várható még egy beszámoló az idei Könyvmoly párbajról, és a legutóbbi olvasmányomról is. Chris Colfer Struck By Lightning c. regénye mellesleg nagyszerű. Már előre be merem harangozni, hogy mennyire kiváló szerzőre bukkantam teljesen véletlenül. Régen olvastam ennyire fiatalos és lendületes könyvet, amely ilyen jól emlékeztet a gimis éveimre. Mindezek mellett pedig az évi 50 könyves kihívásra fogok még koncentrálni, mert bár bőven az 50 könyv felett járok, de jelenleg több mint 10 kategóriám hiányzik még. Így decemberig nagymértékben eszerint is fogom megválasztani az olvasmányaimat. Ha egy párbajt letudtam, akkor jöhet egy újabb kihívás teljesítése.

Végezetül pedig az olvasott regényekről egy rövid összegzés. Meglepődtem azon a tényen, hogy nyolc regényt olvastam szeptemberben, mert augusztusban is kilenc könyvhöz volt szerencsém. Ez pedig teljesen váratlanul ért, mert nagyon nem ezt vártam. Pozitív csalódás volt számomra, sőt ahogyan megnézem a havi listámat is, nagyon jó regényeket vettem a kezembe. Voltak közöttük olyanok, amelyeken már régóta gondolkodtam, és olyanok is, amik teljesen váratlanul csak úgy a kezembe kerültek. Éppen emiatt pedig nem volt könnyű választani egy regényt, amely leginkább tetszett. Most nem is teszem ezt. A következő regényeket olvastam:

• Angela Marsons: Elfojtott sikoly
• Camilla Läckberg: A hableány
• Janne Teller: Semmi
• J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
• Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale
• Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Az éjféli örökös
• Markus Zusak: A könyvtolvaj
• Veronica Roth: A lázadó

Angela Marsons Elfojtott sikoly c. regénye bámulatos olvasmány volt. Régen találkoztam ennyire fordulatos krimivel, amelynek számos előnye volt. Nagyszerű karaktereket alkotott a szerző, és maga a bűntény is megrázó, de mégis csodálatos a szó annak értelmében, hogy imádjuk olvasni. Nem lehet letenni ezt a kötetet, mert a szerző annyira jól adagolja a feszültséget. Ha lenne szokásom hónap szerzőjét, vagy felfedezettjét választani, akkor Angela Marsons biztosan az lenne. Hamarosan pedig elolvasom a második kötetet is.

Második olvasott krimim Camilla Läckberg A hableány c. regénye volt, amelyről szintén hasonlóakat tudok elmondani. Nagy kedvencem a szerző, bár nekem a korábban olvasott regénye jobban tetszett. Teljes mértékben elégedett vagyok A hableánnyal is, de voltak hiányérzeteim. Most pedig sürgősen be kell szereznem a folytatást, mert még mindig nem hagyj nyugodni a befejezés.

Janne Teller Semmi c. regénye rövid, de annál elgondolkodtatóbb. Súlyos mondandókat tartalmaz a rövidsége ellenére, és olvasmányos is az elrettentő részek ellenére is. Egyszerűsége és tömörsége ellenére tetszett, és lehetséges, hogy hamarosan elolvasom Janne Teller Minden c. kötetét is.

Ebben a hónapban is sort kerítettem a nosztalgiára, és folytattam J. K. Rowling sorozatát. Ez úttal a harmadik részt, a Harry Potter és az azkabani fogoly c. kötetet olvastam el. Ezt követően pedig ebből is összeszedtem a kedvenc pillanataimat, amely most különösen tetszett nekem. Volt ugyanis ebben a kötetben néhány igazán jellegzetes momentum, és sokat fejlődtek a szereplők is.

A Harry Potter sorozathoz hasonlóan folytattam a Banne Krónikákat is, és befejeztem a harmadik és negyedik kötetet. Továbbra se tudom eldönteni, hogy mit várhatok a sorozattól, de majd meglátjuk. Kíváncsian várom, mert vannak jó pillanatok, de kevésbé jók is a kötetek kapcsán.

Végül pedig a Könyvmoly párbajos utolsó köteteim következzenek. Markus Zusak klasszikusát már évek óta el szerettem volna olvasni, de A könyvtolvaj mostanáig váratott magára. Jól is tette, mert így most hatalmas élményben volt részem. Liesel az egyik kedvenc könyves szereplőmmé vált, akit szerintem nem lehet nem szeretni. A regény pedig egy másik háborús Németországot mutat nekünk olvasóknak, amely szintén elgondolkodtató. A fikció ellenére is érzek benne hitelességet, mert biztosan voltak olyan emberek is a náci birodalomban, akik nem értettek egyet teljes mértékben a vezetéssel.

Bár már október 1-jén reggel fejeztem be Veronica Roth A lázadó c. regényét, de én még az előző hónaphoz sorolom, mert mégis csak akkor olvastam nagyobbrészt, és mindössze 10-15 oldal maradt nekem októberre, amit már szeptember utolsó napján képtelen voltam elolvasni a fáradtság miatt. Valójában kicsit csalódott voltam a második résszel kapcsolatban, de tetszett. Volt néhány hiányérzetem, és kivetnivalóm a regénnyel kapcsolatban, de mégis egy izgalmas és fordulatos történetet kaptunk. Ennek a befejező kötetét pedig mindenképpen fogom még olvasni az évben. Kíváncsian várom a befejezést.

A szeptemberi hónapban valójában nem egy, hanem két Hónap könyve is volt számomra. Nem tudok ugyanis választani Angela Marsons és Markus Zusak regényei között. Mindkettő teljesen más műfaj, és nem lehet összehasonlítani, de mégis maradandóak voltak számomra. Mind a két regény más tekintetben volt hatással rám, hiszen amíg Zusak története mélyen elgondolkodtatott az életről, addig Angela Marsons regényével kikapcsolódtam. Nem gondolkodtam, és teljesen megfeledkeztem mindenről, mert csak az érdekelt, hogy ki lesz a gyilkos.