Az év legelső bejegyzésében ígértem ezt a listát, amelyben összeszedem azon olvasmányaimat, amelyek emlékezetesek voltak számomra. Azonban mivel túlságosan hosszú lett a listám, ezért több részre osztom a legek listámat. Ebben a bejegyzésben hat kategóriába szedtem azokat az olvasmányokat, amelyek valamiért kiemelkedtek számomra. Összességében pedig azt mondhatom, hogy a blogon nagy népszerűségre tett Harry Potter, bár ez annyira nem meglepő. Sokan szeretik a sorozatot, így nem volt annyira meglepő számomra, hogy a három legolvasottabb bejegyzésem is a szerző regényei közül kerültek ki.

Legolvasottabb bejegyzés

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek – Nemcsak az évben lett a legolvasottabb bejegyzés, de az egész blogon is a legnépszerűbb lett. Valójában büszke vagyok erre az írásomra, mert minden spoiler nélkül jól összefoglaltam a kötettel kapcsolatos érzéseimet.

Miért szeretem a Harry Potter és a bölcsek köve c. könyvet? – A nyáron nosztalgiázni volt kedvem, így elindítottam egy sorozatot a blogon, amelynek köszönhetően minden hónapban elolvasom a következő kötetet a sorozatból. Sajnos novemberben nem tudtam befejezni az ötödik regényt, és decemberben pedig hozzá se tudtam kezdeni a hatodikhoz. Azonban továbbra is folytatom a sorozatot.

Miért szeretem a Harry Potter és az azkabani fogoly c. regényt? – Nem tudok mit hozzáfűzni. Olvassátok ti is a sorozatot, és akkor megértetik, miért lettek ezek a legnépszerűbbek.

Megmondom őszintén, hogy megleptek a legkevésbé olvasott regények, mert nem éppen azok kerültek ide, amelyeket nem szerettem volna. Sőt, még akadt olyan is, amelyet nagyon is szerettem, így nem is értettem.

Legkevésbé olvasott bejegyzés

Cornelia Funke: Kísértetvadászok jeges nyomon – Kifejezetten szerettem ezt a könyvet, bár egy nagyon egyszerű gyerekeknek szóló történet. Továbbra is csak ajánlani tudom, hiába hogy alig olvasták a bejegyzést.     

Rudolfo Anaya: Áldj meg, Ultima – Ez a regény is tetszett nekem, bár szerintem azért lett kevésbé népszerű, mert klasszikus regény. Azokra pedig manapság egyre kevésbé kíváncsiak, de hangsúlyozom, az Ultima kifejezetten olvasmányos regény.

Tony DiTerlizzi – Holly Black: A Törpekirály fogságában – Bár magát a sorozatot szerettem, de ez a regény annyira engem sem fogott meg. Összességében szerettem a sorozatot, de nem minden egyes rész volt ugyanannyira élvezetes.

Kissé statisztikai lett most ez a bejegyzés, ugyanis összeszedtem a három leghosszabb és legrövidebb olvasmányomat is az évben. Egy újabb bizonyíték arra, hogy miért jeleztem azt a bejegyzés elején, hogy a Harry Potter különösen középpontba került nálam a tavalyi évben. A legrövidebb és a leghosszabb olvasmányok között is megjelennek.

Legrövidebb olvasmány

J. K. Rowling: Harry Potter – The Prequel – A legrövidebb olvasmányom mindössze 4 oldalas volt, és valójában ez csak egy novella, amiről a blogon nem is írtam. Mindenesetre ez a 4 oldalas rövid történet tetszett, bár hátránya az, hogy igazán rövid.

John Hughes: Reszkessetek, betörők! – Az év utolsó napjaiban olvastam el, amelynek a 40 oldala alig tartott néhány percig. Szép, színes illusztrál könyv.

E. T. A. Hoffmann: Az idegen gyermek – Erről a kötetről sem írtam külön bejegyzés, azonban ez a történet annyira nem fogott meg. Nekem kissé unalmas volt ez az alig 50 oldal.

Leghosszabb olvasmány

J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje – Ahogyan a legrövidebb, úgy a két leghosszabb olvasmányom is a Harry Potterhez kapcsolódik. A 818 oldalas kötet az egyik kedvencem a sorozatból.

J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege – 624 oldal, és nem is ragozom tovább.

Ralph Ellison: Invisible Man – 608 oldal, amely bár nem volt a leghosszabb olvasmányom, de szerintem a leghosszabb angol olvasmányom idén, illetve ezt olvastam a legtovább is. Körülbelül egy hónapba telt a kötet befejezése, mert nem éppen könnyed a nyelvezete, de olvasmányos.

Az elmúlt egy évben sokféle könyv került a kezembe, és ebben a kategóriába olyan regényeket szedtem össze, amelyek klasszikusnak minősíthetőek. Nekem ezek voltak a kedvencek idén.

Legklasszikusabb olvasmány

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! – A szerző regényét már régóta szerettem volna elolvasni, és az év végén sort is kerítettem rá. Nagyon tetszett, és kíváncsian várom a folytatást is. Amint sikerül megszereznem, azonnal el fogom olvasni.

Peter Shaffer: Amadeus – Wolfgang Amadeus Mozart egy eléggé magának való figura volt, és ez a rövid dráma is jól példázza ezt. Egyik kedvenc drámám lett, de hogyha valakinek a műfaj nem a kedvence, akkor ajánlom a filmet is megnézésre. Először azt láttam, és az is nagyszerű.

Ralph Ellison: Invisible Man – Fentebb már írtam róla, azonban szándékosan kihagytam, hogy ez a regény eléggé komoly mondandóval rendelkezik. Nem könnyű megemészteni, és talán emiatt sem olvassa olyan könnyedén az ember.

A listám utolsó elemeként pedig a legkreatívabb bejegyzéseimet szedtem össze. Ide olyan regényeket soroltam, amelyekről nem a megszokott módon írtam.

Legkreatívabb bejegyzés

Sue Townsend: A 13 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója – Egy levél formájában írtam meg a recenziómat a kötetről, amely az egyik kedvenc olvasmányom is lett. Hamarosan folytatom a sorozatot, és terveim szerint idén az összes kötetről fogok írni. Természetesen mindegyikről egy – egy levélben.

Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései – Egy rövid összegzés volt csupán, amelyben néhány pontban összeszedtem miért is szerettem ezt a könyvet. Valamiért ez az egyik legkedvesebb történet számomra, és mindig szívesen olvasom Charlie leveleit.