Cím: Valahol, ​messze

Szerző: Lois Lowry

Fordító: Csatári Ferenc

Kiadó: Animus Kiadó

Oldalszám: 200 oldal

Kiadás éve: 2004

Lois Lowey regénye Az Év Legjobb Könyve díjjal lett kitüntetve az amerikai iskolai könyvtárak folyóirata, a School Library Journal által. Az emlékek őrének az 1993-as megjelenését követően, 7 évvel később lett publikálva a folytatás, amelyben egy teljesen új helyszínt és új szereplőket ismerhetünk meg. Ez a történetet szintén magával ragadja az olvasót, mint ahogyan az előző kötet is.

Kira egy tizenéves, serdülő lány, aki nemrég veszítette el édesanyját. Az apja még születése előtt meghalt, így soha sem ismerhette, viszont most ténylegesen egyedül maradt. Mivel testi fogyatékkal él, ezért a falubeli nők kisajátítják a területét, és az Őrzők Tanácsa elé viszik az ügyét. Az asszonyok nyernek, és Kira kénytelen elhagyni otthonát, azonban a tanács biztosít számára új lakást és egy teljesen új munkakört is. Látszólag minden tökéletesen működik az életében, de hirtelen furcsa dolgokat kezd megtapasztalni, és úgy hiszi, hogy nem minden az, aminek látszik. Talán, igaza is van.

Valójában az első rész jobban tetszett, és kissé csalódott is voltam, hogy nem Jonas és Gábriel története folytatódott, sőt egy ideig vártam is a felbukkanásukat. Túl kíváncsi vagyok azzal kapcsolatban, hogy vajon mi fog történni velük. Ez a történet azonban szintén érdekesnek bizonyult, és így, hogy megtudtam, milyen más világok is léteznek még Jonasén kívül, sokkal jobban elkezdett érdekelni a sorozat. Egy teljesen új történet, teljesen új szereplőkkel nagyon bátor húzás volt a szerzőtől, hiszen folytatásként sok olvasó az eredeti történet folytatását várná. Ez a kötet azonban teljesen más, mint amit vártunk. Olvasmányos és szintén hasonló stílus jellemző rá, de akkor is egy teljesen új történet. Ez engem meglepett, de elnyerte a tetszésemet.

Kira karaktere igazán szimpatikus, hiszen fogyatékossága és fiatal kora ellenére is könnyen feltalálja magát a legbonyolultabb helyzetekben is. Okos, bár időnként kissé naiv, ami leginkább tapasztalatlanságából adódik. Valójában a többi szereplőt is kedveltem, mert Mattnek ott van a lapföldi tájszólása, ami imádnivaló volt, sőt a fiú talpraesettsége szintén. Mindezek mellett Thomas és Jo is kedvelhetőek, bár Jot annyira nem ismerhettük meg. Azt azonban tudjuk, hogy Thomas hasonló Kirához, de ő talán sokkal naivabb és jobban bízik az Őrzők Tanácsában. Kíváncsi leszek arra, hogy ebből a történetszálból mit fog kihozni a szerző, hiszen három – négy fiatal nem valami biztos pont, hogyha le akarunk leplezni valamilyen igazságtalanságot. Sőt, a helyzetüket tovább bonyolítja az is, hogy az emberek eléggé el vannak butítva ebben a társadalomban. Itt éreztem egy kisebb társadalmi kritikát is, hiszen a különféle propaganda üzeneteken keresztül most is léteznek olyan társadalmi csoportok, akik bármit elhisznek a vezetőknek.

A regény talán egyetlen gyengesége az volt, hogy túlságosan egyszerű volt a történet. Valójában vártam a történet végén lévő csavart, és voltak különféle jelek is, amik előre utaltak erre a befejezésre. Az emlékek őre c. kötethez hasonlóan itt is befejezetlen a történet, amely kissé zavaró, hiszen így csak még kíváncsibbak lettünk a folytatásra, de az egész cselekmény alatt nagyon aprólékosan adagolta a szerző az információkat. Érdekes társadalmat ismerhettünk meg, illetve talán ez a kötet sokkal realisztikusabb volt, mint az előző. Kíváncsi leszek a folytatásra, és bátran ajánlom mindenkinek a sorozatot.