Tudom, hogy már kezd hagyománnyá válni a havi összefoglalóban a folyamatos mentségek keresése, hogy miért nem tudtam írni a hónapban. Valójában, most is csak ismételni tudom magamat, hiszen túl sok minden lefoglalt, de mindezek mellett most valahogy nem éreztem késztetést az írásra. Valahogyan nehezebben találtam olyan olvasnivalót is, ami hosszabb távon leköti a figyelmemet, és éppen emiatt kevesebbet is olvastam. Nem vagyok rá büszke, de ez most így alakult. Igazából mindig is úgy voltam vele, hogy számomra ez szórakozás, és nem akarom erőltetni. Hogyha éppen nincsen kedvem hozzá, akkor nem írok muszájból. Az olvasással hasonlóan vagyok, hiszen ha valamihez nincsen kedvem, akkor feleslegesen erőltetem magamra. Ennek az eredménye az, hogy a hónapban kevesebbet foglalkoztam a bloggal, és a figyelmem inkább más területre összpontosult. Kissé utol kellett most érnem magamat, és még most sem sikerült teljesen, de úgy érzem, hogy jó úton haladok.

Az elmúlt egy hónapban mindössze négy könyvet olvastam, de ebből a legutolsót csak a napokban fejeztem be. Most minden regénnyel lassabban haladtam, de összességében tetszettek az olvasmányaim. Mindegyiket szívesen ajánlom, de helyette inkább egy rövid értékelést hoztam:

Angela Marsons: Ördögi játszmák – A szerző regényét már ősz óta terveztem, mert az Elfojtott sikoly az egyik kedvenc krimim lett. Ezzel a művel sem állok másképpen, bár nekem az első regény valahogyan jobban tetszett. Ebben több volt a személyesség, és sokkal több mindent megtudtuk Kimről, de kevesebb volt benne a bűntény, az izgalom. Valahogyan kiszámíthatóbb volt az egész cselekmény. Egy pszichopata itt is jelen volt, bár teljesen másként, mint az előző regényben. Összességében kissé másabb, de hasonlóan élvezetes. Az írónő stílusa pedig irigylésre méltó.

Marc Shapiro: J. K. Rowling – Ezt a regényt is terveztem már egy jó ideje, sőt miután újra kapható lett, én gyorsan meg is vásároltam a kötetet. Tetszett, bár nem teljesen azt kaptam, amit vártam. J. K. Rowling az egyik kedvenc szerzőm, és sok érdekességet olvastam vele és a sorozattal kapcsolatban, de a könyv néhol kissé vontatott volt. Hiányoltam belőle néhány dolgot, és nem voltam teljesen elégedett. Azoknak, akik még most ismerkednek a sorozattal, nagyszerű olvasmány lehet, de fanatikus rajongóknak nem túl sok újat mondhat a kötet.

Lois Lowry: Valahol, messze – Novemberben olvastam az első részt, és már ideje volt, hogy folytassam a sorozatot. Azonban egyáltalán nem ezt vártam. Számomra valamivel gyengébb lett, mint az első kötet, de mindenképpen bátor cselekedet volt a szerzőtől, hogy így folytatta az eseményeket. A hónapban tervben van a harmadik kötet is, amire kíváncsi leszek. Talán egy újabb közösséget ismerhetünk meg? Lehetséges.  

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie – Erről a kötetről nem sokat árulnék még el, ugyanis a napokban bővebben is írni fogok róla. Még szedegetem a gondolataimat, de pozitív benyomást tett bennem a kötet. Azonban meg kell jegyeznem, hogy egyáltalán nem ezt érzem a legerősebb Backman regénynek. Britt – Marie története érdekes és a személyisége is kedvelhető, de számomra nem olyan erőteljes, mint Ove, vagy Elsa.

Most szándékosan nem írogatok tervekről, mert fogalmam sincs, hogy mit hoz még a március, de mindenképpen megpróbálok többet jelentkezni. Addig is mindenki élvezze a napsütést, mert végre megérkezett a jó idő. Ki tudja meddig tart? Hamarosan pedig kint is lehet olvasni.