Cím: Itt járt Britt – Marie

Szerző: Fredrik Backman

Fordította: Bándi Eszter

Kiadó: Animus Kiadó Kft.

Oldalszám: 360 oldal

Kiadás éve: 2016

Fredrik Backman svéd szerző, aki 2012-ben vált ismertté Az ember, akit Ovének hívnak c. regényének köszönhetően. A könyvét azonnal siker koronázta Svédországban, majd később még több mint 25 országban fordították le. Ezt követően A nagymamám azt üzeni, bocs c. kötet következett, amely hasonló sikereket ért el. Az Itt járt Britt – Marie c. harmadik regénye esetén a siker pedig már előre meg volt jósolva, és mondhatjuk, hogy elvárt is volt.

Miután Britt – Marie megtudja, hogy férje megcsalta, úgy dönt, hogy elhagyja. Azonban 40 évet nem lehet csak úgy kitörölni, hiszen Kenen és annak gyerekein kívül senkije sincsen. Elhatározza, hogy munkát vállal, és nem engedi nyugodni addig a munkaközvetítőt sem, amíg nem talál neki új állást. Nem egyszerű, hiszen több mint 40 éve már annak, hogy dolgozott, de mégis akad valami számára Borgban, egy messzi, világháta mögötti városban. A község azonban hamar Britt – Marie szívéhez nő, aki nem tud nyugton maradni, és úgy gondolja, hogy ideje valakinek rendet tenni az evőeszközös fiókoktól kezdve a község focicsapatáig majdcsak minden területen.

Az első két Backman regény olvasását követően már úgy vettem meg ezt a kötetet, hogy el sem olvastam a fülszöveget. Fogalmam se volt, hogy mégis mit várhatok tőle, de mindenképpen izgalmasan alakultak Britt – Marie dolgai. Azonban, számomra ez volt a leggyengébb Backman regény, és néhol unatkoztam is. Kissé úgy éreztem, hogy túlbonyolították, és nem éreztem értelmét bizonyos dolgoknak.

Britt – Marie mindenképpen egy érdekes jelenség. Az első benyomásom az volt róla, hogy ő Ove női megfelelője, mert eléggé hasonló karakterek. Kicsit meg is ijedtem, hogy majd megkapom ugyanazt a történetet, de szerencsére nem így alakult. Mellesleg Britt – Marie sokkal nyersebb, és számára a legfőbb problémát a kommunikációs nehézségei okozták. Kissé át is éreztem azt, hogy időnként nem tudta, adott pillanatban mit szabad és mit nem szabad mondani. Akinek ez nem jön természetesen, eléggé nehezen érti meg. Azonban tény, hogy elég sok kellemes pillanatot okoztak nekünk ezek az apró megjegyzések. A szerző humorában most sem csalódtam, és nagyon kedvelem ezt az ironikus, kissé nyers vicceit. Backman biztosan jópofa személy lehet.

Azonban nem igazán értettem azt, hogy miért kellett egy „szerelmi” szál a történetbe. Sőt, én nem igazán nevezném ezt szerelmi szálnak, hiszen Britt – Marie Svent alig ismerte. Néhányszor elmentek együtt ide – oda, de a férjén meg látszódott, hogy csak el akarja rángatni Borgból, mert az összes inge gyűrött, és nincs pénze fizetni házvezetőnőt. Egyik személlyel való kapcsolatát sem tartottam sokra, sőt számomra eléggé idegesítő volt, ahogyan Britt – Marie őrlődött a két férfi között. Nem is értettem, hogy miért nem tudott dönteni, de legfőképpen azt nem értettem, hogy miért volt erre szükség. Rendben van, hogy fontos a történetben az élet kiszámíthatatlansága, hiszen bármi megtörténhet, de számomra a férj és Sven szál eléggé elcsépelt volt.

A regény legnagyobb előnye azonban az, hogy szól valamiről. A humor mellett van mondandója a szerzőnek, és nagyon jól bemutatja azt, hogy mennyire nehéz újrakezdeni az életünket. Soha sem könnyű új életet kezdeni, de pláne nem akkor, amikor már a középkorúság is elmúlt. Fiatalon az ember sokkal bátrabb, de ahogy múlik az idő, megszeretik a kényelmet és állandóságot. Ezt pedig nem könnyű feladni. Fredrik Backman nagyon jól ráérzett a lényegre, hiszen egy második esély mindenkinek fontos. Most épp olyan életszerűnek éreztem a történetet, ahogyan az Ove vagy a nagymama esetén. Kétségtelen, hogy már nagyon várom a szerző következő regényét. Remélem, nem kell sokáig várni.