2017. jún 23.

Mint a hamvaiból feltámadt főnixmadár

írta: tees06
Mint a hamvaiból feltámadt főnixmadár

Ahogyan korábban ígértem, hogy jelentkezni fogok, most megteszem. Ez a bejegyzés pedig most egy sokkal személyesebb hangvételű lett, mint a korábbiak voltak. Nem szoktam ilyet csinálni, de most mégis fontosnak éreztem. Több okból kifolyólag is, de leginkább azért, mert bár április óta, sőt inkább február - március óta alig írtam néhány bejegyzést, de mégis folyamatosan kaptam visszajelzéseket, sőt még ennek ellenére is egyre többen kezdtétek el követni az blogomat több közösségi oldalon is. Az árpilisi bejegyzést követően nagyon jól estek a pozitív bátorítások, erőt adott nekem és köszönöm mindenkinek. Valójában egyetlen egy ok miatt tűntem el, ugyanis szimplán nem akartam túlvállalni magamat és ez azzal járt, hogy szüneteltettem a blogot. Néhány évvel ez előtt már jártam úgy, hogy túlvállaltam magamat, és bizony megismertem a határaimat. Igaz, azóta is folyamatosan feszegetem, és szerintem kell is feszegetni, mert enélkül unalmasak lennének a mindennapok, de most inkább nem feszegettem. Nem akartam, hogy a blog ennek a rovására menjen. 

phoenix-bird.jpg

Röviden tehát azért tűntem el, mert túl sok teendőm volt. Még nem végeztem az egyetemmel, de ebben a félévben két zárószigorlatom is volt, és mivel nyelvi szakos vagyok, ezért nem a legkönnyebb vizsgák voltak. A napokban azonban az angolt is letudtam. Mielőtt valaki ítélkezne, hogy bölcsész szak, és mit nyavalygok, csak annyit említenék meg, hogy közel 4 órán át folyamatosan vizsgáztam, mert három bizottságunk volt, és hol egyikhez, hol a másikhoz kellett menni. Ha nem éppen szóbelin ültem, akkor vagy a tételt dolgoztam ki, vagy pedig wc-re mentem ki. Én szimplán két szóval jellemezném: borzalmas és embertelen. Nem panaszkodom, mert mindig boldogan fogok ezekre a pillanatokra visszaemlékezni, de bolond lennék, ha még egyszer újra át szeretném élni.

Mielőtt azonban tovább nosztalgiáznék, kénytelen vagyok megemlíteni, hogy miért is adtam ezt a címet a mai bejegyzésnek. Valójában egyáltalán semmi köze sincsen a blog újraindításához, hanem ez szimplán a vizsgabeli érzésem volt. Az első bizottságnál ugyanis jól szerepeltem, de valójában ettől tartottam a legjobban. Korábban volt olyan hallgató, aki háromszor is megbukott ezen a részen. Ennek ellenére feltűnően jól éreztem magam és örültem neki. Ezt a részét még talán újra is csinálnám. Azonban a következő bizottságnál csúfosan leégtem. Szerintem az elmúlt öt év alatt nem volt ennyire keserves feleletem, és ezt egyetlen egy pillanattal jellemezném. Ez pedig nem más, mint amikor Dumbledore irodájában Harry megpillantja Fawkes-t és a főnix pillanatok alatt tűzre lobban, majd hamuvá lesz. Kb. ez volt, amit én is éreztem a bizottságnál, miután megkaptam egy olyan tételt, amiről soha nem tanultunk, sőt még a vázlat is hibás volt, amit a tételhez kaptam és közel 10 oldalassá dolgoztam ki.

tumblr_inline_npx1xew2iy1rgbif3_500.gif

Ekkor érzi azt igazán az ember, hogy csak valahogy éljük túl, és bízzunk a szerencsében, illetve támaszkodjunk a józan paraszti észre. Mindezeknek a tetőpontja az volt, hogy irodalomból kellett felelnem, és bár rendszeresen olvasok (ahogyan itt is láthatjuk), de hogy őszinte legyek, mindig is úgy éreztem, hogy ezt nem lehet tanítani. Én nem hiszek abban a hagyományos elméletben, hogy az a tanítás, ha a diák sikeresen visszamondja, amit a tanár hallani szeretne. Ez nem tanítás, hanem magolás, viszont sajnos az irodalomoktatás éppen itt tart, és nem az egyéni gondolatokra kíváncsiak, hanem arra, hogy jegyezz meg minél több tartalmat és elemzést. Nem számít, hogy neked mit jelent, mit mond az adott mű, vagy hogy egyáltalán érted – e miről van szó benne, hogyha előtted nem azokat követelték meg tananyagként. Szerintem ez elkeserítő, és éppen ezért nem szeretnek olvasni a mai fiatalok. Talán épp az ilyen élmények határozzák meg az ember választását, mert hogy őszinte legyek, ezek után nekem sem volt kedvem egy könyvet sem a kezembe venni. Pláne, még egy újabb bizottsághoz, mert még az is hátra volt. Azonban amire rá szeretnék mutatni, hogy számomra csalódás volt, hogy éppen abból a tárgyból égtem le csúfosan két számomra idegen tanár előtt, amit mindig is szerettem. Azonban ahogyan minden történet vége szép, úgy itt is a következő vizsgára úgy ültem be, hogy most már jöhet bármi. A rémálmomon már túl vagyok, és semmi sem lephet meg. Most pedig már itt vagyok, bár még nem teljesen aludtam ki magamat, de hamarosan várhatóak ismét a bejegyzések. Jelenlegi hangulatom:

lnufgs.gif

Még nincsenek konkrét terveim, de az elmúlt hetekben számos angol cikket olvastam, amelyeket mentettem is, és valamilyen módon fel szeretném majd dolgozni őket. Terveim között szerepelnek újabb összeállítások is, illetve több könyvet is olvastam az elmúlt hónapok alatt. Igaz körülbelül a feléről nem volt időm írni, de van néhány, amit már azóta megírtam. Így ha ebben a hónapban még nem is, de következő hónaptól elég sok bejegyzés várható. Addig is mindenkinek kellemes nyarat, és próbáljátok meg túlélni a meleget.

Szólj hozzá