2017. aug 06.

Lois Lowry: A fiú (Az emlékek őre 4.)

írta: tees06
Lois Lowry: A fiú (Az emlékek őre 4.)

Cím: A fiú

Szerző: Lois Lowry

Fordító: Dobosi Beáta

Kiadó: Animus Kiadó Kft.

Oldalszám: 302 oldal

Kiadás éve: 2015

Lois Lowry Az emlékek őre c. regénye örök kedvenc lett számomra, és mióta olvastam az első részt, alig tudtam megállni, hogy azonnal folytassam. Azonban a sorozat többi kötetéről szinte semmit sem hallottam, és nem volt egyszerű megszerezni. A Valahol, messze c. kötet egy új közösségbe vezet minket, és így volt ez a Hírvivő c. folytatás esetén is. Visszatért egy régi szereplő, és egy másik oldalt mutattak be nekünk. Az utolsó, mindent lezáró részben pedig az egyik legfontosabb szereplővel ismerkedhetünk meg, aki nem más, mint Gabriel édesanyja.
letoltes_7.jpg

Egy ​napon egy ájult fiatal lányt vet partra a tenger. A közeli falu lakói befogadják, ám nem tudják róla, hogy egy olyan társadalomból érkezett, ahol az emberek nemcsak a színeket nem ismerik, de bizonyos érzelmek is hiányoznak a világukból, s ők boldog együgyűséggel tűrik a szűk elit által számukra kialakított rendet. Claire-t a döntéshozók történetesen szülőanyának jelölték ki, s már tizennégy évesen életet kellett adnia egy fiúnak, akit a szokásoknak megfelelően azonnal elvettek tőle. Ám a gépezet ezúttal nem működött tökéletesen. Új beosztást ugyan kapott – egy halfeldolgozó üzemben –, de nem kapta meg a pirulát, amely a társadalom minden tagját megfosztja a zavaró érzésektől, s biztosítja számukra a kétségektől mentes, békés életet. Claire nem tud lemondani fiáról; látni akarja, mindenáron tudni akarja, mi lett a sorsa. Hiszen ő hozta erre a világra! S miközben mindent kockára téve elindul, hogy valahogyan a nyomára bukkanjon, sorra feltűnnek azok a világok és szereplőik, amelyeket Lowry Az emlékek őrével kezdődő, majd a Valahol, messze és a Hírvivő című kötetekkel folytatódó regényfolyamában már elénk tárt.

Nem voltam elégedett ezzel a befejezéssel, és kissé elégedetlen vagyok az egész sorozattal kapcsolatosan is. Az első kötet ugyanis lenyűgöző volt, amelyet bármikor szívesen újraolvasnék. Beszippantott, és szinte le se tudtam tenni, sőt még el is gondolkodtatott különféle kérdésekkel kapcsolatosan. Egy olyan világot mutatott be nekünk, amellyel kapcsolatos számos kérdés merült fel bennem, de az utolsó kötetben lezárják annyival, hogy ott most már minden megváltozott, és sokkal jobb az ottani élet, mint korábban volt. Azonban bennem jóval több kérdés maradt még, hiszen nem tudom, hogy mégis hogyan reagáltak az emberek a kiszabadult emlékekre? A régi őrző vajon tudott nekik segíteni, vagy sem? Mi történt Jonas húgával, barátaival és szüleivel? Sok minden nyitva maradt, és azt hittem, hogy az utolsó kötetben vissza fogunk térni. Ehhez képest kaptunk egy memoárhoz hasonló bevezetést, amely bár olvasmányos és érdekes volt, de nem az volt, amire számítottam. Ez egyáltalán nem lenne probléma, de elégedetlen vagyok.
covers_250698.jpg

Claire története azonnal megfogott, és megszerettem. Alapvetően egy nagyon szimpatikus szereplőt ismerhettünk meg a személyében, és szerintem minden olvasó együtt izgult vele, hogy sikerüljön elérnie a kitűzött célját. Hamar kiderült számomra, hogy valójában ő Gabriel édesanyja, és most az ő szemszögén keresztül nézhetjük végig a történéseket. Olvasmányos volt, sőt eléggé megérintette az olvasót a története. Claire kénytelen volt lemondani a gyermekéről, de mindvégig szerette, és elhatározta, hogy megkeresi. A szülői szeretet központi témája a regénynek, de itt is megjelenik a választás. Clairenek sokszor lehetősége lenne választania a könnyebb utat, de nem teszi, amely jól reprezentálja, hogy mi mindent is megtenne egy anya a gyermekéért. A történet ennek a fele elnyerte a tetszésemet (különösen örültem Tengeri Claire résznek), de a másik oldalt igazán gyengének és összecsapottnak éreztem.

Miután megismerjük Clairet és a történetét, betekintést kapunk az utolsó részben Gabriel életébe is. Végre, ez volt az a pillanat, amire már az első kötet befejezése óta vártam. Kíváncsi voltam, hogy mégis mi történt vele, és valójában hamar megkedveljük őt is, hiszen igazán nagyszerű fiú lett, de van egy érzésem a történettel kapcsolatban: ez a lezárás nem volt teljesen kerek. Amikor az első kötetet olvastam, akkor faltam az oldalakat, és mindent annyira pontosan felépített a szerző, hogy azonnal beleszerettem a sorozatba. Majd a következő kötetekben is megjelent ez a logikai felépítés, valamint kissé egyszerűnek is jellemezném, hiszen nem túl sok fordulatot rejtett számunkra. Azonban a sorozat befejezésénél én valamivel fordulatosabb véget vártam. Azt hittem, hogy sokkal csavarosabb és lenyűgözőbb lesz a történet befejezése. Ezzel szemben kaptunk egy olyan „ellenséget”, akit korábban alig ismerhettünk meg, és igazából most se tudtunk meg róla sokkal többet: gonosz, aki az emberek szerencsétlenségéből táplálkozik. Ennyi. Nem elégítette ki túlságosan a kíváncsiságomat, ahogyan az előző kötetben sem a cserepiaccal kapcsolatos információk.
228066-nature-mountain-rock-landscape-sunset-hill-748x353.jpg

Mindezek mellett kissé gyorsnak éreztem a lezárást, hiszen Claire történetét fokozatosan kibontotta a szerző, amelyet szerettem is, de a vége nekem kissé gyors volt. Happy end lett, és ennyi. Mintha csak ez lett volna a lényeg, és éppen ezért kissé úgy éreztem, hogy talán ezzel a szerző sem elégedett. Mintha nem tudta volna, hogy hogyan fejezze be, és ezért gyorsan lezárta. Nem voltam ezzel megelégedve, mert többet vártam.

Összefoglalva tehát, kissé csalódott vagyok, mert nekem nem volt ez annyira kerek, mint amennyire szerettem volna. Szép befejezést kapott a történet, és örültem, hogy több szereplő is visszatért, illetve hogy Mattynek végül szobrot állítottak. Kellemes olvasmány volt, amelyet még a kifogásaim ellenére is bátran ajánlok. Nem vagyok teljesen megbarátkozva mindennel, de örültem, hogy a kezembe kerültek ezek a kötetek.

Szólj hozzá

Könyv Lois Lowry Az emlékek őre A fiú Valahol messze Hírvivő