Egy aranyos, de lebilincselő mese
Cím: The Ice Dragon – A jégsárkány
Szerző: George R. R. Martin
Fordító: Bujdosó István
Kiadó: Alexandra
Oldalszám: 120
Kiadás éve: 2016
Ki ne ismerné George R. R. Martin nevét? Szerintem kevés ilyen ember létezik, hiszen a Trónok harca sorozat világhírűvé tette. Az egyik legnépszerűbb szerzőnek tartják számon, aki folyamatosan meglepetéseket okoz egyaránt az olvasóknak és a sorozatnézőknek is. A jégsárkány c. meséje azonban kevesek által ismert, bár ugyanabban a világban játszódik, mint a Trónok harca könyvsorozat.
Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás. De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő és a sárkány története.
Ha röviden szeretném jellemezni ezt a könyvet, akkor azt mondanám, hogy imádnivaló és aranyos. Részletesebben pedig csak jó dolgokat tudok említeni. Először is szerettem, amiért ennyire olvasmányos volt. Valamiért a kezdettől fogva megfogott Adara története, akinek olyan hideg a keze, mint a jég. Soha sem melegszik fel, mert a regény elmondása szerint ő a tél gyermeke. Nem fázik, és soha sem szokott megbetegedni a hidegben. Egész évben alig várja, hogy megérkezzen a tél, és végre együtt lehessen a jégsárkánnyal. Adara nagyon szerethető kislány, akit azonnal megkedvelünk, és olyan, amilyennek egy főszereplőnek lennie kell. Tökéletes választás volt a szerzőtől.
A történet egyszerű, de nagyon szerethető. Van mondandója, amelynek középpontjában a szeretet, a család és az áldozathozatal áll. Nekem nagyon tetszett, amely egyaránt tökéletes olvasmány lehet kicsiknek és nagyoknak is. Nagyon szép a mondanivaló a történet végén, amellyel utalnak arra is, hogy új ember lett Adarából, amikor is felolvadt a szíve. Szerintem mindenki könnyen örömét leli ebben a rövid, de annál szebb történetben, hiszen a felnőtteknek könnyű kikapcsolódást nyújt, a kisgyerekeknek pedig könnyű olvasmány az estére.
Mindezek mellett szeretném még kiemelni az illusztrációt, amely Luis Royo munkája. Bámulatosak és csodálatosak a rajzok. Mindegyik nagyon passzol a történethez, és így külön öröm volt olvasni. Körülbelül annyi időt tölt az olvasó a képek nézegetésével, mint az olvasással. Ez nem véletlen, hiszen nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire lenyűgözőek.
Nem igazán tudom tovább ragozni. Örültem, hogy a kezembe került ez a kötet, de kissé sajnálom, hogy nincsen saját példányom belőle. Ez egy olyan kötet, amit mindig szívesen vesz elő az olvasó, mert nagyon olvasmányos, és tökéletes választás a mesék közül.