Cím: Number the Stars / Számláld ​meg a csillagokat

Szerző: Lois Lowry

Kiadó: Laurel Leaf

Oldalszám: 138 oldal

Kiadás éve: 1998

Lois Lowry amerikai szerzőt leginkább Az emlékek őre c. disztópia sorozatáról ismerhetjük, de számos más könyvet is írt a sikeres és népszerű sorozat mellett. A Számláld meg a csillagokat c. kötete sem mai megjelenés már, hiszen 1989-ben jelent meg először, de mai napig is érdekes lehet. A szerző ezzel a könyvével a dániai zsidók üldöztetésről írt, amelyet méltán díjaztak Newbery Medal díjjal 1990-ben.

Nos, ​bátor vagy-e kicsi lány? – kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye, az ő életében nem sok szerepe lehet. Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annemarienak nagy lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mit a testvérei.

Amikor a könyvet először a kezembe vettem, és elolvastam a fülszöveget, akkor azonnal John Boyne A csíkos pizsamás fiú c. kötete jutott eszembe. Azonban még nagyobb meglepetés volt számomra, amikor kinyitottam a könyvet és John Boyne írt egy ajánlót a regény elejére. Azonnal felkeltette a figyelmemet, és tovább is olvastam. Annemarie története bár rövid, de varázslatos és bámulatos. Olyan főszereplőt teremtett vele Lois Lowry, akit nem lehet nem szeretni. A kislány kora ellenére óriási bátorsággal rendelkezik, de elmondható ez a család és a barátok többi tagjáról is. A három kislány közül ő volt egyetlen, aki szembe mert nézni a német katonákkal, és válaszolni is mert a kérdéseikre. Bár ő is elmondta, hogy mennyire félt, de bátorsága akkor sem hagyta cserben, és ez később is így maradt.

Mindezek mellett a regény erőssége éppen Annemarie karakterében rejlik. A gyermekszemszög és a gyermeki szemen keresztül való mesélés ugyanis óriási pluszt adott. Olvasás közben érezhetjük, hogy a kislány nem tud sok mindent. Még nagyon fiatal, és éppen ebből kifolyólag sok mindent nem mondtak el neki, illetve még jó pár dolgot ő maga sem tud megérteni. Rövid és nagyon egyszerűen fogalmazott a történet, de mégis megértjük a lényeget. Azt, hogy emberekben félelmet keltett ez az időszak, és ez olyan hatalmas volt, hogy sokaknak még menekülniük is kellett. Mindezt a félelmet pedig egy kislány szemén keresztül látatja velünk az szerző. Nagyszerű és hiteles alkotás abban a tekintetben, hogy mit érezhetett és érthetett ebből egy kislány.

Mindezek mellett pedig még meg kell említenem az egyik kedvenc jelenetemet. Több ilyen is volt, de igazán emlékezetes a Piroska és a farkas beleszövése volt. Egy gyermeki szemszögön keresztül a valóságot párhuzamba állítja egy jól ismert mesével. Kitalálhatjuk, hogy ki lesz a történetben Piroska, és ki a farkas. A regény vége felé pedig különösen feszültséggel teli volt ez a részlet, amely egyébként szintén erőssége volt a regénynek. A szerző nagyon jól adagolta a feszültséget, hiszen kezdetben egy szimpla hétköznapi történetként indul, amely a háború idején játszódik. Azonban később több tetőponttal telített helyzetet is kapunk.

Összességében tehát egy nagyon élvezetes könyvet kaptam. Angolul is bátran ajánlom mindenkinek, mert nagyon egyszerű nyelvezetet használ, és nyelvfejlesztésnek is tökéletes. Mindezek mellett bár nem mai regény, és nem is annyira aktuális, de mindig hasznos ilyen könyvet olvasni, hiszen emlékeztet, hogy van összetartás és továbbra is létezik kegyetlenség.