Nem volt túl sok időm az elmúlt egy hónapban, amiért bocsánatkéréssel tartozom. Amikor elkezdtem a Hónap könyve bejegyzéseket, akkor azt a megkötést tettem, hogy minden hónap utolsó napján, de legkésőbb elsején, vagy másodikán közzé fogom tenni. Most nem jött össze, de majd májusban igyekszem. Most sem lesz több szabadidőm, de amikor akad, akkor írni fogok. Nem panaszkodom azért, mert nincsen túl sok időm, mert tavaly meg pont az ellenkezője volt, hogy túl sok volt. Egyik sem jó, mert vagy a semmittevésbe bolondul bele az ember, vagy pedig abba, hogy soha nem tudja rendesen kialudni magát. Ennyit arról, hogy hogyan is telnek napjaim.

Az elmúlt egy hónapban 11 könyvet olvastam, ami nem épp azt bizonyítja, hogy kevés szabadidőm volt, de hozzátartozik ehhez az, hogy ebből hét regény egy mesesorozat, ami kb. kötetenként 70-80 oldal volt. Ezek csak egynapi olvasmányok voltak, illetve több sulis kötelezőt is olvastam (szám szerint kettőt, így maradt két regény). Azonban a hónapban is tartottam azt, hogy több műfajt is olvastam, sőt áprilisban két dráma is a kezembe került. Bátran kijelenthetem, hogy egyikben sem csalódtam, sőt az Amadeus nagy kedvencem lett. Peter Shaffertől szerintem még fogok olvasni, mert a szerző stílusa nagyon tetszett. Kíváncsi vagyok az Equus c. drámájára is.

Most nem ígérek túl sok mindent a hónapra, mert nem tudom még mennyi időm lesz, de az már biztos, hogy Mary Pope Osborne Csodakunyhó c. sorozatával és Sophie Kinsella Hová lett Audrey? c. regényével kapcsolatban fogok írni. Reményeim szerint a következő héten mindkettőről posztolni fogom a bejegyzést. Mindezek mellett pedig szorgosan olvasok angol nyelven is, és ezzel kapcsolatban is olvasható lesz Ken Kesey Száll a kakukk fészkére c. klasszikusa.

Az elmúlt egy hónapban tehát a következő könyveket olvastam:

• Mark Haddon: The Curious Incident of the Dog in the Night-time
• John Osborne: Dühöngő ifjúság / Look Back in Anger
• Peter Shaffer: Amadeus
• Cressida Cowell: Így fejtsd meg a tűzkő titkát
• Mary Pope Osborne: Dinoszauruszok földjén
• Mary Pope Osborne: Lovagok között
• Mary Pope Osborne: Múmiák nyomában
• Mary Pope Osborne: Kalózok hajóján
• Mary Pope Osborne: Őserdő mélyén
• Mary Pope Osborne: A kardfogú tigris birodalma
• Mary Pope Osborne: Kaland a Holdon

Valójában a Hónap könyve számomra már gyorsan eldőlt, mert áprilisban az első befejezett regény után éreztem, hogy ettől jobbat nem fogok olvasni. Mark Haddon regénye nagyon megfogott, és csak ajánlani tudok azoknak, akik még nem olvasták. Az autizmus mostanában egyre népszerűbb téma a médiában, és itt is a történet középpontjában ez áll. Azonban mégsem mondanám azt, hogy mindennapi a sztori és kiszámítható, mert nekem okozott meglepetéseket. Sok mindent megtudtam ezzel a betegséggel kapcsolatban, és plusz volt számomra pedig az, hogy egy tizenéves fiú elbeszélése alapján. Nagyon hiteles volt a regény annak ellenére is, hogy fikció, mert nem tűnt fel, hogy minden csupán az író kitalációja. Olyan volt, mintha megtörtént dolgokról olvasnék, amit éppen valaki elmesél nekem. Nagyon ötletes és egyedi megközelítés, és éppen ezért is választom a Hónap könyvének. Azokat a regényeket szeretem igazán, amelyek valami igazán nagy egyediséget tudnak okozni nekem.

John Osborne és Peter Shaffer drámáját is a főiskolai tanulmányaim miatt olvastam, de egyikben sem csalódtam. Osborne esetén több volt a politika és a társadalmi kérdés, amit felvetett a mű, mint Shaffer esetén, de számomra nem volt zavaró. Megtalálta az egyensúlyt, viszont még ezek ellenére is az Amadeus magával ragadott. Lehet, hogy csak azért, mert felelevenítette számomra, hogy milyen volt, amikor én is zongorán tanultam. Kellemes és szép emlékeket hozott elő belőlem a dráma.

Cressida Cowell Így fejtsd meg a tűzkő titkát c. regénye nagy meglepetés volt nekem. A sorozat előző kötete ugyanis kissé vontatott volt, és azt hittem, hogy a sorozat kezd egysíkúvá válni, de aztán ez a rész mindent cáfolt. Itt ugyanis újabb színt vitt a szerző a történetbe, amely minden olvasó számára nagy öröm lehet. Nekem mindenképpen az volt, és most is nagyon tetszettek a rajzok, illetve a borító is.

Végezetül Mary Pope Osborne sorozatáról pedig nem szeretnék sokat írni. Hamarosan ugyanis lesz erről egy összefoglalóm, hogy milyen érzés volt olvasni a különféle történeteket, amibe a gyerekek keveredtek. Annyit azonban elárulok, hogy más volt számomra, mint amit vártam. Nem akartam egyenként írni a 70-80 oldalas kötetekről, mert nem tudtam volna sokat írni, így meg majd egyben mindent kifejtek. A sorozatot gyerekeknek mindenképpen ajánlom, mert sok hasznos dolgot megtanulhatnak belőle. Nagyon jól fel lehet kelteni vele a gyerkőcök érdeklődését.