Cím: Hófehér és a Vadász

Szerző: Lily Blake

Fordító: Fazekas Eszter

Kiadó: I.P.C.

Oldalszám: 312. oldal

Kiadás éve: 2012

Lily Blake gondolt egyet, és újraírta a Hófehérke és a törpe c. mesét, amelyet Hófehér és a Vadász címmel jelentetett meg. A regényre új megközelítés, új szereplők és számos új fordulat jellemző, amelyben Hófehérnek szembe kell néznie a félelmeivel. Története nem ér véget azzal, hogy megmenti a szőke herceg, sőt a regényből hiányzik is a bátor szőke herceg. Itt csak egy nagyszájú, tapasztalatlan fiatal herceg van, aki bár bátor, de esetlen.

A könyv legelején megismerhetjük az előzményeket, amelybe Hófehér került, majd pedig a körülményeit. Nehezen, de sikerült elmenekülnie a sötétség erdejébe, viszont a királynő utána küldte a vadászt, hogy hozza el a szívét. Mindezekből az látszik, hogy bár az alapsztori megegyezik az eredetivel, de mégis számos más téren különbözik. Ez a történet a nőket állítja a középpontban, amelyben a királylány nem esetlen, hanem harcias, bátor nő. Szinte már feminista regényről is beszélhetnénk, amelyben Lily Blake új személyiséget ad Hófehérnek. Itt ugyanis nem őt mentik meg, hanem ő menti meg a többieket, hiszen ő az egyetlen, aki képes legyőzni a királynőt. Hófehér nevéből pedig nem véletlenül hagyja el a –ke kicsinyítő képzőt, hiszen ő már nem gyermek, hanem felnőtt nő a regényben.

Bevallom, hogy nem volt tervezett olvasmány számomra ez a regény, és csak véletlenül akadtam rá. Akkor azonban megtetszett ez az újfajta megközelítés, ezért azonnal elkezdtem olvasni. Tetszett a történet annak ellenére, hogy soha sem volt a kedvenceim között a mese, de igazából itt egy teljesen más történetet kapunk. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a gonosznak két arcát ismerhetjük meg. A királynő ugyanis nem teljesen gonoszként jelenik meg, aki teljes mértékben romlott, és megérdemli a halált. Emberként mutatják be, aki bosszúra szomjazik, de képtelen megölni egy hétéves kislányt, valamint bemutatják nőként, aki retteg az öregedés legkisebb jelétől is. Ezt a többarcúságot pedig több szereplőnél is megtapasztalhattuk, amely valóságosabbá tette az egész történetet. Kidolgozottnak éreztem a főbb szereplőket, bár tény hogy Hammond herceg eléggé felszínes volt. Nála egyedül a gyávaság jelent meg, a fia esetén pedig a vakmerőség. Voltak szereplők, akiknél volt egy erőteljesebb tulajdonság és az egész személyiségük eköré épült, de voltak olyanok is, akiket sokkal részletesebben megismerhetünk. Ilyen volt pl. Hófehér és a Vadász is. Mindkettejüknek megismerhettük az élettörténetüket, amelynek fontos szerepe van abban, hogy milyen emberré váltak. Ezzel pedig sok mindenre választ kaptunk a történetben.

Lily Blake regénye valójában magában hordozza a mesére jellemző vonásokat, de az ifjúsági regényekre és a fantasyra vonatkoztatva is felfedezhetünk jellemzőket. Ez a sokszínűség pedig élvezetesebbé teszi a regényt, amely olvastatta magát. Az olvasmányosság mellett pedig kiemelném még a regény külsejét is. Régen fogtam már a kezemben ennyire szépen kivitelezett regényt. A borító vonzza a tekintetet, és a keménykötetes megjelenés mellett minden egyes oldal díszített. A fejezet előtti oldalak pedig egységesen. Mindent összevetve, alapos munkát végeztek a könyv külsejével, amely biztosan sokakat megfogott. A nyelvezete azonban már sokkal egyszerűbb, de nem éreztem gondnak, hiszen műfajilag közelebb áll a meséhez, mint a fantasyhoz.

A regény a modern kis világunkban átültetett mese, amelyről nehéz megmondani, hogy pontosan kinek is ajánlhatnánk. Mit tanulhat ebből egy kisgyerek? Hiszen nem éppen gyerekeknek szóló történetről van szó, de valójában tökéletes példája annak, hogy egy nőből is lehet hős. Az eredeti történetben megmentik Hófehérkét, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Itt nem tudjuk meg, hogy pontosan mi történik vele, de Hófehér a saját sorának kovácsa lesz, és mindent magának köszönhet. Nem megy feleségül senkihez azért, mert az illető segített neki, és ez az üzenet elgondolkodtató. Klasszikus mese, amelynek megvalósítása teljes mértékben a modern eszméket követi.