Cím: Gone - Köddé váltak

Szerző: Michael Grant

Fordító: Barta Tamás

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.

Oldalszám: 534

Kiadás éve: 2009

Michael Grant amerikai szerző, aki közel 150 regénynek a szerzője. Azonban a legtöbb esetén társszerző volt, leginkább felesége, Katherine Applegate mellett. Grant legismertebb és egyben legsikeresebb sorozata a Gone, amelyet 2008 és 2012 között írt. Egyedül, társszerző nélkül írta a sorozatot, amely összesen 6 kötetből áll. Sajnos nálunk csak a Gone – Köddé váltak jelent meg, és ma már ezt a kötet is csak nehezen lehet beszerezni.

A regény története elég érdekesen hangzik, ugyanis egyik napon az összes 15 évnél idősebb ember eltűnik. Nincsenek szülők, orvosok, tanárok, rendőrök, ápolók. Senki sem marad a felnőttek közül, csak a 14 évesek és annál fiatalabb gyerekek. Azonban a felnőttekkel egyaránt megszűnnek a telefonvonalak, internet és tévéadások is. A gyerekek mindentől elzárva élnek, és kénytelen berendezkedni egy új társadalomba, ahol maguknak kell mindent megteremteni. Vannak, akik kitűnnek szervezői képességükkel, de mások természetfeletti képességek birtokába jutnak. Innen lesz igazán érdekes az egész történet, mert néhányan komoly erővel rendelkeznek, és megpróbálják átvenni a hatalmat a gyerekek felett. Létrejön egy gyermekek által vezetett társadalom, de senki sem élhet biztonságban. Itt is megjelenik a bűnözés, néhányan hatalmat is kapnak, sőt hogy minden még izgalmasabb legyen a 15. születésnapjuk betöltésekor minden gyerek eltűnik. De mi lesz velük? Hová vagy ki által tűnnek el? Semmi sem biztos, csak az, hogy az idő fogy, és közeledik a 15. születésnap.

Érdekes disztópiának ígérkezett a regény, és nagyon jól ki is bontotta a szerző. Kicsit tartottam a könyvtől, mert nem éppen az én stílusom ez a sci - fi jellegű történet, de nem okozott csalódást. A több mint 500 oldalas könyv nem volt unalmas, de tény, hogy annyira izgalmas sem. Kezdetben két szálon futott a cselekmény, mert nyomon követhettünk a városban történő eseményeket, és mindezek mellett Lana történetét is. Az utóbbit eleinte nem értettem, sőt kicsit furcsálltam a mutáns állatokat is, de aztán minden értelmet nyert számomra, és különösen tetszett az is, ahogyan összeért a két cselekményszál. Lana egy nagyon könnyedén megkedvelhető szereplő, aki színt vitt az egész történetbe, és egyben egy meghatározó szereplő is.

A szereplők esetén nem esett túlzásba a szerző. Inkább az a két véglet létezett, hogy vagy nagyon jók, vagy pedig nagyon rosszak. A kettő közötti nem igazán volt jelen, bár a jó szándékú szereplők esetén többször találkozhattunk morális kérdésekkel, amelyek komoly nehézséget okoztak nekik. Leginkább nagyon kedvelhető, vagy utálható szereplők vannak. Sam, Astrid és Quinn fontos karakterek, de ugyanúgy Caine és Drake is. A jellemábrázolásuk azonban egyiknek sem igazán részletes, és csak alapvető dolgokat tudunk meg. Leginkább az az igaz rájuk, hogy a cselekedetik által ismerjük meg őket, de még így sem kapunk valami pontos képet. Én ezt kicsit hiányoltam.

A regény egyébként nagyon jól szemlélteti azt, hogy milyen lenne egy társadalom gyerekek által vezetve. Megjelenik az, hogy vannak egészen önálló gyerekek, de sokan függnek a felnőttektől, hiszen gyermekek még. Nem elég érettek ahhoz, hogy egyedül is képesek legyenek életben maradni. Szerencsére nincsenek egyedül, mert egy – egy vezető kiemelkedik, és ők tudják vezetni a várost. A regényben egyébként az nem derült ki, hogy csak a falon belül jött létre ez a társadalom, vagy pedig azon kívül is. A történet szerint ugyanis egy óriási betonfal jelent meg, amely buraként emelkedett a város fölé.

Összességében nem éreztem rossz könyvnek. Sajnálom azt, hogy magyarul nem folytatták a sorozatot, mert az első kötetnek olyan befejezése lett, hogy különösen hangsúlyozza, hogy még egyáltalán nincsen vége, és ez mindennek csak a kezdete. Ez a könyv egy tipikus kezdő kötet volt, amelyben történés annyira nem sok volt, hanem sokkal inkább ismeretet. Megtudjuk, hogy milyen az élet felnőttek nélkül, és milyen nehézségekkel találkoznak kezdetben. Azt nem tudom, hogy angolul fogom – e még folytatni a sorozatot, de lehet, megér egy próbát. Nem éppen az a megszokott pörgős disztópia, és ezért könnyen válhat izgalmassá. Sok minden rejlik még ebben a sorozatban, mert nem éppen hétköznapi a történetszál.