2017. feb 11.

Ördögi játszmák – egy pszichopata vívódása

írta: tees06
Ördögi játszmák – egy pszichopata vívódása

Cím: Ördögi játszmák

Szerző: Angela Marsons

Fordító: Imre Balázs

Kiadó: General Press

Oldalszám: 368 oldal

Kiadás éve: 2016

Tavaly az egyik legolvasmányosabb regénynek tartottam Angela Marsons első könyvét, és alig vártam, hogy újra olvashassak valamit tőle. Nem hiába volt ez, ugyanis már az Elfojtott sikoly is óriási siker volt, és azt hiszem az írónő nálunk is bekerült a legnépszerűbb krimi szerzők közé. Angela Marsons-nak már a negyedik kötete is megjelent, így az Ördögi játszmák elolvasása után türelmetlenül várom a folytatást.

Kim Stone egy pedofil ügyet zárna le, amikor is egy újabb gyilkossági ügy kerül az asztalára. Halálra késeltek egy jó magaviseletért kiengedett rabot, de a brutális gyilkosság elkövetőjét hamar megtalálják. Ez azonban elvezeti őket Alexandra ​Thorne, pszichiáterhez. A fiatal nő intelligens, vonzó és tökéletes szakmai elismeréssel büszkélkedhet. Kimnek azonban valami nem stimmel, és a megérzései nem hagyják nyugodni. A pszichiáternek pedig egyre több páciense kerül összetűzésbe a szabályokkal.
dsc_0221.JPG

Ahogyan az első kötetről, úgy erről a regényről is nehéz írni spoilerek nélkül. Valójában most is nagyon olvasmányosnak éreztem, de tény, hogy lassabban haladtam vele. Nem éppen azért, mert nem tetszett, hanem mert fáradt voltam, nem volt időm olvasni és hasonló okok miatt. Azonban kétségtelen, hogy nagyon jól szórakoztam, könnyen kikapcsolt és pihentetett a könyv. Különösen tetszett az, hogy ismételten két szálon futott a cselekmény. Adott egy pedofil üggyel kapcsolatos nyomozás, ahol új információkat tudunk meg, illetve másik oldalon követhetjük Kim gyanúját, majd későbbi magánnyomozását. Az utóbbi jobban megragadta a figyelmemet, és különösen tetszett a sok mellékszál benne. Nem fogom leírni, hogy melyek voltak ezek, de sokféle életúttal és tapasztalattal találkoztunk. Ezek mindegyike aprólékosan kidolgozott volt, még akkor is, hogyha nem volt központi fontosságú a történetben.

Mindezek mellett ismételten részletesebben megismerhettük a karaktereket. Már az előző kötetnél is kiemeltem, hogy mennyire tetszett az, hogy a folyamatos előrehaladás közben ismerhettük meg a szereplőket. Mindenhol volt egy – egy elejtett információ, amiből megtudhattunk valamit Stacey-ről vagy valamelyik másik mellékszereplőről. Kimet is sokkal jobban megismerhettük, hiszen sok mindenre fény derült a múltjával kapcsolatban. Az anyjával és a testvérével történtek eléggé tragikus események, és ez mindenképpen növelte az olvasó szimpátiáját. Igazából kissé úgy éreztem, hogy ez a kötet sokkal személyesebb lett, mint az előző. Az Elfojtott sikoly esetén nagyon pörgős és drámai volt a történet, de most inkább a személyesebb információkon volt a hangsúly. Nemcsak Kimről, de Alexszel kapcsolatban is sok minden megtudtunk, és a mellékszálak is mind személyes történetek voltak. Mellesleg, különösen azok a részek tetszettek, amikor összetalálkozott Kim és Alex. Nem hiába lett a regény címe Ördögi játszmák, amely egy nagyon találó címadás lett. Régen találkoztam ennyire passzoló címmel, amely bár nagyon rejtélyesen hangzik, de valójában mindent elárul.

A regény végével kapcsolatban kissé kritikus vagyok. Eseménydús és figyelemfelkeltő volt, de a pedofil ügy lezárását gyorsnak éreztem. Valahogyan nekem nem volt teljesen követhető a magyarázat, amit kaptunk. Úgy éreztem, mintha csak valahogyan le szerette volna ezt is zárni a szerző, és ezért adott egy gyors magyarázatot. Megállja a helyét, de ezzel a lezárással szemben kissé kritikus vagyok.  Mindent összevetve azonban fantasztikus krimi volt, amelyet bátran ajánlok a műfaj kedvelőinek.

Szólj hozzá

Könyv Krimi Angela Marsons Elfojtott sikoly Ördögi játszmák