2016. aug 07.

Harry Potter és az elátkozott gyermek

írta: tees06
Harry Potter és az elátkozott gyermek

Cím: Harry Potter and the Cursed Child

Szerző: J. K. Rowling – Jack Thorne – John Tiffany

Kiadó: Pottermore

Oldalszám: 352

Kiadás éve: 2016

Az év egyik leginkább várt könyve volt a Harry Potter and the Cursed Child, és nem mondok nagyot azzal, ha azt állítom, hogy világszerte rajongók milliói várták az új Harry Potter történetet. A Harry Potter and the Cursed Child-ot azonban J. K. Rowling története alapján John Tiffany és Jack Thorne írta, így nem teljesen kedvenc szerzőnk műve. Bár sok köze volt hozzá, és én imádtam, de azok a rajongók csalódni fognak, akik egy újabb regényt várnak. Ez nem regény, hanem dráma, de folytatásnak kiváló.

hp_9.jpg

A történet ott folytatódik, ahol a hetedik rész abbamaradt. A Potter és a Weasley – Granger család kiviszi gyermekeiket a King’s Cross állomásra, ahol Albus Severus Potter és Rose Granger – Weasley először utaznak Roxfortba. Rose azonnal ki is jelenti Albusnak, hogy óriási teher helyeződik rájuk a szüleik miatt, ezért fontos megválogatni a barátaikat. Reményekkel és félelemmel telve érkeznek ide, de a történet ott válik igazán érdekessé, amikor Albus összebarátkozik Scorpius Malfoy-jal. Az évek gyorsan telnek, és Albusra folyamatosan nehezedik apja hírneve, amely leginkább azért nehéz súly a vállán, mert ő nem az, akit vártak. Nem válik népszerűvé, sőt még a kviddics csapatba sem kerül be. Ez pedig csak a kezdet, mert hamarosan olyan kalandokba keverednek egy időnyerő miatt, amely sok mindent megváltoztat. 

Mindenekelőtt szeretném leszögezni azt, hogy ez a kötet műfajilag nem regény, hanem dráma, és éppen ezért nem igazán lehet összevetni azzal, hogy mennyire jobb, vagy rosszabb, mint az első hét rész. Valójában én a tipikus Rowling szerű leírásokat hiányoltam, de éppen emiatt nincs értelme ezt kifogásolnom, hiszen a dráma esetén nincsenek ilyen jellegű leírások. Drámaként pedig egy hihetetlenül élvezetes, kerek és izgalmas történetet kapunk, amelyben viszontláthatjuk kedvenc szereplőinket, de újakkal is megismerkedhetünk. Azonban tény, hogy több mint 20 év telt el, ezért senki ne várja a tinédzser szereplőket. Ők már felnőttek, és ahogyan J. K. Rowling is kijelentette, ez a történet az új generációról szól. Azt mutatja meg, hogy mi történt Harryékkel, és kik jönnek utánuk. Nekem pedig éppen ettől kerek az egész történet.

covers_395169.jpg

A cselekmény izgalmas, amely során Albus és Scorpius különféle kalandokba bonyolódik. Én naivan azt hittem, hogy ez a kötet az első évükről fog szólni, de gyorsan ugrottak pár évet. Kezdetben ez kissé zavaró volt, mert nagyon tetszett az, hogy ott folytatták, ahol abbamaradt az utolsó rész. Aztán pedig a pár év ugrással úgy éreztem, hogy valamit kihagytunk, és kissé hiányosnak, szétesettnek éreztem a történetvezetés. Később ráébredtem, hogy erre az ugrásra szükség volt, mert az időnyerővel való utazás során a fiúknak már tudniuk kell bizonyos varázslásokat. Ennek kapcsán pedig számomra nagy öröm volt a nosztalgiázás, mert folyamatosan felelevenítettünk különféle részeket a kötetekből. Különösen tetszett az, hogy úgy írták meg ezt a drámát, hogy olvashattunk korábbi eseményekről, amelyeket maga Harry, Ron és Hermione élt át. Azonban mindez úgy történt, hogy nem avatkoztak be, és lényegében azt is hihetjük, hogy a mostani szereplők már akkor is ott jártak a múltban. Ez egy nagyon kreatív ötlet volt a szerzőktől, bár időnként kiszámítható volt a történet. Kissé sejtettem, hogy mi fog történni, de nem mondanám azt, hogy könnyen átlátható volt. A második rész ugyanis bőven tartogatott meglepetéseket, és nekem különösen tetszett a Voldemort szál is. Többször gondolkodtam ugyanis arról, hogy milyen lenne egy folytatás a regény esetén, de nekem ez az ötlet meg sem fordult a fejemben.

Valójában elégedett voltam a szereplőkkel, de számomra Albus karaktere kicsit gyengére sikerült. Lehet, hogy csak a műfaj jellegzetességei miatt nem ismerhettük meg jobban, de Scorpius jóval kidolgozottabban jelent meg számomra. A kettejük barátságának a fontossága pedig nagyon szép szimbólum a történetben. Ez különösen tetszett, hogy vannak bizonyos hasonlóságok Harry és a fia roxforti évei között, amelyek közül a barátság fontossága erőteljesen kiemelkedik. A korábbi hét kötet is nagyon jól példázza azt, hogy mennyire jó, hogyha igaz barátai vannak az embernek, és mit is jelent az igaz barátság. Scorpius és Albus esetén ez ismét visszatér, és mi magunk is feleleveníthetjük. 

statements_749121.jpg

Mindezek mellett központi témája a regénynek az apa – fia közötti kapcsolat. Harrynek most egy új problémával kell szembesülnie, hiszen apaként olyan dolgokkal találkozik, amiről neki nincsen emléke. Alig emlékszik a szüleire, és nincsen a szeme előtt pozitív példakép. Továbbá Albusnak pedig el kell viselnie apja hírnevét, és azt, hogy tőle is nagy dolgokat várnak el.  Ez a kettő pedig sokszor ellentmond egymásnak, mert nem könnyű összeegyeztetni az elvárásokat. Nekem tetszett ez a komolyabb, felnőttesebb tartalom, sőt úgy éreztem, hogy ezzel arra utalnak, hogy el kell fogadni a múltunkat ahhoz, hogy lehessen jövőnk. Mellesleg, nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a korábbi főszereplők már felnőttek, így nem hiába szembesülnek ehhez hasonló problémákkal.

Számomra nagy öröm volt látni azt, hogy a régi szereplők most mit csinálnak, és milyen felnőtt lett belőlük. Annak ellenére, hogy már Rowling egy – egy rövidebb írásából tudtam bizonyos dolgokat a szereplőkről, de még így is voltak meglepetések. Épp ezért bátran ajánlom minden rajongónak, mert már ezért megéri elolvasni. Tudni, hogy egy – egy kedvenc szereplőnk milyen sorsra jutott érdekes, sőt én Draco esetén meglepődtem. Soha sem tűnt pozitív szereplőnek, de most ébredtem rá, hogy igazából csak szeretetre vágyott. Azt hiszem, hogy azért éri meg elolvasni ezt a részt, mert ez által később felmerülő kérdésre is választ kapunk.

Mindent egybevetve egy izgalmas drámát olvashatunk, bár nem teljesen a Rowlingtól megszokott stílusban. Az új generációról szól, akik még az előző hét kötet ellenére is tudnak meglepetést okozni, sőt felajánl nekünk olyan alternatívákat is, amelyeket megtörténhettek volna. A három szerző nagyon jól megmutatta azt, hogy hol volt az a pont az egész sorozatban, amikor minden megváltozott.

Szólj hozzá

Harry Potter Hermione Granger Ron Weasley J. K. Rowling Harry Potter and the Cursed Child Jack Thorne John Tiffany Harry Potter és az elátkozott gyermek