Cím: Túl szép

Szerző: Rácz - Stefán Tibor

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 392 oldal

Kiadás éve: 2015

Aki rendszeresen olvas könyves blogokat, minden bizonnyal ismeri Rácz – Stefán Tibor Sorok között c. könyves blogját is. Azonban nemcsak könyves bloggerként tevékenykedik, de két regénye is megjelent már. A harmadik pedig éppen készülőben. Első regénye, a Fogadj el! az Aranymosásnak köszönhetően jelent meg, sőt később sikerrel járt a második Aranymosáson is. 2015 telére pedig második regénye, a Túl szép is megjelent.

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát. Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?  Képes lesz elfogadni önmagát? Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.  Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?  Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük? A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több mint barátság? Vagy csak a külső számít? Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

Szerettem volna szeretni ezt a regényt, de nem ment. Nagyot csalódtam, és kevés dolgot tudok kiemelni, ami tetszett benne. Valójában, én magam is rendszeresen szoktam olvasni az író blogját, és szeretem az írásait, sőt még ajánlani is szoktam ismerősöknek, de ez engem egyáltalán nem fogott meg. Úgy éreztem, hogy az egész regény egy nagy sablon, és bár az alapsztori tetszett, de az egész kivitelezés sablonos volt. Egyáltalán nem ezt vártam. Lényegében úgy éreztem, mintha egy tiniknek szóló sorozatot néznék, amiben a csúnya lányba beleszeret az iskola leghelyesebb pasija. Számos ilyen film és sorozat is van, de ez már régen unalmas. Ezt a klisét mellesleg az első, Fogadj el! c. regénye esetén is megírta, és ott sem tetszett. Klisé, amitől egyáltalán nem izgalmas a történet.

Tetszett benne azonban, hogy bemutatta milyen is kövérnek lenni. Reális ábrázolás volt, és bár nincsenek ilyen tapasztalataim, de együtt tudtam érezni Márkkal. Kegyetlen az, ahogyan sokan bánnak vele, és ahogyan megítélik ez alapján. Komoly, morális kérdéseket feszeget ezzel az író, és erről szívesen olvastam volna többet is.  Ennek ellenére a szereplők nem igazán voltak szimpatikusak. Márk egy önismereti problémákkal küzdő fiatal, aki folyamatosan panaszkodik azért, mert kövér. Mindig abból indul ki, hogy a kövéreket nem lehet szeretni, ők nem lehetnek boldogak, és minden problémájának a forrását visszavezeti oda, hogy kövér. Ez nekem zavaró volt, de a többi szereplő sem volt sokkal kedvelhetőbb, mert ők is folyamatosan visszatértek ehhez a kérdéskörhöz.

Mindezek mellett megjelent az abortusz is a regényben. Megmondom őszintén, hogy kissé feleslegesnek éreztem ezt a történetszálat, és nem értettem, hogy mégis miért kellett? A történet elején szóba kerül, de utána szinte el is felejtik, és időnként vissza – visszatér. Dorina kedves lány, de utána másokat hibáztat a saját döntése miatt, és körülbelül ennyi az egész története az abortusznak. Egyáltalán nincs alaposan kidolgozva, és totál felesleges volt. Azonban egyáltalán nem tette szimpatikussá Dorinát, hogy mindenki hibás volt a döntéséért, csak ő maga nem. Nagyon gyerekes volt, de erre az író is rávilágított.  

Márk másik barátnője Viki volt, akiről azonban túl sok mindent nem tudtunk meg. Elejti az információt, hogy van valamilyen projektje, de kérdés mi? Még Márknak sem árulta el, és később sem tudjuk meg. Számomra ő volt a legszerethetőbb karakter, bár kissé gyerekesnek éreztem. Azonban az volt vele a problémám, hogy kissé feleslegesnek éreztem. Nem szerepelt sokat, és annyira fontos sem volt a történet szempontjából. Az egész regényben annyi volt a szerepe, hogy ő volt Márk iskolatársa, akivel jóban volt, de eléggé háttérbe szorult. Annyit megtudtunk róla, hogy vidékről akar kitörni, de semmi többet.

Továbbá a regényt olvasva annyiszor előfordult a „túl szép” kombinációja, hogy ezt a két szót olvasva a regény közepén már rendesen rázott tőle a hideg. Már az első ötven oldalban is megtudtam, hogy Olivér sportoló, aki mellesleg nagyon helyes is. Nem kell ezt ragozni. A „túl szép” kifejezése itt kifejezetten túl sok volt már, és számomra feleslegesen volt ennyire kihangsúlyozva a két fiú közötti ellentét. Sokszor túlságosan is giccses számomra a regény, és éppen ezt éreztem a borítóval is. Szexista, ami egyáltalán nem tetszik. Én el tudtam volna képzelni egy kövér és sportos fiú alakját, illusztrációját a borítón. Valahogyan számomra jobban passzolt volna az egész történet mondanivalójához, mint egy meztelen, izmos férfitest.

Az érzelmek fontos szerepet kapnak a regényben, és lényegében azon van a hangsúly, hogy a két fiú egymásra talál. Sokat olvashatunk a kettejük problémáiról, és ahogyan egymásba szeretnek. Ez egy központi témája a regénynek, de sokszor éreztem, hogy folyamatosan ismétli önmagát a szerző. Tetszett, ahogyan fokozatosan kifejlődött a két fiú közötti kapcsolat, de nem tetszett, amikor elkezdték ismételni önmagukat. Mellesleg számomra elgondolkodtató volt, hogy talán sokkal jobb lehetett volna a regény, ha két átlagos fiúról szól, és nem egy csúnya – szép párosról.

Maga a történet felépítése szintén tele van klisékkel. Miután megvolt a sablonos dráma, majd kibékülés, napirendre került a szex.  Ezt egyáltalán nem tartottam fontosnak, de körülbelül a regény utolsó 70-80 oldala szólt erről, és totál sablnos volt. Nem tetszettek a vulgáris megjegyzések. A Szex és New York-os megjegyzésen kiakadtam, hogy ezt mégis minek kellett? De komolyan, és még mennyi ilyen követte.. Elgondolkodtam akkor, hogy hagyom is a könyvet, mert rontott a regény minőségén, és nem érzem egyáltalán fontosnak, hogy ennyire ki kellett volna fejteni. Egy new adult kötetről beszélünk, és nem pedig egy erotikusról. Mélyen csalódtam.

Végezetül, úgy éreztem, hogy sokkal jobb lett volna, hogyha megírja a szerző a kötetet, de nem adja ki. Pontosabban, nem most. Vár vele 4-5 évet, újraolvassa, és biztosan máshogy látja. Érettebb lett volna a gondolkodása, és mindenképpen másként érzékelt volna különböző párkapcsolata kérdéseket is. Nekem ez nem jött be, mert túlságosan meseszerű, nulla valóság alapja és olyan az egész, mint egy álom. Azt a klisét pedig untam, hogy egy kövér ember nem lehet boldog. Nem szerethetik és így tovább. Ne legyünk már ennyire felszínesek. Ez különösen irritált az olvasás közben. Igazából óriási csalódás volt számomra a kötet, és ezt sajnálom. Szerettem volna szeretni ezt a regény, de nem tudtam. Nem ment. Olvasmányos a szerző stílusa, és ez az egyetlen dolog, ami miatt végül befejeztem a kötetet.