Cím: Halálparancs

Szerző: James Dashner

Fordító: Havadi Krisztina

Kiadó: Cartaphilus Kiadó

Oldalszám: 390 oldal

Kiadás éve: 2015

James Dashner jól ismert szerzővé vált az Útvesztő trilógiájával, és bár szerettem ezt a sorozatot, de az Útvesztő annyira nem tartozott a kedvenc disztópiáim közé. Azonban még 2015-ben az első Könyvmoly Párbajos szereplésem alkalmával megnyertem a Halálparancs c. kötetet, és ezzel eldőlt, hogy előbb – utóbb el fogom olvasni az előzmény kötetet is. Nos, ebből utóbb lett, de egyáltalán nem bánom. Leginkább azt mondanám, hogy ez egy magyarázat volt a trilógiában történtekkel kapcsolatosan, hogy kik is állnak a háttérben és honnan jöttek a szereplőink.

Mielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű ragállyal fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált.  Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Miután elmenekültek a New Yorkra lesújtó szökőár pusztítása elől, nap mint nap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg településük fölött. A Bergről a Kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot. A túlélőknek ismét menekülniük kell. Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Lehetséges, hogy a titokzatos ellenség célja az egész emberiség kiirtása? Vajon ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?

Kissé nehezen tudom megfogalmazni, hogy mit is írhatnék erről a kötetről, mert nagyon tetszett, de úgy nehéz lenne kiemelni egy – két dolgot. Összességében nagyon jó karakterekkel dolgozott a szerző, és bár kezdetben nem tudtam elképzelni mégis hogyan fog ez bekapcsolódni a trilógia történetébe, de a szerző ezt egészen ügyesen megoldotta. Bravúros megoldásokat alkalmazott, és komolyan egy perc nyugtuk se volt a szereplőknek. A cselekmény folyamatosan feszültséggel telt, és egyik katasztrófa követette a másikat. Agyalhattunk azon,  hogy vajon ki lesz a következő áldozat, mert tudhattuk a legelejétől, hogy ez nem egy happy end-el végződő történet lesz: Alec, Lana, Mark, Trina és Deedee mind kedvelt karakterek voltak, de sejthettük, hogy előbb – utóbb áldozattá válnak. A sorrend és a hogyan azonban már titok volt, és ez bizony jócskán hozzátett a történethez. Mellesleg James Dashner ismét bebizonyította, hogy tud írni, és egy igazán olvasmányos regényt kaptunk. Hiába, hogy előzménykötet volt, de mégis tudott újat mondani és mutatni. 

Leginkább a regény idővezetése tetszett. Valamiért nagy kedvenceim azok a történetek, amelyekben párhuzamosan olvashatunk egy – egy múltbeli szálat is, mert ezeknél számos információt kaphatunk. A szerző fokozatosan adagolja az újabbnál újabb részleteket, és végül teljes lesz az egész kép. Itt is aprólékosan kaptunk információ morzsákat, és sokszor több minden kiderült a múltból, mint a jelenből. Számomra itt váltak igazán emberivé a karakterek, és részletesebben is itt ismertem meg őket. Örültem a két idősík megjelenésének, és mindig alig vártam, hogy egy – egy újabb részlet jöjjön. Továbbá, a szerző nagyon jól megoldotta azt is, hogy hogyan is illeszkednek ezek a történetek a teljes történetbe, és nagyon jól elmesélte, hogy hogyan is pusztult el a világ.

Valójában két dolog nem tetszett a kötettel kapcsolatosan. Először is az, hogy nem minden szereplőre koncentrált ugyanolyan hangsúllyal a szerző, hiszen a női karakterek kissé háttérbe szorultak. Ezt kissé sajnáltam, mert úgy hiszem, hogy mind Lana, mind Trina erős karakter volt, és nem véletlenül maradtak életben, amikor megtörtént a világvége. Mindezek mellett a regény vége kissé kiszámítható volt, de ez egyáltalán nem vett el semmit az élvezhetőségből. Én Deedee megjelenésekor sejtettem, hogy ki is lesz ő, de inkább csak érdekesebb lett az egész történet. A könyvet pedig bátran ajánlom mindenkinek, aki szerette az Útvesztő trilógiát, vagy pedig egy olvasmányos és izgalmas disztópiára vágyik. Örülök, hogy megnyertem ezt a könyvet, mert magamtól nem biztos, hogy egyhamar kiválasztottam volna a rendelésre váró, hosszú listámról.