Cím: Vészmadarak

Szerző: Chuck Wendig

Kiadó: Fumax Kft.

Fordító: Torma Péter

Oldalszám: 304 oldal

Kiadás éve: 2016

Chuck Wendig számomra ismeretlen szerző volt, de amikor utána olvastam a munkásságának, akkor megtudtam, hogy már több regénye is megjelent, sőt forgatókönyvíróként és bloggerként is hatalmas hírnévre tett szert. A Terribleminds c. blogja az egyik legismertebb munkássága, de több képregényt is készített már. A Miriam Black c. sorozatának első része pedig a Vészmadarak, amelyet hat kötetes sorozatnak tervez, és jövőre szeretné befejezni.

Miriam Black egyáltalán nem tűnik hétköznapi huszonéves lánynak. Az utcákat rója, nincsen otthona, és egyik városról a másikra vándorol. Hol több, hol kevesebb időt tölt a különböző városokban, de ettől függetlenül sem lehetne átlagosnak mondani. Ő ugyanis tudja, hogy ki hogyan fog meghalni. Maga sem tudja, hogy miért, de valahányszor megérint valakit, meglátja az illető jövőbeli halálát. Megakadályozni nem tudja, és ezt a tényt már el is fogadta. Mindezek miatt a poklot kell minden nap átélnie, de egyik nap beszáll Louis kamionjába, és megtudja, hogy a férfi miatta fog meghalni 30 nappal később. Azonnal elhatározza, hogy nem engedheti, és éppen ezért mindent megtesz ennek elkerülése végett. Kérdés, hogy mennyire képes kijátszani a sorsot, és átírni az elkerülhetetlen végzetet.

Hosszú ideig olvastam ezt a könyvet, és kissé változó érzéseim vannak vele kapcsolatban. Szerettem is, meg nem is. Időnként nagyon élveztem, mert baromi jól meg van írva, de néha olyan részletekkel volt tele, ami engem untatott, és annyira nem voltam rá kíváncsi. Azonban igazán elnyerte a tetszésemet az, hogy több szálon futott a cselekmény. Egyrészt olvashattuk, hogy mi történik Miriammal a jelenben, valamint egy interjú részleteit is a múltból. Az utóbbi abban segített, hogy jobban megismerjük Miriam személyét, és sok személyes történetet kaptunk tőle, sőt valahogyan közelebb került hozzánk. Elsőre ugyanis kissé ellenszenves a leányzó, de ha jobban megismerjük, akkor megtudjuk, hogy van szíve, és sokkal jobb ember, mint amilyennek látszik. Tanulság: ne ítélj első látszatra.

Mindezek mellett pedig tetszett az is, hogy a későbbiekben az álmai is megjelentek harmadik szálként. Igazán jó nagy katyvasz van a fejében. Valójában nagyon változatos regény volt, és ez azért is előny, mert a szerző nagyon kevés szereplővel dolgozik. Nem egy túlzottan hosszú regény, hiszen mindössze 300 oldal, de körülbelül 3-4 jelentős szereplőnk van Miriammal együtt. A szereplőkkel elégedett voltam, viszont nekem valamiért teljesen más elképzelésem volt egyes szereplők külsejével kapcsolatban. A borító bámulatos, és igazán ötletes. A madarakból kirajzolódó nő figurája ötletes és kreatív. Én éppen ezért így képzeltem el a főszereplőt, és valamiért Afroamerikainak hittem, és nem éppen egy törékeny szőke lánynak. Megdöbbenés volt számomra, amikor olvastam a leírásokat a külsejével kapcsolatban.

Továbbra örültem annak, hogy nemcsak Miriammal foglalkoztak, hanem kicsit megismerhettük a többiek történetét is. Voltak mellékszálak, amelyek jó kikapcsolódásként szolgáltak, és ez által színesítették a cselekményt. Néhol kissé túlzásnak éreztem a szabadszájúságot, de a végére egészen megszoktam, és majd a következő kötetekben jobban hozzá szokom, mert az egyszer biztos, hogy olvasni fogom. Nem gondoltam volna egyébként, hogy sorozat lesz belőle, de kíváncsian várom az újabb részeket.

Valójában a regény legnagyobb előnye maga Miriam. Nem is tudom, hogy mikor olvastam utoljára olyan regényt, amelynek ennyire erőteljes és karakteres a főszereplője. Általában a nőket nem szokták ennyire vagány szerepben feltüntetni, de a szerző most ezzel mégis hatalmasat kaszált. A regénybeli brutalitáshoz és szörnyűségekhez pedig kell is egy ennyire erőteljes főszereplő, mert ha törékeny virágszál lenne, akkor hamar elvérzett volna.

+Ui.: Tudom, hogy már kiemeltem mennyire tetszik a borító, de örülök, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót, és remélem, hogy a későbbi kötetekkel is így tesznek. Bámulatos illusztrációk.