Felkavaró és felbecsülhetetlenül értékes
Cím: A fehér király
Szerző: Dragomán György
Kiadó: Magvető Kft.
Oldalszám:305
Kiadás éve: 2005
Első regényem volt Dragomán Györgytől, akiről már korábban is sok jót hallottam. A fehér király c. regényének a fülszövege pedig azonnal megfogott. Később azonban rájöttem, hogy ez egy részlet volt a könyvből, de hatásos volt mindenképpen. A The Washington Post szerint A fehér király c. regénye egyszerre felkavaró és felbecsülhetetlenül értékes.
A történet egy család mindennapi életébe kalauzol bennünket, ahonnan az apát elvitték munkatáborba, és az anyának egyedül kell nevelnie fiát. A tizenéves fiú szemszögéből olvashatjuk a történéseket, amelyek leginkább naplóbejegyzésekhez tudnék hasonlítani. Vannak benne hétköznapi dolgok, amelyek azt mesélik, hogy hogyan szórakoznak a haverokkal, és komolyabb események is, amikor utcai verekedés tör ki az éhező emberek között néhány kiló gyümölcsért. A család életében folyamatosan jelen van a kétségbeesés, hiszen nem tudják, hogy valaha látják – e még a családfőt. Reménykednek abban, hogy még életben van, de közben kezdik elhinni, hogy már régen meghalt, hiszen szinte senki sem tér vissza élve a Duna – csatornától.
A regénnyel egyetlen egy negatívumot tudok megjegyezni, az pedig az iszonyatosan hosszú mondatok. Folyamatosan azzal találkoztam, hogy egy – egy mondat 15-20, sőt akár ettől több soron keresztül is tartott. Volt, hogy egy egész bekezdés egy mondat volt. Ezek a többszörösen összetett mondatok pedig nekem néha zavaróak voltak, de sokszor nagyon olvasmányossá tették a regényt. Gördülékenyek voltak, és ezért nem volt különösebb problémám vele, de kicsit zavaró volt számomra. Leginkább úgy éreztem, hogy ez a fiúnak a gondolatmenete, ahogyan folyamatosan gondolkodik valamin, és közben elkalandozik A-ról B-re a gondolata.
Mindezek mellett nagyon megfogott a történet. Szerettem olvasni, és érdekelt, hogy mi történik a fiúval. Néhol elég durva történeteket olvastam, és megfordult a fejemben, hogy ilyen biztosan nem történhetett meg: a tanárnak a tanulók mentek el sörért, vagy véresre verték a diákokat, mert engedetlenek voltak. Ezek olyan dolgok, amik jelen voltak, de valahogyan soha sem hangoztatták, mert a kommunista rendszer a szigoráról volt híres. Mindenki úgy emlegeti vissza, hogy akkor rend volt. Valójában azonban csak elhallgatták az emberek elől azokat a cselekedeteket, amit ez a tizenéves fiú az iskolával kapcsolatban is elmesél.
Hangulatos olvasmány volt, amely segített abban, hogy még gördülékenyebbé vált az olvasás, és a könyv megidézte a kor hangulatát. Az 1986-os évben járunk, amikor már enyhült a rendszer a kommunista országokban, de volt még bőven igazságtalanság, és közben érződött a rendszer hibája is. Sokan nyomorban éltek egyik napról a másikra, amiről való olvasást egyáltalán nem neveznék hangulatos olvasmánynak, de valamiért mégis ezt az érzetet keltette bennem. Szép volt, de egyben megrázó is.
Mindezek mellett a regény narrációjára is érződött az, hogy egy tizenéves fiú meséli el. Nagyon egyszerű volt a nyelvezet, és ez egyben hitelessé is tette, illetve elősegítette a már említett gördülékenységet. Én leginkább azoknak ajánlanám ezt a regényt, akik szeretik a történelmi olvasmányokat a fikció ellenére, és akik élvezik azt, hogyha erről a korszakról olvashatnak. Ezek az emberek ugyanis biztosan nem fognak csalódni Dragomán György művében.