Cím: Bless me, Ultima

Szerző: Rudolfo Anaya

Kiadó: Warner Books

Oldalszám: 290

Kiadás éve: 1999

Rudolfo Anaya az egyik legismertebb tagja a Chicano irodalomnak, amelynek alapító tagjai közé is sorolható. Legnépszerűbb regénye pedig a Bless me, Ultima, amely számos elismerésben részesült. 1972-ben jelentette meg először a regényét, de később többször is újra kiadták, amely mai napig is aktuális üzenetet hordoz magában.

A regény központi alakja Antonia Marez, akinek a családjához érkezik Ultima. Az öregasszony a család régi barátja, aki valójában gyógyító. Különféle gyógynövényeket és a természet erejét használja arra, hogy segítsen másoknak. Széles körben elismert, és Antonia családjának is nagy elismerés az, hogy Ultima velük fog élni. Az asszony pedig elkezd foglalkozni Antonioval, aki életében most először érkezik válaszúthoz. Több kérdés közt is őrlődik, amelyekre bár Ultima nem ad választ, de segít neki felismerni a titkokat körülötte. Antonio még csak most kezdi az iskolát, de olyan kérdések közt elmélkedik, hogy miért bünteti Isten az ártatlanokat, és miért hagyja a gonosz embereknek, hogy rosszat tegyenek a jó szándékú emberekkel. A könyv során változik Antonio istenképe, gondolkodása a világról, illetve próbálja megtalálni a saját helyét a családjában, a világban és természetesen kezd felnőni.

Bevallom, hogy nem kezdtem volna el olvasni önmagamtól ezt a könyvet, hogyha nem lett volna kötelező irodalom az egyik előadásra. Azonban ahogy olvastam, rájöttem, hogy mennyire érdekes ez a könyv. Van néhány kifogásolnivalóm, de összességében pozitív érzéseim vannak ezzel a regénnyel kapcsolatban. Nem hiába szeretik még most is Rudolfo Anaya-t, hiszen az Ultima nem egy mindennapi regény.

Az egyetlen negatívum a regénnyel kapcsolatban az, hogy túlságosan nagy időt ölel fel, illetve számomra hitetlen volt, hogy Antonio ennyire fiatalon foglalkozik ilyen kérdésekkel. Furcsa volt az, hogy 6-7 éves gyerek arról gondolkodik, hogy az apja, vagy az anyja elvárásainak feleljen meg, vagy hogy mit kezdjen az életével. Még az iskolát sem kezdte el, de már akkor azon gondolkodott, hogy milyen foglalkozása legyen majd felnőttként. Olyan érzésem volt, mintha nem lenne igazi gyerekkora, de valójában a szülők részéről is volt egy erős nyomás. Antonio pedig tehetséges gyerek volt, aki megelőzte kortársait gondolkozásban, de nekem még akkor is kicsit sok volt ez. Ha egy 10-12 éves gyerek lett volna, akkor könnyedén elfogadom. Mindezek mellett Antonio aggódott amiatt, hogy ki kerül a mennyországba és ki a pokolba a barátai közül, de valójában egy 6-7 éves gyerek nem azon fog aggódni, hogy a szintén korabeli gyerek a pokolra jut, mert nem hisz Istenben. Ezt én kissé túlzásnak éreztem.

A túl nagy idővel pedig csak annyi bajom volt, hogy emiatt sokszor túl nagyokat ugrott a szerző időben, és kissé felületesnek éreztem. Azonban néhány kevésbé fontos dolgot pedig részletesen kifejtett, amit annyira nem is szívesen olvastam, és kissé vontatott volt számomra emiatt. Valójában a regény olvasása során voltak nagyon könnyen olvasható részek, amikor vitte magát a történet, mert izgalmas, érdekes és elgondolkodtató volt, de néhol pedig száraz volt, amellyel már jóval nehezebben haladt az ember.

Mindezek mellett azonban ki kell emelnem, hogy nagyon részletesen megismerhetjük a spanyol kultúrát. Megtudjuk, hogy mennyire fontos az ő életükben a vallás, de érdekesség az, hogy nem minden család számára. Vannak családok, akiknek erőteljes a hitük, de mások egyáltalán nem hisznek. Ők amolyan szabad lelkek, akik vándorolnak a világban. Antonio családja pedig azért érdekes, mert az édesanyja katolikus, de az apja egész életében a szabadságot élvezte. A spanyol kultúra pedig a regény nyelvezetében is megjelenik, ugyanis gyakoriak a spanyol párbeszédek. Ez azonban nem volt zavaró számomra annak ellenére sem, hogy nem beszélek egy szót sem spanyolul.

A katolikus hit mellett pedig érdekes volt, hogy az emberek hitük ellenére is hisznek Ultima varázslatában is. Többen kérik a segítségét a regény során, amelyet Antonio is részletesebben megismer. A természetfeletti dolgoknak tehát szintén erőteljes szerepük van a regényben, amelyet szintén nagy részletességgel ismertet a szerző. Ezek az én kíváncsiságomat felkeltették, és ki is elégítették.

A másik nagy erőssége a regénynek, hogy elgondolkodtat. Bár negatívumként említettem azt, hogy Antonio kora ellenére hitetlennek érzem, hogy komoly dolgokról elmélkedik, de mégis elgondolkodtatja az olvasót is. Ezek valójában olyan dolgok, amiről minden ember szokott gondolkodni, és amelyek hétköznapiak. Nincs bennük semmi különleges, de valójában nehéz rájuk választ adni. Ezek a kérdések azért is állnak közel az olvasóhoz, mert Antonio a korának megfelelően gondolkodik ezekről a dolgokról. A nyelvezetben felfedezhetőek az egyszerűbb szavak, kifejezések és megfogalmazások, amelyek megkönnyítik a megértést. Mindezek mellett nem esik túlzásba sem az elmélkedéseivel, így nem olyan, mintha egy szakmabeli tanulmányát olvasnánk. Antonio teljesen hétköznapi fiúként közelít ezekhez a dolgokhoz.

Valójában a legfontosabb Antonio és Ultima karaktere, és kettejük barátsága a regényben, amelyeket kidolgozottnak éreztem. A többi szereplő esetén ez azonban már kevésbé mondható el. Nem voltak olyan erőteljes szereplők, akiket nem tudtunk annyira megismerni, így nem éreztem problémának, de kissé felszínesek maradtak. Valójában itt jelent meg az, hogy túl nagy időt ölelt fel a regény a terjedelme ellenére, mert ez által sokszor csak a felszínt érintette az író. Annak ellenére, hogy a spanyol, de Amerikában élők kultúráját részletesen megismerhettük, ez komoly hiányosság maradt.  Másik oldalról nézve pedig előnyére vált ez a sok és nagyobb ugrások, mert ez által tökéletesen szemléltette azt, hogy hogyan változik Antonio gondolkodása az évek során. Értettem tehát, hogy mi volt a célja a szerzőnek, de egyes időszakokból akkor is olvastam volna még több részletet. Ez van akkor, hogyha egy igazán jó klasszikus kerül az ember kezébe.  

A regényről nehéz megmondani, hogy kinek is ajánlanám, mert nem egy könnyed olvasmány. Folyamatosan találkozik valami olyasmivel az olvasó, ami elgondolkodtatja, ezért nem könnyed esti olvasmány. Azonban éppen ezért ennyire nagyszerű, és bátran ajánlom azoknak, akik valami gondolkodtatóra vágynak, és szeretik, ha egyszerűbb a megfogalmazás.