Cím: Zabhegyező

Szerző: J. D. Salinger

Fordító: Gyepes Judit

Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.

Oldalszám: 254

Kiadás éve: 2012

J. D. Salinger 1951-ben megjelent Zabhegyező c. regényével vált ismertté, amely témáját tekintve akkoriban elsők között jelent meg. Merész döntés volt részéről a könyv megírása, de kétségtelen, hogy ez hozta meg számára az igazi sikert és népszerűséget. A könyv egyedi stílusának köszönhetően lett közkedvelt, amelynek témája azóta is folyamatosan visszatér. Hozzám a könyv híre Stephen Chbosky Egy különc srác feljegyzései c. regényét követően jutott el, miután a „modern Zabhegyezőnek” nevezték. Ezek után kétségtelen volt, hogy el fogom olvasni, hiszen Chbosky művét nagyon megszerettem.

Salinger könyvének főszereplője a szintén 16 éves Holden Caulfield, aki Charlie-val ellentétben nem egy tehetséges, eminens tanuló, hanem éppen ellenkezőleg egy igazi bajkeverő. Nem volt könnyű élete, hiszen szeretett öccse meghalt, illetve az édesanyja is nehezen dolgozta el fia elvesztését, és azóta is folyamatosan gondok vannak az idegeivel. Holden pedig mindig újabb és újabb balhékba keveredik, amelynek köszönhetően állandóan váltogatja az iskoláit. A történet tulajdonképpen Holden összeomlását mutatja be onnantól kezdve, hogy kirúgják legutolsó iskolájából, és elhatározza, hogy mielőtt tudatná szüleivel a helyzetét, inkább elkölti összes pénzét, és kiélvezi a szülői pofonok előtti időszakot.

Nem ez volt életem legjobb olvasmánya, de kétségtelen, hogy elég jó könyvről van szó. A történet mindössze három napot ölel fel, de ezt a néhány napot iszonyatosan nagy részletességgel ismerjük meg. Nemcsak Holden karaktere van alaposan kidolgozva, de minden, ami vele történik szintén részletes. Nem kapunk pontosabb leírást azokról a nőkről, akikkel együtt iszik, vagy az apácákról, akikkel beszélget, mivel nem olyan meghatározóak a számára. A szüleit sem ismerjük meg igazán, hiszen tudjuk, hogy nincsen a legjobb kapcsolata velük, de a testvéreiről, főként Phoebe-ről már sokkal több mindent megtudunk. Phoebe véleménye számít neki, és elszomorodik akkor, hogyha látja, csalódást okozott a kishúgának.

Holden egyébként a tanárok réme. Számomra nehéz azonosulni vele, mivel soha sem kedveltem az olyan személyeket, mint amilyen ő is a történetben. Holden ugyanis lusta, okoskodó diák, akivel folyamatosan gondok vannak. Nemcsak a tanároknak, hanem a diákoknak is. Nehéz kijönni vele, mivel mindig csak neki lehet igaza, és soha sem vállalja a felelősséget. Állandóan tud valakit hibáztatni a saját helyzete miatt, és nem képes önmagába nézni. Ezzel szemben tele van álmokkal és tervekkel, de mindegyik gyermeteg. Látszik, hogy nagyon éretlen, és többet képzel magáról, mint amennyi. A szerző nagyon alaposan dolgozta ki a karakterét, és hitelesre sikeredett. Látszik Salinger tehetsége abban, ahogyan bele tudta magát képzelni egy zűrös 16 éves testébe, és meg tudta fogalmazni azokat a problémákat, amelyekkel a korabeli tinédzserek szembenéznek.

Mindezek mellett Holden kritikusan szemléli a világot. Ezzel a látásmóddal pedig már sokkal könnyebb azonosulni, hiszen szinte minden fiatalnak elege van a mindennapokból. A legkisebb problémákat is óriási tragédiának élik meg, és Holden mindezt észreveszi. A randija kellős közepén szembesíti a lányt a problémáival, és részben igaza is van. A könyv időnként humoros, de sokszor már idegesítő is tud lenni, azonban Salinger jól kombinálja ezt a kettőst.

Nem vagyok teljesen elégedett ezzel a könyvvel, mivel sokkal nagyobb elvárásaim voltak. Stephen Chbosky könyvét a „modern Zabhegyezőként” emlegették, és sok helyen olvastam azt, hogy nem illeti meg ez a cím, mivel gyengébb Salinger művéhez képest. Én pont az ellenkezőjét éreztem, ugyanis nekem az Egy különc srác feljegyzései c. regény sokkal élvezhetőbb volt, és nem vagyok abban biztos, hogyha a Zabhegyezőt olvastam volna először, akkor utána a kezembe vettem volna - e Chbosky regényét.

A középiskolás korosztálynak mindenképpen hasznos olvasmány lehet J. D. Salinger műve, hiszen olyan gondolatokkal foglalkozik, amelyek őket érintik. Kétségtelen, hogy a szerző hiteles, és jól látja a fiatalok gondjait, mindennapi életét, de nekem nem volt teljes ez a történet. Kicsit olyan érzésem volt, hogy nem haladunk semerre a történetben, majd a végén elejt egy mondatot, hogy mi is történt valójában, és vége az egész regénynek. Hiányzik számomra a végéről a magyarázat, hogy mégis mi történt Holden-nel azok után, mert így nem kerek a történet.