2015. ápr 27.

„Tíz kicsi néger éhes lett egyszer...”

írta: tees06
„Tíz kicsi néger éhes lett egyszer...”

Cím: Tíz kicsi négercovers_59843.jpg

Szerző: Agatha Christie

Fordító: Szíjgyártó László

Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.

Oldalszám: 266 oldal

Kiadás éve: 2010

Agatha Christie az egyik kedvenc írónőm, és már számos regényét olvastam, de a Tíz kicsi néger c. kötete valamiért mindig kimaradt. Az utóbbi időben azonban újra és újra csak jót hallottam róla, és egyre többen emlegették a szerző egyik legjobb műveként. Tény, hogy a Függöny: Poirot utolsó esete c. kötete mellett ez okozta nekem is a legnagyobb meglepetést.

A történet szerint tíz egymásnak teljesen idegen ember érkezik a Néger - szigetre. Egyetlen egy közös van mindannyiukban: mindenkit különös módon Mr. Lacky hívott meg az újonnan megnyitott villájába. Elmondása szerint már régóta tervezett egy olyan helyet, ahol nyugodtan elvonulhat az ember pihenni, és nem zavarja senki és semmi sem. Erre pedig tökéletes hely egy sziget, amelyet kiválóan elzár a tenger a külvilágtól. A furcsaságok azonban már ott elkezdődnek, hogy egyetlen egy vendég sem tudja pontosan megmondani, hogy ki is valójában a házigazda. A legtöbbjüknek csak sejtése van arról, hogy honnan is ismerhetik Mr. Lacky-t, és az idillikusnak induló nyaralásnak már első este vége szakad, amikor egy hang felsorolja a tíz vendég bűncselekményét. Az est folyamán pedig valaki életét is veszti. A szigeten tartózkodó tíz vendég közül pedig reggelre újfent meggyilkolnak valakit. Az egész helyzetet pedig még különösebbé teszi az a mondóka, ami példájára elkövetik a gyilkosságokat.

Röviden és tömören, imádtam ezt a könyvet. Egy nap alatt el tudtam volna olvasni, hogyha lett volna elegendő időm. A tegnapi napon majdcsak a könyv háromnegyedét olvastam el, és majdnem egy huzamra, mert a regény a letehetetlen kategóriába tartozik. Agatha Christie nagyon jól szövi a szálakat, és a tíz kicsi négerről szóló versike pedig ad egy különös hangulatot az egésznek. Ez az a mondóka, amely lényegében megnevezi azt, hogy hogyan fogják megölni a következő áldozatot. Persze azt nem tudni, hogy ki lesz a következő, de ahogy fogyatkoznak az emberek, úgy lesznek egyre óvatosabbak egymással, és gyanúsabbak egymásnak.

A regény egyetlen egy hátránya az volt, hogy az első fejezetben minden egyes alfejezetben újabb és újabb szereplőt ismerhettünk meg, és nekem hirtelen a tíz teljesen idegen név sok volt. Hirtelen nem tudtam a szereplőket semmihez sem kötni, ez pedig okozott egy kis kavarodást a fejemben. Kezdetben kénytelen voltam vissza is lapozni, hogy most akkor kicsoda is pontosan X meg Y. Ki volt a bíró, tábornok, vagy éppen az orvos? Emiatt kicsit nehezen indult az olvasás, de körülbelül az első 30 oldal után minden világossá vált. Innentől szinte megállíthatatlan volt a cselekmény.

Az eddig olvasott Agatha Christie regények közül ennél éreztem leginkább azt, hogy a legtöbb rész úgy ér véget, hogy azonnal tovább akarja olvasni az ember. Mindig van valami csattanó, vagy egy újabb bizonyíték, nyom, ami elvezethet a rejtély nyitjához. Kicsit olyan szenzációhajhász volt a részek befejezése, de semmiképp sem rossz értelemben. A szerző nagyon jól alakította úgy a szálakat, hogy újra és újra felkeltse az olvasó érdeklődését, és hogyha gyanakodott valakire, akkor elterelje róla a figyelmet. Legegyszerűbben úgy, hogy ő volt a következő áldozat.

Amennyire rövid és tömör a könyv, olyan mértékben jó is. Én imádtam, sőt az egyik kedvencem lett. Még egyes szereplőkkel együtt is tudott érezni az ember, illetve kezdettől fogva volt egy – két karakter, akire lehetett gyanakodni. Végig kétkedve néztem azokra, akik végül utoljára maradtak, de a regény befejezése mégis meglepett. Kétségtelen, hogy a 10 kicsi négerről szóló mondóka nagyon találó volt, és kölcsönzött egyfajta játékos módszert is a gyilkolások véghezviteléhez. A regény befejezése ennek ellenére meglepetés volt, mert a mondókában sem volt minden leírva tisztán. Tudni kell a sorok között olvasni, és érteni a homályos utalásokat, ahogyan a különféle jeleket is észre kell tudni venni. A gyilkos léte pedig szinte kitalálhatatlan.

Egy szó, mint száz, nem dicsérem tovább a regényt, hanem inkább ajánlom minden krimi rajongónak, és azoknak az Agatha Christie kedvelőknek, akik eddig még nem olvasták, pedig kötelező olvasmányként. Tessék elkezdeni, mert biztosan nem fog csalódást okozni. Én biztosan elő fogom még venni ezt a kötetet, mert nemcsak ismeretlenül szolgál nagy élményt, hanem úgy is, ha már tudom, ki a tettes. Ekkor ugyanis sokkal jobban oda tudok figyelni a részletekre. 

Szólj hozzá

könyv Agatha Christie Tíz kicsi néger