Cím: Magisztérium 1. - A vaspróba

Szerző: Holly Black - Cassandra Clare

Fordító: Komáromy Zsófia

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.

Oldalszám: 340 oldal

Kiadás éve: 2014

Holly Black és Cassandra Clare már több mint tíz év barátnők. Mindketten szeretik a fantasy-t és kezdetben barátságuk is erre épült. Közös elhatározásként kezdték el írni a Magisztérium sorozatát, amelyben saját történetüket akarták elmesélni hősökről és gonoszokról. Egy olyan különleges világot teremtve ezzel, amely egyszerre veszélyes és bámulatos, ahol szinte bármi megtörténhet. Mindkét szerző már gyakorlott írónő, amíg Holly a Spiderwick krónikák, addig Cassie A végzet ereklyéi és a Pokoli szerkezetek szerzője. Ez a sorozat pedig szakmai életük egy új fejezetének kezdetét jelképezi.

A sorozat a mágia világába kalauzolja az olvasót, ahol megismerkedhetünk Call, Tamara és Aeron mindennapjaival a Magiszétriumban, a mágus tanoncok iskolájában. Minden gyereket a vaspróbán méretnek meg azért, hogy megtudják, mennyire tehetségesek és mennyire erős bennük a mágia tanulására való hajlandóság. Nem elég ugyanis tehetségesnek lenni, hanem vágyni is kell a fejlődésre. A könyv végigkíséri az újonnan bekerült diákok első évét, amelynek középpontjában Callum áll. Ő már régóta tudja magáról, hogy mágus, hiszen szülei is azok voltak, de az életében az a különleges, hogy édesapja mindig is úgy nevelte, hogy el kell buknia a vaspróbán, ugyanis a mágusok rosszak, és mindenért csak őket lehet hibáztatni. Mindezek hátterében pedig édesanyja különös halála áll, amely egy óriási csata miatt történt. A Halál Ellenségeként nevezett mágus pedig még most is közöttük van. Igaz, fegyverszünetet kötöttek, de ki tudja meddig tart a béke, és mikor kezdődik a háború.   

A sorozat első kötetéből érezni lehet, hogy ez csak valaminek a kezdete. A regény eleje nem túl izgalmas, és nem sok minden történik benne, sokkal inkább csak különlegességeket tudunk meg az iskolával, vagy a mágia tanulásával kapcsolatban. Ez egy amolyan megismertető kötet, amelyben a sok újdonság viszi az egész történetet. Maguk a diákok is ismerkednek az iskola barlangrendszerével, ugyanis a Magisztérium egy hatalmas hegyben van, amelynek van saját tava és folyója is. Nem könnyű tájékozódni benne, de az első év alatt részben ezt is megtanulják a diákok. A mágiával kapcsolatos egyik érdekesség pedig az, hogy az elemekkel varázsolnak a diákok.  A víz, a tűz, a levegő és a föld elemek mellett nagy hangsúlyt kap a káosz is, amelyet csak a Krétor tud irányítani. A Krétornak pedig szintén jelentős szerepe van a kötetben, de nem leplezek le semmilyen fontosabb eseményt.

Nem árulok el sok mindent azzal, hogyha azt mondom, nem ez volt a legizgalmasabb olvasmányom. Ahogyan írtam, ez számomra egy amolyan megismertető rész volt, de éppen ezért is lehet sejteni, hogy még sok mindent ki lehet hozni a sorozatból. A szerzőpáros elvileg öt részes sorozatot tervez, amely az iskola öt évét ölelné fél. Az első volt a vasév, majd a réz, bronz, ezüst és arany következik.  Mindezek mellett nemcsak a történetben rejlik még sok minden, hanem magukban a szereplőkben is. A három amolyan főszereplő közül mindegyikük nagyon szerethető. Callnek sajátos humora van, amely időnként elég bizarr és kegyetlen, de mégis szeretjük. Aoron egy igazi hős, aki kedves, és inkább másoknak segít, mint hogy ő maga előrébb jusson. Tamara pedig egy igazi lelkes tanuló, aki tele van kételyekkel, de nagyon tehetséges. Ezt ő maga is tudja, de a kétségei időnként felülkerekednek rajta. Összességében a karakterek nagyon is emberiek, és ezért lehet őket szeretni, de annyira még nem kidolgozottak. Kicsit közepesnek érzem a karakterek kidolgozását, ahogyan a történetét is. Sok minden rejlik benne, de ezeket a lehetőségeket a hátralévő részekben kellene kiaknázni.

A blogturné keretein belül több blogon is olvastam különféle párhuzamokat a Magisztérium és Harry Potter könyvsorozat között. Tulajdonképpen ez keltette fel a figyelmemet, mert én is azok közé tartozom, akikre óriási hatással volt Harry története. Azonban ez nem egy újabb HP sorozat, sőt azt kell mondanom, hogy az egyetlen hasonlóság benne a mágia. Itt is van, és ott is. Lehet sorolni még különféle dolgokat, de azok nem jelentősek, és mindent vissza lehet vezetni oda, hogy mágia miatt alakult így. Én nem éreztem úgy, hogy a könyv kevésbé lenne jó, vagy élvezhető azért, mert lehet párhuzamot vonni közötte. Sőt, nekem alig volt észrevehető. Talán még a három főszereplő jelenléte erősebb párhuzam, de valójában egyik karakter sem hasonlít a HP sorozatban levőkre. Épp ellenkezőleg, én szinte a teljes ellentétjüknek éreztem a három főszereplőt.

Nemcsak a kötetet, hanem az egész sorozatot ajánlom azok figyelmébe, akik szeretik a fantasy-t. Nem volt a legerősebb kezdet a könyv, de mindenképpen megér egy esélyt, és van benne bőven lehetőség. Volt benne így is elég izgalom, és nem untatta az olvasót. Ez pedig bőven elég egy kellemes kikapcsolódáshoz.