Cím: Holtverseny

Szerző: Totth Benedek

Kiadó: Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft.

Oldalszám: 248

Kiadás éve: 2014

Totth Benedeknek első regényeként jelent meg a Holtverseny, azonban a szerzőnek nem volt ismeretlen a könyvkiadás. Műfordítóként dolgozik, legfőbb fordításai közé tartoznak a Cormac McCarthy, Aldous Huxley, Hunter S. Thompson és Chuck Palahniuk regények.  Dragomán György röviden csak így jellemezte a regényt: „Trainspotting az uszodában, úgy vág szájba, hogy beleszédülsz” – és tényleg.

A könyv borítóját látva, majd a fülszöveget olvasva is azonnal rájön az olvasó, hogy ez bizony nem egy átlagos történet. Összesen négy fiatal fiút követhetünk nyomon, akik mindenben benne vannak, amit el tud képzelni az ember. Kacsa egy valódi elkényeztetett úri fiú, aki mindennel úgy van, hogy neki az jár. Bója szintén gazdagabb családból származik, de ő Kacsával ellentétben butább, azonban ezt ellensúlyozza erős fizikumával. Olimpikon bátyja árnyékában él, és mindent megtenne azért, hogy túlszárnyalja testvére teljesítményeit. A két fiatallal ellentétben áll Zolika, aki szegény családból származik, és nemrég veszítette el édesapját. Egy tíz emeltes panelben él anyjával és húgával, nem túl okos, sőt sokszor idegesítő személy. Azonban mindent megtesz azért, hogy bevágódjon Kacsa társaságánál, mert neki ez számít, ha velük van, „menőnek” érzi magát. A negyedik személy pedig maga az elbeszélő. Nála érezhetjük igazán azt, hogy elgondolkodik mindazokon, ami történik, milyen következményekkel jár.

Őszintén bevallom, hogy kétes érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban. Nem azért, mert rosszul lenne megírva, hanem azért, mert felháborít, amit olvasok. A szerzőnek nem célja a társadalomkritika, de tény, hogy olyan képet fest a fiatalokról, ami elítélendő. Drog, alkohol, szex, mindenben benne vannak, amit el tudunk képzelni, és mindezt következmények nélkül. A legelső fejezetben is arról olvashatunk, hogy Kacsáék elütnek egy bicikliző személyt, majd ott hagyják a földön heverve. Csak poénnak veszik, nem foglalkoznak vele. Egyiküknél sem érzem azt, hogy átgondolnák a cselekvéseiket, de az elbeszélőnél talán beszélhetünk némi jellemfejlődésről. Egyetlen egy személyt sem kedveltem meg a könyv olvasása során, és ezért vannak kétes érzéseim. Hitelesek a szereplők, mert nagyon sok ilyen ember van, de kissé általánosít is, ami talán félrevezető lehet. Nem minden tizenéves ilyen, sőt eléggé kiábrándító az a kép is, ahogyan a tinédzser lányokat ábrázolja a szerző. Ők inkább csak eszközként jelennek meg, akikkel jó dugni, majd mehetnek, ahová akarnak. Fura volt számomra olvasni azt, hogy azonnal bármelyik srácot leszopják, vagy lefekszenek velük. Nem válogatnak, de ugyanúgy a fiúk sem.

A fiatalokról nem fest valami szép képet a szerző, és felmerül bennünk, hogy ilyen a mai fiatal generáció? Tőlük függ a jövő? Mert ha igen, akkor elég szomorú sors fog ránk várni. Rengeteg ilyen ember van, sőt leghitelesebbnek Zolika és Kacsa karakterét láttam. Számos olyan fiatallal találkoztam, aki csak azért csinált vagy lógott egy csoporttal együtt, mert ők „menőnek” számítottak. Nem azért, mert barátok voltak, vagy mert egyetértett velük, hanem mert így többnek érezte magát. Más dolog az, hogy folyton elnyomják, saját véleménye nem lehet, és folyamatosan megalázzák. Elviselik, mert így részük a „menő” csapatnak. Kacsa pedig tökéletesen bebizonyítja azt a mondást, hogy a pénz beszél, a kutya ugat. Igen, hogyha van pénzed, akkor bármit megkaphatsz akár következmények nélkül. A pénz mindvégig központi eleme a történetnek, amely azt a gondolatot erősíti, hogyha pénzed van, akkor mindent megtehetsz. A történet vége is bicskanyitogató, hiszen tökéletesen ezt bizonyítja. Kiábrándító, nem azt kapjuk, amit mindvégig várunk, de ez a valóság. Ilyen az élet, és ha valójában megtörténtek volna ezek a dolgok, akkor nagy valószínűséggel így fejeződik be. Egy olyan világban élünk, ahol a kapcsolatok és a befolyás sokkal fontosabb, mint az erkölcs.

Többször említettem már a hitelesség kérdését, és fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy a szerző nagyon jól használja a mai fiatalság szlengjét. A nyelvezet szintén azt a hitet erősíti bennem, hogy ismeri a tinédzsereket. Talán a környezetében sok fiatal megfordul, akik használják a különféle szlengeket, de ez egy olyan egyedisége a könyvnek, amit nem lehet csak úgy átvenni valahonnan. Ezt ismerni kell, és úgy tudja jól használni. Totth Benedek ezt megtette, és bebizonyította rátermettségét. Első könyvnek nem mindennapi ez a regény, hiszen elgondolkodtat és megrázza az olvasót. Nem tudom megmondani, hogy tényleg itt tart – e a mai fiatalság, vagy csak túlságosan komor lett a regény, de tény, hogy számos eleme hiteles. Néhol talán erős általánosítás történik, de egyáltalán nem ront a könyv színvonalán.

A regény vége pedig döbbenetes. Nem hiszem, hogy egy pozitív kimenetelű befejezés jobb lett volna, mivel így sokkal jobban cselekvésre buzdít. Kacsa történetszála teljesen felháborító, de ahogyan említettem, most egy olyan világban tartunk, ahol ez bizony megtörténhet. Az elbeszélő pedig végigmegy egy fejlődésen, ami talán pozitív irányba fogja sodorni az életét. Jelezve ezzel, hogy van még remény, és nem veszett el minden.