Cím: Sorsfordítók

Szerző: Jodi Picoult

Fordító: Szieberth Ádám

Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.

Oldalszám: 560

Kiadás éve: 2014

Jodi Picoult ismert író, akit már nem igazán kell bemutatnom. Rendszeresen írok azon könyveiről, amelyeket olvastam, de az Egyszerű igazság olvasása óta egyik regénye sem ragadott annyira magával, mint most a Sorsfordítók. Számomra kicsit meglepő volt az, hogy a regény eredetileg 1998-ban jelent meg, de hozzánk csak tavaly érkezett Athenaeum Kiadó jóvoltából. Jobb később, mint soha, mert ez egy ígéretes könyv, amely nem mást, mint az igazságot boncolgatja.

Tizennyolc éve ismerte egymást a Harte és Gold család. A két feleség együtt volt várandós, sőt a gyerekeik is együtt nőttek fel. Legfőbb vágyuk vált valóra akkor, amikor a két tinédzser szerelmes lett egymásba. Mindig a legjobb barátok voltak, és erős lelki kapcsolat kötötte őket össze. Egymás előtt nem voltak titkaik, de Emilyt mélyen, legbelül sötét titkok üldözték. Egy napon pedig váratlan hívás érkezett a két családhoz. Emily öngyilkos lett, Chris pedig szintén vele volt a végzetes estén. Hamarosan azonban rosszabbra fordulnak a dolgok, ugyanis a fiút meggyanúsítják szerelme megölésével. A több mint féléves börtönben eltöltött időszak, amely során a tárgyalásra várakozik, pedig maradandó nyomokat hagy benne.

Már egy évvel ez előtt megszereztem Jodi Picoult-nak ezt a regényét, de valamiért váratott magára az elolvasás. A fülszöveg nagyon kecsegtető volt, de kicsit tartottam a regény komolyságától, hogy mennyire lesz súlyos a mondandója. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy mit várhatok ettől a könyvtől, mert maga, a két család története nagyon jó ötletnek bizonyult, de az öngyilkosság egy eléggé kemény kérdés. Vannak, akik teljes mértékben elítélik, de biztos vagyok, hogy lehet olyan szituációt mondani, amikor ha nem is elfogadják, de meg tudják érteni. A szerzőnek ez részben sikerült, de én nem vagyok arról meggyőződve, hogy nem lehetett volna megakadályozni. A regény hitelessége azonban kifogásolhatatlan. A szereplők most is olyan mértékben kidolgozottak, amennyire fontosak. A múlt és a jelen közötti arányok sem esnek szét, sőt a történet vezeti önmagát.

A regény egyik érdekessége, hogy megismerteti az amerikai igazságszolgáltatás szigorát. Ártatlanság ide vagy oda, akkor is börtönbe kerül az illető a tárgyalásig, hogyha gyilkossággal gyanúsítják. Ez pedig legtöbbször hónapokat jelent, és senkit sem érdekel, hogy ott mi történik a gyanúsítottal. A kötet ezen részéért egyébként maga az írónő is bevonult egy napra a börtönbe azért, hogy még hitelesebb képet tudjon festeni. Ez pedig sikerült is neki.

A történet egyik fontos eleme Emily karaktere. Őt leginkább visszaemlékezésekből ismerhetjük meg mások elbeszélése alapján, de olvashatunk a saját emlékeiről is. A regény ezen része jól bemutatja azt, hogy milyen lehetetlen helyzetbe kerül egy 17 éves lány, hogyha teherbe esik. Kihez fordulhat? Kit tud neki segíteni? Továbbá a különféle szervezetnél hogyan viszonyulnak hozzá az emberek? Bár kap segítséget, azt kell mondanom, hogy nem eleget, és a szakemberek sem a legfelkészültebbek.

Talán a regény egyik legfontosabb része Jordan McAfee utolsó védőbeszéde volt az igazságról. Az ügyvéd szépen kifejtette azt, hogy mi is az igazság, és nagyon jól rámutatott arra, hogy mindennek két oldala van, és attól függ, honnan nézzük. Ami lehet nekünk igaz, az másnak nem biztos, hogy az lesz. Mindennek két oldala van, vagy még annál is több, ebből kifolyólag tehát az igazságnak is. Ezen felül álarcok is szerepet kaptak, amelyeket nap, mint nap látnak az emberek. Volt egy boldog család, ahol senki sem vette észre azt, hogy az egyetlen gyerekük terhes, és depresszióval küzd. Miért? Mert az iskolában jól teljesített, és éppen egyetemre készült. Ez azonban nem feltételezi azt, hogy minden rendben van. A könyv jól rámutat arra is, hogy mindig vannak jelek, de sokszor annyira nem figyelünk egymásra, hogy fel sem tűnik addig, amíg baj nem történik.

Felnőtteknek ajánlanám ezt a kötetet, azon belül is leginkább tanároknak és szülőknek, mert nekik lehet a leghasznosabb. Egy tanár mindig fontos szerepet játszik a diák életében, hiszen ő észreveheti, hogyha valaki nem úgy teljesít, ahogyan korábban. Egy szülőnek pedig napi kapcsolatban kellene lennie a gyerekével, és ismernie annyira, hogyha valami változik, akkor tudjunk segíteni. Azonban ez a könyv nem arról szólt, hogy hogyan tudtunk volna megakadályozni az öngyilkosságot, hanem arról, hogy mi vezetett el oda. Bemutatott egy egész hosszú lelki folyamatot, és azt hogyan forrt össze két gyerek sorsa olyannyira, hogy végül egy lett.