2016. sze 22.

Miért szeretem a Harry Potter és az azkabani fogoly c. regényt?

írta: tees06
Miért szeretem a Harry Potter és az azkabani fogoly c. regényt?

Nagyon jó ötletnek gondoltam azt, hogy újra elolvasom a sorozatot, de valójában csak most kezdtem el igazán élvezni. Olvasgattam a könyv borítóján lévő gyerekek vallomásait a történetről, hogy hányszor és hogyan olvasták, és hogy még mennyiszer akarják. Jó érzés ezeket tudni, mert hasonlóan érzek én is. Bár nem olvastam olyan sokszor a köteteket, de mégis szeretek nosztalgiázni ezekkel. Ebben a kötetben pedig különösen sok kedvenc történésem van.
b02f39635b69de0cb5449e99c8f32300.jpg

Harmadik fejezet: A Kóbor Grimbusz

Az előző fejezetben Marge néni esete is nagy kedvencem, hiszen jól bizonyítja a szerző humorát. Azonban a Kóbor Grimbusz megjelenése nagy meglepetés volt számomra, de végül is teljesen logikus. A varázslóknak és boszorkányoknak is szükségük van időnként egy – egy fuvarra, hiába hogy tudnak varázslattal is utazni. A buszsofőr és Stan karaktere pedig nagyon egyedi.
630ba9ba10766d257ca5d19fbd1d6261.jpg

„Üdvözöljük a Kóbor Grimbuszon, az útfélen rekedt boszorkányok és varázslók segélyjáratán. Csak nyújtsa ki pálcás kezét, szálljon fel, és mi elvisszük, ahova csak óhajtja. Stan Shunpike vagyok,a ma esti járaton én leszek az ön... - A kalauz hirtelen elhallgatott. Most vette csak észre a járdán fekvő fiút.” (37. oldal) 

Hatodik fejezet: Karmok és rémképek

Ebben a fejezetben kettő dolgot is szeretnék kiemelni. Egyrészt nagyon tetszett Trelawney professzor megjelenése, mert első pillanattól kezdve kissé komikusnak hatott. Azonban ő volt az első professzor, aki leszólta Hermione képességeit, és ez különösen tetszett. Végre valami, amiben ő sem tökéletes: „Ne haragudj, hogy ezt mondom, gyermekem, de igen csekély aurát érzek körülötted. Nem vagy igazán fogékony a jövő rezdüléseire.” (103. oldal) A másik oldalról nézve azonban Hermione érveit is teljes mértékben meg tudom érteni, és valójában inkább vele tudok egyetérteni. 

040618ga0101.jpg A másik dolog pedig Hagrid tanári szereplése. Már a Szörnyek szörnyű könyve is igen sajátos kötelező könyv volt, amit szerinte teljesen magától értetődően csak meg kell simogatni. Valójában már ezzel kilépett az átlagos tanári mintából, amiért csak jobban megszerettem, de nekem Csikócsőr is nagy meglepetés volt. Tetszett a feltűnése, mert ezzel egy újabb mágikus teremtmény jelent meg. Ha a diákok többségének nem is jött be annyira ez az óra, de nekem akkor is izgalmas volt.

Tizenegyedik fejezet: A Tűzvillám

Sok minden történt ebben a fejezetben, de az első igazi nagy vitájuk mindenképpen emlékezetes volt. Hermione aggódása teljesen érthető, és logikus lépés volt tőle ez, de Ron és Harry mégis másként tekintett erre. A legjobb barátok között is akadnak nézeteltérések és minden barátságban vannak hullámvölgyek, amelynek ez tökéletes példája a regényben.  

Tizenhatodik fejezet: Trelawney professzor jóslata

Nem emelem ki még egyszer Trelawney professzor jellegzetességeit, mert ebben a fejezetben különösen a jóslata tetszett. Sok mindent elárul, de kissé sejtelmes. Azonban innentől a regény letehetetlenné válik, mert igazán felgyorsulnak az események: „A Sötét Nagyúr most erőtlen s magányos. Hívei elfordultak tőle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél előtt, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítségével a Sötét Nagyúr erőre kap, s hatalma rettentőbb lesz, mint valaha. Ma este … éjfél előtt … a szolga … visszatér urához.” (297-298 oldal)

Huszonegyedik fejezet: Hermione titka

Sok mindenen történt, és fény derült az igazságra, de teljesen menthetetlennek tűnik a helyzet. Ebben az esetben azonban Hermione feltárja titkát, és azt, hogy mire is való az időnyerő. Az pedig különösen imponált, hogy a lány a tanulmányai miatt utazott az időbe azért, hogy minden órájára bejárhasson. Biztosan nem sokan tennék meg ezt, de nem hiába szeretjük őt. Mellesleg Hermione nagy tettet vitt véghez akkor, amikor arcon vágta Dracot. Biztosan sokaknak csalt ezzel is mosolyt az arcára. Az időnyerővel pedig megmentettek két életet.2d980810-0828-0134-e75e-0a315da82319.gif

 Huszonkettedik fejezet: Bagolyposta – másodszor

Szomorú a fejezetben az, hogy Lupin professzor elmegy, de nekem itt is nagyon tetszett ez a befejezés. J. K. Rowling mindig ügyesen zárta le regényeit, sőt már vártam, hogy ez úttal Dumbledore mit fog tanácsolni Harrynek. Most sem csalódtam: „Hát nem tudod, hogy akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket? Nem tapasztaltad még, hogy ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban? Az édesapád ott él benned, Harry, és meg is mutatkozik, valahányszor szükséged van rá. Mit gondolsz, miért épp egy szarvas jelenik meg, ha a patrónusodat szólítod? Tegnap este Ágas tért vissza közénk” (391 oldal) 

119ed7fa57df3937069e02b79bc97fcc.jpg

Szólj hozzá

Harry Potter Könyv Hermione Granger Ron Weasley Draco Malfoy Harry Potter és az azkabani fogoly J. K. Rowling