Cím: Vámpírok, ​pogácsák és Edmund Herondale / Az ​éjféli örökös

Szerző: Cassandra Clare - Sarah Rees Brennan

Fordító: Kamper Gergely

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Oldalszám: 56 oldal

Kiadás éve: 2013

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan és Maureen Johnson közösen írták a Bane Krónikák elnevezésű sorozatot. Valójában ez egy tíz novellából álló regénysorozat, amely Magnus Bane boszorkánymester életének néhány történetéről számol be. A kötetek között pedig mindenféle esemény szerepet kapott, amelyet fontosnak tartott Bane megosztani az olvasókkal.

Ebben a bejegyzésben folytatom a múltkori Bane krónikák c. bejegyzésemet. Most a harmadik és negyedik kötettel kapcsolatban fejtem ki a véleményemet, illetve hasonlítom össze a kettőt. A Vámpírok, ​pogácsák és Edmund Herondale c. történetben Banet meghívják Londonba az árnyvadászok és alvilágiak közötti béketárgyalásra, amely valójában több ok miatt is lehetetlennek tűnik. Ebben a kötetben azonban két új szereplő is megjelenik, akik fontossá válnak Magnus Bane számára. Az éjféli örökös c. regényben pedig ismét Londonba érkezik a boszorkánymester, de ez úttal nem béketárgyalásra. Tatiana Blackthorn meghívására érkezik, aki eléggé rejtélyes és veszélyes feladatot bízna rá.

Igazából megint hasonló érzésem volt a sorozattal kapcsolatban, mint legutóbb, ugyanis a harmadik kötet nekem kissé unalmas volt. Hasonlóan az első kötethez, nem éreztem, hogy bármi fontos, érdekes vagy izgalmas történne benne. Olvashattunk különféle problémákról és történésekről, majd vége is lett a regénynek. Nem igazán élveztem, mert nekem kicsit vontatott volt. Azonban Az éjféli örökös már sokkal több meglepetést tartogatott számomra. Érdeklődve olvastam az elejét, majd a vége pedig igazán kíváncsivá tett. Ezt a kötetet kicsit a harmadik ellentétjének éreztem, mert sokkal rejtélyesebb volt, ami jelentős hatással volt az érdeklődésemre.

Valójában mind a két történet alaposan fel van építve, illetve a rövidség ellenére kidolgozott karaktereket kapunk. Hiába, hogy csak 50 oldalas a kötet, de mégis könnyen megismerhetjük a szereplőket, és kialakul egy kép a fejünkben az új emberekről is. Camille Belcourt például egy erős személyiségként jelenik meg, és kitűnik a tömegből. Azonnal tudjuk, hogy ő nem hétköznapi vámpír lesz. Azonban ugyanezt érezzük Edmund Herondale esetén is, aki a figyelmeztetések ellenére is felkeresi Magnust. A negyedik kötetben pedig Grace szépsége egyszerre gyönyörködtető és megfélemlítő. Érezzük, hogy nem egy ártatlan lány, akin segíteni kell. A regény végén pedig jelentős meglepetést is okozott.

Magnus Bane esetén pedig ugyanazt kaptuk, amit korábban is. Merész boszorkánymester, aki nem ijed meg könnyedén, de én még mindig nem tudom eldönteni, hogy szimpatikus karakter – e számomra, vagy pedig nem. Most inkább a szimpatikus felé hajlok, mert több személyen is segítettem, és én felfedeztem egyfajta önzetlenséget is a tetteiben. Ezekből pedig leginkább arra következtettem, hogy lehet mindegyik kötetben kicsit jobban meg fogjuk ismerni. Ezt kíváncsian várom.

Mindezek mellett kissé befejezetlennek tartottam a negyedik kötetet, mert Grace meglepett, de lényegében nyitva maradt sok kérdés. Biztos vagyok benne, hogy ennek lesz még folytatása, így kíváncsian várom. Igazából, most egyáltalán nem csalódtam se a harmadik, se a negyedik kötetben. Hamarosan pedig folytatom sorozatot.

A sorozat megjelent részei:

• Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Mi történt Peruban?
• Cassandra Clare – Maureen Johnson: A szökevény királyné
• Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale
• Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Az éjféli örökös
• Cassandra Clare – Maureen Johnson: A Dumort Hotel tündöklése
• Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Raphael Santiago megmentése
• Cassandra Clare – Maureen Johnson: A Dumort Hotel bukása
• Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Mit vegyünk egy árnyvadásznak, akinek mindene megvan?
• Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson: A New York-i Intézet csatája
• Cassandra Clare: Igaz szerelem (és egy első randi)