Szerző: C. S. Lewis

Cím: A végső ütközet

Fordító: Liszkay Szilvia

Kiadó: Harmat Kiadó Alapítvány

Oldalszám: 224

Kiadás éve: 2013

A végső ütközet az utolsó Narnia krónika kötet, amelyet 1956-ban írt Lewis és ezzel befejezte a sorozatot. Az utolsó részben szinte minden szereplő felsorakozik és ez által pontot tesz az író minden egyes hiányosságra. A jelenlegi kötet érdekessége pedig az, hogy most egy narniai szabad polgár okoz minden bonyodalmat és ezzel elindít egy visszafordíthatatlan eseménysorozatot Narnia csodálatos világában.

Narnia világát most egy különös szóbeszéd járja át. Tirian, az utolsó király uralkodása alatt ugyanis elterjesztik azt, hogy Aslan ismét az országban van. Azonban a király és segítői hamar ráébrednek arra, hogy csupán Fondor, az öreg majom az, aki kihasználja a narniaiak hiszékenységét. A naiv állatok pedig minden egyes szavát elhiszik, akik közül sokan már nem is hittek az ősi istenek létezésében. Az előző történetből megismert Jill és Eustace ismét visszatér, akik újra kisegítik a királyt a szorult helyzetből, de most ők maguk sem képesek mindent rendbe hozni. Narnia világa pedig pusztulásra ítéltetett, amelyet maga Aslan és Tash végez el.

Az egész sorozatra igaz az, hogy magával ragadja az olvasót. Minden egyes kötet során tudtuk, hogy biztosan van kiút, azonban itt lehetett sejteni, hogy véget ér a történet. Még az első kötetben tapasztalhatta meg Digory és Polly azt, hogy milyen egy világ pusztulása, és most itt is ugyanaz a folyamat megy végbe, így hát az olvasó sejtheti mindvégig, hogy ezúttal nem lesz minden olyan békés. Már az is gyanús volt, amikor a törpék és más állatok kiábrándulnak Aslanból, hiszen ez azt sugallja, hogy minden utolsó reményüket elvesztették. Igazából nekem úgy tűnik, mintha saját maguknak köszönhetnék a világuk pusztulását, hiszen minden egyes döntést maguk hoztak meg és ők vittek véghez.

A hetedik részről eszembe jutott Orwell Állatfarm c. regénye, hiszen ott is az állatok hiszékenységét használták ki, illetve párhuzamba állították az emberi gonoszsággal. Itt szintén ez jelenik meg, mivel néhány állatban az igazi emberi hibák törnek felszínre és ezzel okozzák Narnia pusztulását. Az irigység, a hatalom utáni vágyakozás vagy a lustaság mind - mind olyan emberi tulajdonság, ami nem vezet semmi jóra sem. Fondorban, a majomban pedig szinte mindegyik megtalálható, de még az ő eszén is túl tudnak járni a nála sokkal rafináltabbak és azok, akik sokkal inkább vágyakoznak a hatalomra.

Összességében ez a rész az, amelyik leginkább szól a felnőtteknek. Itt már nem olyan gyermeki igazságok jelennek meg, mint a barátság, a hősiesség vagy bátorság fontossága, hanem az, hogy a gonosz előbb vagy utóbb mindenhol megjelenik és egyfajta velünk született képesség. Minden emberben található hiba, hiszen senki sem száz százalékig jó vagy rossz, mindenki tévedhet és egy teljesen jó világban is megjelenhet a gonosz.

Az utolsó részben két dolog okozott nekem csalódást. Az egyik Susan, mivel döntésével csalódást okozott nekem. Valahogyan soha sem volt számomra szimpatikus, mivel ő képviselte azt a korabeli női ideált, amely szerint a nők csak a szépség által juthatnak előrébb. Bár jól lőtt nyíllal, soha sem volt benne annyi bátorság, hogy csatában harcoljon és nem láttam benne olyan erős kalandvágyat, mint a többi szereplőben. Az utolsó kötetben pedig ezt az érzésemet megerősítette a döntésével. A másik csalódás pedig számomra az volt, hogy a könyv vége kicsit elnyúlt. Végig tele volt izgalommal és pörögtek az események, de az utolsó fejezetekben sok olyan dolog történt, ami számomra nem volt annyira érdekes. Mindezek mellett a történet utolsó fejezete igazán érdekesre sikeredett és nagy hatással volt rám.

A könyv befejezésével kapcsolatban még annyit szeretnék elmondani, hogy nem tudtam elképzelni azt, hogyan tudná befejezni Lewis ezt a sikeres és magával ragadó sorozatot. A The Times-ban írták Narnia világáról azt, hogy: „a C. S. Lewis által megálmodott világ varázsa soha nem halványul el.” Ezzel pedig teljes mértékben egyetértek, hiszen már előre látom azt, hogy újra és újra el fogom olvasni a sorozatokat. Mindezek mellett abban is biztos vagyok, hogy a családomban lévő kisgyerekeknek is ajánlani fogom, hiszen ez egy olyan történet, amely elvarázsolja az embert. Újra gyereknek éreztem magam a hét kötet során.