Szerző: Ransom Riggs

Cím: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Fordító: Gálvölgyi Judit

Kiadó: Kossuth Kiadó Zrt.

Oldalszám: 352

Kiadás éve: 2011

Nemcsak maga Ransom Riggs volt számomra új szerző, de a könyvének a műfaja is. Soha életemben nem olvastam még misztikus regényt annak ellenére, hogy filmbeli műfajként nagy kedvencem. Valójában nem okozott számomra csalódást az író és a műfaj sem, de valahogyan nem éreztem az igazinak. Mintha nem nekem szólna.

A szerzőnek, Ransom Riggsnek egyébként ez az első könyve, amelynek jellegzetessége abban rejlik, hogy hangulatos illusztrációkkal színesítették a regényt. Az egész történetet ezekhez a fotókhoz van igazítva, bár őszintén megmondom, hogy a könyvet lapozva ez eléggé rémisztően tud hatni. Azonban olvasás közben nagyon jó kiegészítő információ, segíti az elképzelést, és plusz részleteket ad az olvasónak. Talán ez az, ami leginkább tetszett a könyvben.

A történet szerint Jacob elveszti szeretett nagyapját, akinek egész életében volt egy furcsa titka. Jacobnak, a kedvenc unokájának sokat mesélt Vándorsólyom kisasszonyról, a különleges varázserővel bíró gyerekekről, és arról a csodálatos otthonról, ahol árva gyerekként nevelkedett. Halálakor pedig szintén ezekkel kapcsolatban mond néhány szót, és Jacob kötelességének érzi azt, hogy utánajárjon nagyapja gyermekkorának. Mindezek végett elutazik egy rejtélyes szigetre, ahol az otthonnak mindössze a romjait találja. Ez azonban nem gátolja nyomozását, és hamarosan olyan dolgokba csöppen, amiről soha életében nem is álmodott. Időutazás? Szörnyek? Halottnak hitt élő gyerekek? A furcsaságok csak úgy követik egymást.

A regény számomra kissé vontatott volt. Nagyon lassan indult minden, és nem történt túl sok minden a könyvben. Akár néhány mondatban is össze lehetne foglalni a fontosabb eseményeket, ami nem feltétlenül rossz, de én nem éreztem magaménak a történetet. Ez jelentette nekem a gondot, ugyanis emiatt nehezen tudott magával ragadni a regény. Inkább a könyv felénél éreztem azt, hogy most már igen, elkezdett tetszeni, és érdekel, hogy mit hoz ki belőle a szerző. De előtte? Nem éreztem semmi ilyesmit, mert semmi lényeges sem történt. Tipikus család, ahol szenved a tinédzser megfejthetetlen rémálmai miatt.

Az az igazság, hogy nekem középszerű volt a regény. Nem tudom, hogy pontosan miért, talán hatással volt a kedvem erre, és befolyásolta a benyomásomat, de akkor sem éreztem annyira jónak, mint vártam. Talán túl sokat vártam a könyvtől, vagy lehet, hogy majd a folytatásban bontakoznak ki igazán a dolgok. Ez lehetett az oka annak is, hogy lassan indult az egész regény, és fokozatosan bontakozik ki minden. Mondjuk én azt éreztem, hogy nagyon lassan bontakozik ki a cselekmény, majd körülbelül az utolsó 80 oldal az igazi akció. Akkor már alig tudtam letenni a könyvet.

Annak ellenére, hogy nem vagyok teljesen elégedett, mégis várom a folytatást. A második rész is már a polcomon van, bár szerintem még késleltetem az olvasását. Lehet, hogy ez tipikusan az a történet, amit nem biztos, hogy akármikor olvashat az ember. A nem megfelelő időpont ugyanis könnyedén elronthatja az olvasás élményét.