Cím: Micimackó

Szerző: Alan Alexander Milne

Fordító: Karinthy Frigyes

Kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Zrt. 

Oldalszám: 234

Kiadás éve: 2013

Nincsen olyan gyerek, aki ne ismerné Micimackó történetét, hiszen valamilyen formában biztosan megjelent mindenki életében a piros pólós mackó. Sokan csak a mesefilmekből ismerik, de nyilván akadnak olyanok is, akik a könyvet is olvasták. Én az előző csoportba tartoztam, de a napokban elolvastam a mesekönyvet is, ez által kicsit ráhangolódtam a gyereknapra, és így biztosan tudtam olyan történetet hozni, amely minden kisgyereknek élvezetes olvasmány lehet kortól, nemtől függetlenül.

Bár sokan egyedül a Micimackóval azonosítják az írót, Milne ezzel szemben számos más regényt, esszét és drámát is írt. A szerző kissé hátrányként is érzékelte a Micimackó óriási sikerét, ugyanis utána sokan elvárták tőle a folytatást, és ebben a műfajban való további alkotást. Ő azonban mindig is sokkal inkább az alkotói szabadságot élvezte, bár versei között is folyamatosan visszatért Micimackó. Kétségtelen, hogy ez volt munkásságának a legnagyobb alkotása.  

Az egyik dolog, amiért kitűnő könyvnek tartom Milne regényét, az a naprakészsége, hiszen 1926-ban jelent meg az eredeti mű, de a mai napig élvezetes minden gyerkőc számára. Nem akarom nagyon dicsérni a szerzőt, de ez bizony egy jó gyerekkönyvnél elengedhetetlen, és amíg manapság sok olyan kötet van, amely csak ideig – óráig aktuális, addig ez a Micimackóra nem igaz. 

A történet és a karakterek mind nagyszerűek. Azért szeretem a könyvet, mert iszonyatosan bolond. Nemcsak gyerek fejjel lehet rajta jókat derülni, hanem felnőttként is. Ehhez nagymértékben hozzájárult a fordító, Karinthy Frigyes is, aki kitűnő munkát végzett. A magyar fordítás még talán jobbra is sikeredett, és sokkal jobban el tudott játszani a nyelvvel, mint a szerző. Talán emiatt volt az is, hogy a tíz történetet kicsit keveselltem, mert olyan gyorsan a végére értem. Minden egyes fejezet különálló rész volt, bár néhol voltak visszautalások, de önmagukban is megállták a helyüket. Mókás jelenetek, és jópofa cselekményvezetés jellemző a regényre.

A történet mellett másik nagy erőssége a kötetnek a karakterei. Micimackó mellett ugyanis számos olyan szereplő megjelenik még, akik egyediségükkel elvarázsolják az olvasót. Nagy meglepetés volt számomra az, hogy Tigris, aki az én egyik kedvencem, nem szerepelt a könyvben. Ennek ellenére minden más karaktert imádtam. Minden egyes szereplőhöz lehet valamilyen jellegzetességet kötni, amellyel még inkább az egyediségüket hangsúlyozzák. Füles lehangoltsága, vagy Nyuszi okoskodása egy – egy történetben kitűnő alapja a komikumnak is. Imádtam, amikor rövid megjegyzésként megemlítettek ezt - azt, és a leghumorosabb dolgok ezekben voltak elrejtve.  Minden egyes fejezet mosolyt tudott csalni az arcomra.

Szerintem a Micimackó legtöbbünknek gyermekkorunk egyik meghatározó könyve, mesefilmje. Éppen ezért ajánlom ezt a történetet gyereknap alkalmából, hiszen soha sem késő megismerkedni vele. Akár esti mesének, akár csak szórakozásra, vagy olvasás gyakorlására is nagyszerű a gyerkőcöknek, de a felnőtteknek is könnyed kikapcsolódást nyújt a mindennapokból.