2015. dec 24.

Egy igaz történet ördögi köre

írta: tees06
Egy igaz történet ördögi köre

Cím: Szellemlány

Szerző: Torey Hayden

Fordító: Abody Rita

Kiadó: Göncöl Kiadó Kft.

Oldalszám: 348

Kiadás éve: 2008

Torey Hayden gyermekpszichológus, aki karrierje legelején fejlesztő pedagógusként dolgozott. Számos problémás gyermekkel foglalkozott, és a Szellemlány is egy valós eseményen alapuló regénye. 1979 óta írja visszaemlékezéseit a különféle problémákkal küzdő gyerekekről, amelyben nemcsak magát az esetet ismerteti, de elbeszéléseiben megtudhatjuk azt is, hogy ő maga hogyan élte át. Több regénye is megjelent már, ezek közül a Szellemlány eredetileg 1991-ben, de hazánkban csak 2008-ban adták ki.

A szerző regénye Jadie-ről, egy 9 éves kislányról szól, aki szelektív néma. Otthon beszél a családtagjaival, de az iskolában semmilyen kapcsolatot nem teremt a külvilággal. Nem sír, nem nevet, és egy szót sem szól. Lényegében olyan, mintha ott se lenne, de mégis ott van. Összegörnyedve jár, a kezeit szorosan a mellkasához öleli, és kócos haja alól a szemét is alig lehet észrevenni. A fejét is lecsüggeszti, így járás közben a földet nézi. Teljesen magába zárkózott az elmúlt években, de az iskolába új fejlesztő pedagógus érkezik. A tanár pedig elhatározza, hogy nem hagyja elszalasztani az alkalmat és megszólaltatja a kislányt. Azonban kezdettől fogva tudta, hogy nem az lesz a nehéz feladat, hogy Jadie elkezdjen beszélni, hanem az, hogy kiderítse mi áll a némasága hátterében. A kislány pedig egyre furcsább és kuszább történeteket kezd el mesélni a tanítójának, aki nehezen, de próbálja összerakni az apró részleteket.

tn6_b833883.JPG

Kezdetben nem tudtam, hogy ez a regény igaz történeten alapul. Ennek pedig egyszerű oka az, hogy már több mint egy évvel ez előtt felvettem a kívánságlistámra. Nem olvastam újra a fülszöveget, mert emlékeztem arra, hogy régebben is tetszett. Kedvet éreztem az elolvasásához, így hát kezembe vettem. Végül jól meg is lepődtem, amikor megláttam, hogy igaz történetet olvastam. A regény epilógusa próbál magyarázatot adni, és számomra kicsit ijesztő az a gondolat, hogy ennyi év elteltével sem derült ki, hogy pontosan mi is történt Jadie családjában. Mindenképpen izgalmas regényről van szó, amely sok mindent felvet az emberben. Ahogyan a szerző sem értette a helyzetet, úgy időnként nekünk is kusza volt. Mindvégig éreztem, hogy valami nincsen rendben ezzel a gyerekkel, mivel Jadie nem hétköznapi gyerek volt, és a viselkedése sok magyarázatot kívánt. Emiatt pedig csak sokkal inkább érdeklődve olvassuk a regényt.

Valójában olyan érzésem volt, mintha egy esettanulmányt olvastam volna tanulási nehézséggel küzdő diákokról. A történetben ugyanis nem Jadie az egyetlen gyerek az osztályban, de kétségtelen, hogy ő áll a középpontban. Leginkább ő az, aki jelentős fejlődésen megy keresztül az eltelt időszak alatt, és ez eléggé látványosan is alakul. A szerző pedig mindvégig összpontosít a kislány nehézségeire, mert kezdettől fogva tudja, hogy teljesen jó képességű gyerekkel van dolga. Emiatt pedig sokkal inkább érdekli az, hogy mi az az ok, ami a kisegítő osztályba jutatta a kislányt. Ennek következtében pedig érdekes eszmefuttatásokat olvashatunk, amely időnként kissé egyszerűek, máskor pedig hajmeresztőek. Nagyon tetszett a történetben Lucy karaktere is, aki a tipikus vidéki embert képviselte a regényben. Mindenre azt mondta, hogy persze a nagyvárosban megtörténhet, de itt nálunk, ahol mindenki ismer mindenkit. Kicsit naiv volt, de ő is tudta magáról, és ez számomra pozitív volt.

A többi karakter is szimpatikus volt. Egyedül Jadie-nél éreztem azt, hogy miért nem képes elmondani az igazat. Próbál segítséget kérni, de mégsem hajlandó érte tenni. Természetesen értettem, hogy miért alakult ez így, mert komoly terror alatt tarthatták, és emiatt képtelen volt beszélni. De mégis megdöbbentő volt ez az eset. Bizonyítékok nélkül a tanár sem tudott segíteni, és ez egy ördögi kör volt. Látta, hogy valami nem stimmel, de nem tudott segítségért folyamodni, mert semmi bizonyítéka nem volt. Aztán a kislány is segítséget kért, de mégis menekült az ellen, hogy el kelljen mondania az igazat.

Igazán az a megdöbbentő ebben a regényben, hogy ez valós történet, és ilyen dolgok megtörténnek. Úgy gondolom, hogy nem a pedagógus volt az első ember, aki észrevette, hogy valami nem stimmel a lánnyal, de ő volt az első, akit ez nem hagyott nyugodni. Ez pedig gyakran így is történik. Megdöbbentő az, hogy ilyen a mai világban megtörténhet. Sok durva dolgot lehet hallani folyamatosan, de más, hogyha az ember részletes olvas, látja őket. Bennem felmerült a kérdés, hogy miért nem kapott hamarabb segítséget a lány? Egyszerű, mert nem foglalkoztak vele igazán, és nem voltak elég kitartóak. Azonban talán az is egy válasz, hogy nem volt megfelelő szakember, aki tudott volna vele foglalkozni. Olyan dolgok ezek, amelyek még most is érezhetőek, és vidéken bizony gyakran előfordul az, hogy egy – egy diák azért marad el a társaitól, mert nincsen megfelelő szakember.

Kiknek ajánlanám ezt a kötetet? Nos, jó kérdés. Leginkább azoknak, akik érdeklődnek a pszichológia és pedagógia iránt. Nagyon sok érdekes dolgot rejt a regény, amely hasznos lehet kezdő tanároknak, vagy szimplán a szakma iránt érdeklődőknek. Sok olyan dolgot megfigyelhetünk, amivel szembetalálkozhat egy pedagógus nap, mint nap. Függetlenül attól, hogy itt fejlesztő pedagógus jelenik meg, és csak kisebb csoporttal dolgozik, de ugyanúgy megjelenik a hétköznapi tanári problémák is. Mindenképpen érdekes olvasmány.

Szólj hozzá

Könyv Torey Hayden Szellemlány