Cím: Look back in Anger / Dühöngő ifjúság

Szerző: John Osborne

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Oldalszám: 238

Kiadás éve: 1990

Húszadik századi drámaíró John Osborne, akinek az egyik legismertebb műve a Dühöngő ifjúság. Osborne olyan szerző volt, aki előszeretettel feszegetett társadalmi és politikai normákat, és erre egy tökéletes példa a Dühöngő ifjúság is. Jimmy karaktere ellenszenves, de nagyon sok igazságra világít rá.

A történet négy fiatalról szól, akik egy padlásszobában laknak. Jimmy, Alison és Cliff együtt élnek, de hozzájuk érkezik Alison barátnője Helena is. A négy huszonéves őrlődik az élet miatt, mert nem tudnak mit kezdeni magukkal. Mindennapi a különféle ellentétek miatti vita, amelyek esetén Jimmy erőteljesen kifejezi véleményét. Nem kímél senkit és semmit, sőt még feleségét, Alisont is napról napra megalázza. A nő azonban féltett titkot őriz, amely az egész életüket megváltoztathatja.

Egyszerű és rövid dráma, amelyet egy nap alatt is el lehet olvasni. Az angol változat is nagyon könnyen érthető, és könnyen követhető a cselekmény is, mivel mindössze egyetlen egy szobában játszódik az egész történet. Ezt kicsit furcsálltam, de hát a drámák esetén gyakori az egy helyszín. A fiatalok beszédtémája pedig érdekes, bár számomra sokszor vontatott volt, mert ismétlődtek bizonyos kérdések, amelyek hangsúlyosak voltak.

Erőteljes a politikai téma a drámában, amely leginkább a társadalmi osztályok közötti különbségre fókuszál. Jimmy nehezményezi a lehetőségek nélküli jövőt, amelyben jelenleg élnek, de mégis úgy állítják be, hogy számos lehetőséget biztosítanak a szegény, de intelligens munkásosztálybeli fiataloknak. Könnyen párhuzamot lehet vonni a jelennel is, hiszen ez most is megfigyelhető. Hiába tehetséges valaki egy szakmában, hogyha nincsenek meg a megfelelő kapcsolatai, akkor nehezen fog érvényesülni. A legtöbben pedig könnyen feladják, ahogyan Jimmy is tette. Sok az elveszett tehetség azért, mert nem elég kitartóak. Leginkább a karakter hibája is ez volt, hogy nem találta a helyét. Nem tartozott egyik osztályhoz sem, hiszen már nem a munkásosztály tagja, mert tanult, diplomázott fiatalember, de az elitnek sem a tagja, mert erőteljes még a származás kérdése. Ha nem született oda, akkor nem lehet a tagja. Ez abban az időszakban nagyon jellemző volt, hogy hiába vitte valaki sokra, de akkor sem tekintették igazi tagnak, mert nem oda született. Nem hiába különböztették meg az újgazdagokat sem.

A dráma leginkább erre a kérdésre összpontosít, és mindezek mellett más történetszálak is elindulnak. Jimmy és Alison rossz házassága, amelyben számos veszekedés és megalázás van. Mindennaposak a viták, és Jimmy leginkább Alisont hibáztatja a saját sorsa miatt is. A nőnek tökéletes élete volt, hiszen gazdag családból származott, ahol semmilyen hiányban nem szenvedett. Jimmyvel ellentétben, aki most minden sérelmét leveri rajta. Ezt nem is értettem, hogy miért teszi, hiszen ha szeretünk valakit, akkor nem bántjuk. Azonban ez mind arra utalt, hogy Jimmy-nek komoly problémái voltak önmagával kapcsolatban. Később fura volt számomra Jimmy és Helena közötti dolog is, de aztán értettem. A vasárnapi rutin esetén teljesen mindegy, hogy ki van ott. Mindegy, hogy ki vasal, csak nő legyen, és mindegy, hogy ki olvas még újságot, csak férfi legyen. Erőteljes sztereotípiák is vannak a regényben, amelyeket szintén nagyon jól eltalált a szerző.

Valójában számomra nem volt szimpatikus szereplő a műben. Mindenkinek volt valamilyen problémája, ami ellenszenvet keltett bennem. Alison folyamatos tehetetlensége például kiábrándító, mert olyan volt, mintha nem becsülné meg önmagát. A dráma összességében azonban nagyon elgondolkodtató kérdéseket tesz fel, ami tetszett benne. Megnéztem a filmet is az olvasás után, bár inkább ne tettem volna. Nem volt egy jó adaptáció, sőt túlságosan elnyúzták a történetet, és hiába hogy többet akartak megmutatni, nem sikerült nekik. Unalmas lett annak ellenére, hogy a drámában a legtöbb beszélgetés dinamikus.