Valójában ez most két okból kifolyólag is csak egy rövidebb bejegyzés lesz: először is azért, mert az elmúlt egy hónapban nem volt időm a blogra. Ennek következtében pedig nincsen túl sok minden, amiről írhatnék. Másodszor pedig már ötödike van, és szeretném minél hamarabb közétenni a hónap könyve bejegyzést.

Májusban mindössze négy könyvet olvastam, de valójában ebből három kötelező olvasmány volt számomra. Ezek közül azonban nem mindegyikről fogok írni több ok miatt is. Ezt lejjebb majd részletezem. Nem sok mindent tudok írni az elmúlt egy hónapról, mert a fősulis vizsgaidőszak sok időmet elvette, de pénteken több mint három hónapra felszabadultam. Az utolsó vizsga nagy megkönnyebbülés volt számomra, mert nem volt egyszerű, és bizony már kezdtem elfáradni. Az elmúlt egy hét ugyanis sokszor éjszakázós tanulás volt annak ellenére is, hogy napközben is tanultam. Azonban azt kell mondanom, hogy megérte.

Júniusban egyébként több mindent is tervezek. Sok tervezett olvasmányom van, amelyek közül Ava Dellaira Kedves halottak! c. regényéről hamarosan fogok írni. Mindezek mellett Ralph Ellison Invisible Man és Rudolfo Anaya Bless Me, Ultima c. regényéről is biztosan írni fogok. Továbbá több regényt is tervezek még olvasni, így pl. Jodi Picoult Tizenkilenc perc c. könyvét is, amelyet egy általam szervezett blogos kezdeményezés keretein belül teszek. Az írónő ugyanis májusban töltötte az 50-et, és mivel nagy kedvencem, ezért gondoltam, hogy néhányan összefoghatnánk és mindenki írhatna egy – egy regényéről. Molyon indítottam el ezt a kezdeményezést, és még lehet hozzá csatlakozni, hogyha valakinek van hozzá kedve.

Az elmúlt hónapban tehát a következő regényeket olvastam:

• Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?
• Ken Kesey: One Flew Over the Cuckoo's Nest
• Ralph Ellison: Invisible Man
• Thomas Pynchon: The Crying of Lot 49

Igazából nem nagy meglepetés az, hogy számomra Sophie Kinsella regénye volt a legjobb olvasmány a hónapban. Ennek több oka is van, amelyet a bejegyzésben kifejtette, de hozzájárult az is, hogy a többi könyv annyira nem fogott meg. Audrey története pedig nagyon olvasmányos volt, amelyet bátran ajánlok minden fiatalnak. Középiskolában kötelező olvasmány lehetne, mert annyira annak a korosztálynak szól.

Számomra nagy meglepetés volt, hogy Ken Kesey klasszikusa nem tetszett. Szép regény, és elismerésem, de nekem nem jött be. Valójában Thomas Pynchon regényével is így vagyok. Sőt mi több, erről nem is fogok írni. Kötelező olvasmányként olvastam, de nagy csalódás volt. A molyon csak annyit írtam róla, hogy nehezen követhető a regény. Valójában az elején van egy alapszituáció, majd egy teljesen más történet kanyarodik belőle. Értem, hogy miért ilyen a regény, mert ilyen a műfaja, de nekem nagyon nem tetszett. Nagy kavarodás volt, és nehezen érthető. Pláne hogyha angolul olvassa az ember. Ralp Ellison regényéről pedig csak annyit szeretnék, hogy az elkövetkezendő napokban írok még róla.