Cím: Az elveszett és meglett dolgok könyve

Szerző: Brooke Davis

Fordító: Mesterházi Mónika

Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.

Oldalszám: 264

Kiadás éve: 2015

Brooke Davis fiatal, ausztrál szerző, aki PhD munkájának részeként írta Az elveszett és meglett dolgok könyve c. regényét. A könyvet édesanyja hirtelen halála inspirálta, amely mélyen érintette a szerzőt, és ez a munkája is azt mutatja be, hogy mennyiféle módja van a gyásznak, a feldolgozás folyamatának az emberek életében.

Az elveszett és meglett dolgok könyve c. regény három szereplő történetét meséli el, akik Délnyugat – Ausztráliában élnek. A regény ennek a három személynek a sorsát fonja össze, és az ő közös útjukat mutatja be. Millie mindössze hétéves, aki könyvet ír a halott dolgokról, amelyekkel életében találkozott. A sorsfordító pillanat azonban az lesz számára, amikor szeretett édesapját is elveszti, majd pedig egyik napról a másikra eltűnik édesanyja. A kislány azonban elhatározza, hogy megkeresi az anyját, ezért útnak indul. Az utazás során pedig összeismerkedik a kissé bolond nyolcvankét éves Agathaval, és a kissé furcsa nyolcvanhét éves Karllal. Millie és két segítője pedig mindent megtesz, hogy megtalálják a kislány anyját, de mindeközben olyan dolgokat fedeznek fel, amelyről nem is álmodtak.

Kicsit nehezen vettem rá magam arra, hogy írják erről a könyvről, mert nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Amikor a boltban olvastam a fülszöveget, akkor kicsit másképp gondoltam a történetet, és amikor elkezdtem olvasni, akkor kissé csalódott voltam. Szerintem sok mindent ki lehetett volna hozni a történetből, amely néhol vontatott lett, és nem volt túlságosan érdekes. Azonban vannak olyan megírt részek a könyvben, amelyre azt mondom, hogy le a kalappal. Épp ezért érzem azt, hogy még sokkal többet is ki tudott volna hozni a szerző a történetből.

A regény kezdése értékes. Kapunk három olyan szereplőt, akinek érdekes a háttértörténete, és mindezek magával ragadják az olvasót. Tetszett Agatha és Karl életének rövid összegzője, amely nagyon jó alapul szolgált a szereplők megismerésére, és a sztori elindítására. Szimpatizáltam minden egyes szereplővel, de aztán kezdtem kicsit unalmasnak érezni a három szereplő utazását. Örültem annak, hogy voltak kitekintők a múltjukba, mert ezek számomra sokszor érdekesebbnek bizonyultak, mint maga a keresés.

Millie szimpatikus karakternek tűnt, de később kezdett idegesítő lenni. Valójában az az érzésem volt a regény közben, hogy nem hiszem el, hogy ennyire nem figyelnek az emberek. Számomra abszurd volt az, amikor három napon át éjszakázott egy bevásárlóközpontban, ahol senki nem vette észre őt. Vannak kamerák, vannak éjszakai őrök, de még akkor is, aki reggel kinyitja a boltot, észreveheti, hogy valami nem stimmel. Itt ez nem történt meg, amely számomra valószerűtlenné tette a cselekményt. Mindezek mellett Millie egy nagyon kommunikatív és jólelkű kislány, aki senkinek nem tudna ártani. Ez szimpatikussá tette számomra.

Valójában a cselekménnyel nem voltam elégedett. Ez volt az, amely a kezdés után vontatottá vált. Alig történt valami, hiszen a három személy csak utazott. Agatha összeveszett mindenkivel, Karlt ezzel szemben mindenki furának tartotta, de Milliet mindenki megszerette. Ezen kívül nem sok minden történik, bár tény, hogy időnként szép kis kalamajkába kerültek, amelyet nevetve olvastam. Volt humora a regénynek, de kevés.

A regény befejezése szép volt, de túlságosan gyorsan zárta le a szerző. Olvastam a regény utolsó oldalait, és nem tudtam elképzelni, hogy mivel fogja lezárni. Majd az utolsó két oldalon történt valamint, és kaptunk még egy plusz bekezdést, amely kitekintő volt a jövőre. Ez az utolsó bekezdés számomra többet jelentett, mint a szereplők utazása. Összességében egy kedves történetet kaptam, de voltak hiányosságai, amellyel nem voltam elégedett. Olvasmányos regény, és sok tanulságot tartalmaz. Attól, hogy valakit elveszítünk, még nem biztos, hogy véget ér az életünk. Ez az, amit üzenni szeretne nekünk a szerző. Fel a fejjel, mert az élet megy tovább.