Az októberi hónapban kicsit elcsúsztam a tennivalókkal, és csak most volt időm megírni az újabb bejegyzést. Az elmúlt hónapban szintén sikerült elolvasnom a következő részt, amely most a negyedik kötet volt, de bevallom őszintén, hogy nekem ez tetszett a legkevésbé. A hét kötet közül valamiért ennél éreztem kissé úgy, hogy nem olyan szórakoztató, mint a korábbiak voltak, de valójában meg ez a rész volt az, amelyik elkezdte felfedni a Voldemort körüli titkokat. Ez utóbbi tetszett benne, de haladjunk szép sorban:

Nyolcadik fejezet: A Világkupadöntő

Ez a fejezet több minden miatt is tetszett, hiszen a Világkupadöntő nagyon látványos volt, de nekem Winky megjelenése tetszett különösen. Winky személyében egy olyan házimanót ismerhettünk meg, aki kissé ellentétes Dobbyval, de mégis szerethető. Nekem különösen az első beszélgetése tetszett Harryvel, majd pedig a folyamatos panaszkodásai, és alkoholprobléma. Bár az utóbbi már nem olyan szórakoztató, de J. K. Rowling nagyon humorsan tálalta:

„- Hogyhogy? - ráncolta szemöldökét Harry. - Talán valami baja van?

Winky szomorúan megcsóválta a fejét.

- Dobbynak a fejébe szállt a szabadság, uram. Túl sokat képzel magáról. Nem is talál munkát azóta.

- Nem talál munkát? De hát miért?

Winky fél oktávval mélyebbre fogta a hangját, úgy suttogott:

- Dobby bérért akar dolgozni, uram.

- Na és? - értetlenkedett Harry. - Miért ne kaphatna pénzt a munkájáért?

Winky megbotránkozva meredt rá, és összecsukta ujjait arca előtt.

- A házimanóknak nem szokás fizetni, uram! - sipította bele a tenyerébe. - Nem, nem, nem, nem!” (102. oldal)

Tizennegyedik fejezet: A főbenjáró átkok

Ez a fejezet két ok miatt is tetszett, ugyanis Rémszem Mordon az egyik kedvenc szereplőm lett a kötetben. Természetesen utólag megtudhattuk az igazságot, hogy mi is állt a háttérben, de ettől függetlenül még nagyon örültem az új szereplőnek. A szerző nagyon alaposan kidolgozta, és Mordon Professzor sok kellemes pillanatot okozott. Másrészről viszont ebben a fejezetben alakult meg a M.A.J.O.M, és Hermione lelkesedése sok mosolyt csalt az arcomra:

„- Először is tagokat toborzunk - magyarázta lelkesen Hermione. - Arra gondoltam, hogy az új tagoktól két sarlót kérünk - azért kapnak egy jelvényt -, és a bevételből finanszírozzuk a röplapkampányunkat. Ron, te leszel a pénztáros! Van fent egy perselyem, majd odaadom. Te pedig, Harry, a titkár. Kezdd is el írni, amit mondok, hogy meglegyen az alakuló gyűlés jegyzőkönyve. Hermione sugárzó arccal nézett barátaira. Harry nem tudta eldönteni, hogy Hermione naivitásán sajnálkozzon-e, vagy Ron arckifejezésén nevessen.” (217. oldal)  

Huszonharmadik fejezet: A karácsonyi bál

Ez a fejezet nem a címben említett bál miatt a kedvencem, bár el kell ismerni, hogy Hermione sok meglepetést okozott. Először a M.A.J.O.M megalakítása, majd pedig a bálban lévő partnerével sokakat meglepett. Az utóbbi különösen tetszett, mert sokak arcára fagyott a mosoly, de a lány szép példát mutatott. Azonban leginkább Dobby újbóli megjelenését szerettem. Örültem neki, hogy ismét találkozhattunk vele, és bizony nagy segítség volt Harrynek. Kedvenc pillanatom pedig nem más, mint az ajándékbontás és a zokni imádata volt.

„- Dobby a zoknit szereti legeslegjobban minden ruha közül! - visította, miközben lehúzta felemás zokniját, hogy felpróbálja az ajándékot. - Most már hét van, uram… De, uram - folytatta szemét meresztgetve, miután mindkét zoknit teljesen felhúzta, úgy, hogy azok rövidnadrágja száráig értek -, Harry Potter hibás zoknit kapott a boltban. Ez két egyforma!” (386. oldal)

Huszonnegyedik fejezet: Rita Vitrol szenzációja

Eléggé ellenszenves boszorkányként jelenik meg Rita Vitrol, de el kell ismerni, hogy általa sok kellemes percet kaptunk. J. K. Rowling nagyon jó karikatúrát készít a bulvárlapok újságíróiról, hiszen Rita Vitrol mindene az, hogy szenzációról írhasson. Bármit megtesz egy jó témáért, sőt még a törvényeket is hajlandó megszegni. Vérbeli újságíró, de végül Hermione szépen lerántja róla a leplet.

Harmincadik fejezet: A merengő

Ebben a fejezetben először találkozhattunk egy nagyon hasznos találmánnyal, amely a későbbiekben fontos szerepet fog játszani. A merengő sok mindent megmutat Harrynek itt, de később sokkal fontosabb szerepet fog játszani Voldemort megismerésében. Nekem nagyon tetszett ez az eszköz, de különösen Harry és Dumbledore beszélgetése az elmerengést követően. Az  igazgató úr pedig most sem mulaszthatta el, hogy egy jó tanácsot osszon meg Harryvel:

„A kíváncsiság nem bűn - mondta -, de ha nem vigyázunk, bajt hozhat ránk… úgy bizony…” (557. oldal)

Harmincnegyedik fejezet: Priori Incantatem

Valójában az egész regény vége tetszett, mert nagyon felgyorsultak az események az utolsó próba elkezdtével. Voldemort visszatérte mindent megváltoztatott, és azonnal felgyorsultak az események. Már többször olvastam ezt a részt, de most is maradt bennem még egy kis izgalom, hogy mi és hogyan fog történni. Pluszpont jár azért, hogy kaptunk némi érdekes információt Voldemort származásával és családjával kapcsolatban. Nagyon minimális, de J. K. Rowling szépen kezdi el adagolni. Végül pedig egy hasznos Dumbledore tanács:

„Tisztelje a hivatalát, Cornelius! Maga mindig is túl nagy fontosságot tulajdonított az úgynevezett tiszta vérnek! Lássa már be, hogy nem az számít, minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel!” (652. oldal)