Az elmúlt időszakban sokat lehetett olvasni arról, hogy a kötelező olvasmányok mennyire rosszak és elkedvtelenítik a diákokat az olvasástól. Elgondolkodtam hát magam is, hogy mennyi igazság van ebben, mert bár hiszem, hogy minden hírnek van alapja, mégis lehet, hogy ez csak egy sokat hangoztatott kifogás a diákok részéről.

   Talán a legfőbb gond az, hogy a kötelezők nem változnak. Időnként előfordul egy – egy kisebb változtatás, de komolyabb vérfrissítés nincsen a kötelező olvasmányok terén. Szinte ugyanazokat a köteteket olvasták 20 évvel ez előtt is, mint amit a mostani diákoknak is kell. Én úgy hiszem, hogy ez nem lenne probléma, hiszen az internet kinyitotta a világot mindenki előtt és a mai kor gyermekei ennek köszönhetően sokkal több mindent megtapasztalnak már, mint a 20 évvel ez előtt élők. Ők már sokkal fogékonyabbak a világ dolgaival kapcsolatban és azt feltételezhetnénk, hogy így könnyebben értelmezik a szövegeket is, de ez nem így van. Egy 12 éves gyerek szinte ugyanúgy gondolkodik most, mint ahogyan a ’90-es években is gondolkodtak. Több mindent tapasztalnak, de a világnézetük nem sok mindenben különbözik. Így pedig a probléma inkább az, hogy nem tudják átérezni a könyvek igazi mondandóját és ők még csak a cselekményszálakat fedezik fel bennük. Ez pedig egy gyakori ellenérvhez vezet a kiöregedett kötelezők ellen. Nagyrészt igaz is, mert egy könyv akkor lesz igazán élvezetes, hogyha a megfelelő ember a megfelelő időben olvassa. Nem biztos, hogy jó dolog általános iskolában olyan klasszikusokkal foglalkozni, mint Gárdonyi Géza vagy Jókai Mór, mert gyerekként nem fogják felfedezni a bennük rejlő igazi kincset. Szerintem ebben a korban leginkább olyan könyveket kellene olvastatni velük, amelyek az ő szemszögükből ismertetik a világot. Én még emlékszem arra, amikor 6. osztályban az Egri csillagok c. könyvetkellett olvasni és már nyáron elkezdtem, de annyira untam az egészet, hogy egész nyáron nem értem a könyv végére. Sőt, a mai napig nem olvastam el a regényt és ez annyira rossz élmény volt számomra, hogy teljes mértékben elvette a kedvemet a könyv elolvasásától. Bár most felnőttként élvezem a történelmi regények olvasását, de gyerekként egyáltalán nem szerettem. Nem ismertem a történelmi hátteret, valamint sokkal jobban szerettem azt, hogyha a fantáziámat ki tudtam bontakoztatni. Ebben pedig nem az Egri csillagok segített. Ezzel szemben emlékszem arra is, amikor Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. regényét kellett olvasnunk és mennyire tetszett az egész könyv. Azonban nem volt számomra különösebb mondanivalója, mert nem gondoltam bele gyerekként abba, hogy mi is rejlik a történet mögött.   Ezzel pedig biztosan nem voltam egyedül, sőt hiszem, hogy gyerekként nem azon gondolkodtak az általános iskolások, hogy miért legyünk becsületesek és álljunk ki az igazság mellett. Ez a korosztály inkább Nyilas Misi szerepébe képzeli magát és átélik a történéseket, de nem keresnek különösebb mondanivalót.

   Ha a szövegértésről és a kötelező olvasmányokról gondolkodok, mindig eszembe jut egy gimnázium első osztályában olvasott rövid történet. Emlékszem, hogy egy kislány és az anyja volt benne a főszereplő, illetve egy idősebb bácsi vagy néni. Az anya éppen vásárolt a kislányával, és a kislány a várakozás közben elkezdett beszélgetni egy idegennel. Miután az anyja észrevette, gyorsan elsietett a gyerekkel és vége volt a történetnek. Mit szűrtünk mi le ebből? A csoportból egy ember kivételével mindenki azt állította, hogy az anya biztosan féltette az idegentől a gyerekét és ezért vitte el. De nem ez volt a fő mondanivaló, hanem az, hogy egy olyan rohanó világban élünk, ahol az emberek lassan már beszélgetni is elfelejtenek, és nem foglalkoznak egymással. És miért nem gondoltunk mi erre legelőször? Mert nem volt kézenfekvő, és mert olyan fiatalok voltunk, akik még ebbe bele sem gondoltak. Ez szerintem tökéletes példa arra, hogy mennyire is fontos az, hogy mit válogatunk iskolai olvasmányok közé, hiszen nem biztos, hogy az adott regény annak a korosztálynak lesz való.   

   Általános iskolában nem adnék egyáltalán olyan kötelező olvasmányt, amelynek bármilyen történelmi háttere van. Ennek pedig egyszerű oka az, hogy nem ismerik még a történelmet, így el sem tudják képzelni, hogy mit élhettek át a zsidók a haláltáborokban vagy miért határozta meg egy apa fiai sorsát halála előtt. Ezzel szemben olyan kötetek ajánlanék nekik, ahol bőven kiélhetik a fantáziájukat és egy olyan világ jelenik meg előttük, ahol bár megjelenik a rossz, de nem abban a formában, mint a történelmi vagy társadalmi regény esetén. 

   Persze, most felvetődik az a kérdés, hogy akkor mi lenne megfelelő számukra? Hatosztályos gimnáziumban a hetedikeseknek Harry Potter és a bölcsek köve c. kötetet kellett elolvasniuk. Jó ötletnek találtam, mert bár ebben nincsen komolyabb tanulság, de nem is szükséges ennek a korosztálynak. Feleslegesnek találom nyolcadik osztályban olvastatni Shakespeare Rómeó és Júlia c. drámáját, mert egyszerűen nem annak a korosztálynak való. Sokkal több fantasyt, gyermek és ifjúsági irodalmat olvastatnék a fiatalokkal és a komolyabb történelmi, társadalmi regényeket csak a középiskolás évek során venném elő. Ekkor sem fogják úgy látni a dolgokat, mint felnőtt fejjel, de biztosan másként fognak gondolni rájuk. Nem azt fogják meglátni, hogy milyen hosszú egy könyv és el kell olvasni, hanem hogy van értéke. Végül felvetődik bennem az a kérdés, hogy mégis mi a célja egy kötelező olvasmánynak? Az, hogy kötelező jelleggel ráerőltessünk valami olyan könyvet a diákra, amit önmagától nem választana, de ismernie kell, mert valaki azt mondta, hogy ez része az alapműveltségnek vagy szimplán a tanmenetnek. Ezzel szemben a másik ok az, hogy próbáljuk megszeretetni azokkal is az olvasást, akik eddig nem olvastak, de ennek feltétele az is, hogy izgalmas regényeket kell választani.