A Bloggerek a Kötelező Olvasmányok Megváltoztatásáért kezdeményezés azért jött létre, hogy felhívja a figyelmet a kötelező olvasmányok fontosságára. Egyre többet hallani arról, hogy elavultak a kötelező olvasmányok, és nem szeretetik meg az olvasást a gyerekekkel. Én már korábban kifejtettem a véleményemet itt, a blogon ezzel a témával kapcsolatban, ezért most nem szeretném újra ismételni magamat. Sokkal inkább csak kiegészíteném néhány gondolattal, amire azóta rájöttem.

Továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy rengeteg olyan könyv van, ami nem az adott korosztálynak való. Az általános és középiskolákban is kronologikusan tanítják az irodalmat, így a gyerekeknek általános iskolában biztosan nem tudják úgy értékelni az olvasottakat, mint később. Számomra még középiskolában is kérdéses az, hogy kell - e ennyire sok időt rászánni az ókori olvasmányokra. Odüsszeia és Iliász még felnőtteknek is kemény olvasmány tud lenni, nem pedig egy 15-16 éves fiatal számára.

Mindezek mellett nem azt mondom, hogy nem kell megismertetni a diákokat a klasszikusokkal. Értem azt is, hogy miért időrendben tanítják, hiszen így könnyebben el tudják majd helyezni az olvasottakat, és jobban átlátják az egészet, de nem ez lenne a cél. A valódi cél az lenne, hogy megismerjék ezeket a történeteket. Már nem mondom azt, hogy a kötelező olvasmányoknak feltétlenül az a feladata, hogy megszerettesse az olvasást. Sokkal inkább az, hogy megismertessék azokat a klasszikusokat, amelyek igazán élvezhetőek. Ez pedig szintén oda vezet, hogy végül megszereteti az olvasást. Azonban nem azt mondjuk rá, hogy itt van ez a regény, fantasztikus, és tudom, hogy ez által meg fogod szeretni az olvasást.

Az elmúlt pár hétben sok klasszikus szerzőtől olvastam, és rá kellett jönnöm, hogy a kötelező olvasmányoknak soha sem lesz az a célja, hogy megszerettesse az olvasást. Első hangzásra ez kegyetlenül hangzik, hiszen így felvetődik az a kérdés is, hogy akkor miért is veszek én részt ebben a kezdeményezésben? Szeretnék másként rávilágítani a dolgokra, mint a többiek, és megpróbálom megérteni a helyzetet. A legnagyobb probléma ugyanis ott van, hogy a gyerekek nem értékelik úgy ezeket a könyveket, mint az idősebbek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem is kell ismerniük, és ki kell venni a tanmenetből. Az általános és középiskolákban egyaránt mindig is egyfajta lexikai tudást értékeltek a tanárok. Az igazság az, hogy ez sem fog egyhamar megváltozni, de arra látok lehetőséget, hogy a módszeren változtassanak. Nemcsak úgy ismerhetünk meg egy - egy klasszikust, hogy elolvastatjuk a diákkal a több mint 500 oldalas Egri csillagokat, vagy A kőszívű ember fiait. Szerintem az is elég lenne, hogyha megismernék a történetet akár a tanár elbeszélése, akár egy film alapján. Ezek után pedig a diák maga döntheti el, hogy őt érdekli, vagy sem az adott olvasmány. Persze többen lennének azok, akik így nem olvasnák el, de biztosan akadnának olyan vállalkozó szellemű fiatalok is, akik belekezdenének a könyvekbe.

A legtöbb, most érvényes kötelező olvasmány esetén én csak részleteket tennék kötelezővé. Emlékszem arra, hogy Kertész Imre Sorstalanság c. könyvéből is csak részletet kellett olvasnunk általános iskolában. Akkoriban jelent meg a film, és elég nagy nyilvánosságot kapott, így nálunk is előkerült nyolcadik osztályban. Azóta már elolvastam a könyvet, de ha akkor köteleztek volna rá, akkor biztos nem értékeltem volna úgy, mint felnőtt fejjel. Csak részleteket olvastunk belőle közösen, de az is éppen elég volt arra, hogy megtudjuk, mennyire szörnyű helyzetbe kerültek akkor az emberek. Ezt más kötelező olvasmányokkal is el tudnák érni a tanárok, és sokkal hatásosabb is lenne.

Mindezekkel nem azt mondom, hogy a kötelezők helyett csak részleteket kellene olvasni, és megismerniük a történeteket filmek alapján. Nem, én inkább olyan klasszikusokat támogatnék, akik nagyszerűek, de nem kapnak elég figyelmet. Charles Dickens kiváló könyveket írt, amelyek máig érvényesek, de 12 év irodalom órán egyszer sem hallottam a nevét. Pedig nagyszerű, és akár általános iskoláknak is kitűnő olvasmány lenne. Hetedik és nyolcadik osztályban már van annyi érettség a mai fiatalokban, hogy megértsék a kapzsiság következményeit. A két Lotti vagy Lassie hazatér szintén általános iskolában lenne nagyszerű kötelező, amelyek jól közvetítik a barátság, a család fontosságát. Valódi értékeket közvetítenek, amelyekre fontos megtanítani a fiatal generációt.

Még emlékszem arra, amikor az irodalom tanárom George Orwell Állatfarm c. regényéről beszélt nekünk. Elmondta, hogy mennyire jól mutatja be a kommunizmus árnyoldalait, és milyen fontos olvasni a sorok között ebben a kötetben. Azonban mégsem olvastuk el, mert nem volt rá elég idő. Ehelyett olvastunk olyan könyveket, amelyeket ő sem értékelt úgy, ahogyan ezt a könyvet. Ez pedig tökéletesen rávilágít a legnagyobb problémára. Olyan könyveket olvastatnak, amelyek kevésbé fognak értékelni. Nem az a cél, hogy lecseréljük és elfeledjük Dante-t, Szophoklész-t vagy Dosztojevszkij-t, hanem hogy mások is teret kapjanak.

A legnagyobb ellenség pedig az idő. Én nem igazán emlékszem arra, hogy mai kortárs szerzőkkel foglalkoztunk volna. Szabó Magda bármelyik könyve izgalmas olvasmány tud lenni, de Stephen Chobsky könyve tényleg középiskolásoknak való. Róluk szól, arról, ahogyan ők élnek, és amit megtapasztalnak.

Én nem azt tartom fontosnak, hogy populárisabb könyveket olvastassunk az iskolákban, és mindenki szeresse meg a könyveket. Ez lehetetlen, és hiábavaló törekvés, mert kötelező érvénnyel csak nagyon kevesen szeretnek meg akármit is. A cél az, hogy azokat a klasszikusokat is megismerjék, amelyeket értékelni is tudnak. Ezt pedig leginkább egy saját példával tudnám alátámasztani: Soha sem szerettem a verseket, mert mindig azt erőltette a tanár, hogy mit gondol az író, mire következtetünk ebből a versszakból. De ezt senki sem tudhatja, és a legtöbb tanár is a tankönyvekben idézett irodalmárok gondolatait mondja vissza. Azonban ezt ők sem tudhatták biztosra. Mindezek ellenére ez nem vette el a kedvem Romhányi József Szamárfül c. verseskötetétől, amelyet imádtam. Szellemesen, sokszor szójátékot alkalmazva ír verseket különféle dolgokról. Ez tipikusan az a fajta könyv, amely kedvet ad a versek olvasásához, és ezt kellene szem előtt tartani a többi olvasmány során is.

Általam ajánlott könyvek:

1. Charles Dickens – Karácsonyi ének
2. Erich Kästner - A két Lotti
3. Eric Knight - Lassie hazatér
4. George Orwell – Állatfarm
5. Kosztolányi Dezső – Édes Anna
6. John Boyne - A csíkos pizsamás fiú
7. Mikszáth Kálmán - Szent Péter esernyője
8. Romhányi József – Szamárfül
9. Stephen Chobsky – Egy különc srác feljegyzései
10. Szabó Magda - Abigél

Bloggerek a Kötelező Olvasmányok Megváltoztatásáért kezdeményezés információi:

A Bloggerek a Kötelező Olvasmányok Megváltoztatásáért program ötletgazdája Eszter, aki moly.hu-n vetette fel a témát. Ez után jelentkezhetett mindenki, aki szeretett volna felszólalni a témában, és kifejteni a véleményét, illetve összeállítani a 10 pontban a saját ajánlott olvasmányait. A kezdeményezés február 1-jén indult, amelynek összesen 10 állomása lesz. Minden nap egy újabb blogger fogja posztolni a bejegyzését. Az állomások a http://mostjo.blogspot.hu/p/kotelezo.html weboldalon lesznek elérhetőek.