Cím: Miss ​Jean Milne titokzatos élete és különös halála

Szerző: Andrew Nicoll

Fordító: Komló Zoltán

Kiadó: Gabo Könyvkiadó

Oldalszám: 398 oldal

Kiadás éve: 2016

Andrew Nicoll 1962-ben született, és élete nagy részét Broughty Ferry-ben élte. Egy ideig dolgozott favágóként, majd újságírásra adta a fejét. Számos napilapnak ír, de elbeszélései jelentek már meg a New Writing Scotland antológiában is. Első regénye, A derék polgármester elnyerte a Saltire Society elsőkönyveseknek járó díjat, ami magyarul is nagy sikert aratott. Jelenleg feleségével és három gyermekével él Broughty Ferry-ben.

Broughty Ferry egy csendes, tengerparti kisváros, ahol mindenki ismer mindenkit. Egy napon azonban váratlan bejelentés érkezik a helyi rendőrséghez, majd hamarosan felfedezik, hogy Miss Milnet meggyilkolták, akit vérbe fagyva találnak saját otthonának halljában. Minden kétséget kizárólag durván megkínozták, megkötözték, majd brutálisan meggyilkolták. A probléma azonban az, hogy semmit sem loptak el, sőt a házat is bezárták. A tehetős asszony egyedül élt Elmgrove nevű kúriájában, aki még egyetlen egy cselédlányt sem foglalkoztatott. Különös életet élt, hiszen jött – ment az országban, szeretett utazni, és a pletykák szerint nem mindig viselkedett úrihölgyhöz illő módon. Halálával kapcsolatban pedig semmi sem stimmel, hiszen nincsen indíték, sőt lehetséges tettes sem. A rendőrségnek fogalma sincs, hogy ki akarhatott ártani az idős asszonynak.

A regénnyel kapcsolatban az keltette fel az érdeklődésemet, hogy igaz történetről van szó. A szerző saját városának egy megtörtént esetéről ír, amely a mai napig megoldatlan. A regényben a párbeszédeken kívül semmi sem kitaláció, így a bizonyítékok, a körülmények és a szemtanuk vallomásai mind – mind rendőrségi akták részét képezik, de természetesen a neveket megváltoztatta. Nem szerettet volna senkit sem megsérteni, és önmagát is védi ezzel, mert a mai napig is Broughty Ferry-ben él. Mindezek mellett a könyv borítója fantasztikus, és ez is nagy szerepet játszott abban, hogy felfigyeltem rá. Éppen ezek miatt sokat vártam a regénytől, de részben úgy érzem, hogy félrevezettek és kissé csalódott is vagyok.

Az egész történetnek nagyon erős a kezdése. Izgalmas, és szinte alig tudja letenni az olvasó. Érdekli, hogy mi történt az idős asszonnyal, és valójában nagyon részletes képet kapunk a nyomozás kezdeti fázisáról. Minden bizonyítékot felsorolnak nekünk, sőt még egy rajzot is láthatunk a szobáról. Tetszett ez a kezdés, és ez meg is erősített abban, hogy egy nagyszerű regényt fogok olvasni. Azonban csalódásomra lassan kezdett ellaposodni az egész cselekmény, és sok kérdés vetődött fel bennem. Lényegében a nyomozásról olvashattunk, és nem találtam semmiféle döbbenetes történet kibontakozását. Szimplán a nyomozásról olvashattam pontról pontra, amely nem volt túl izgalmas. A regény kezdett unalmassá válni.

Elsősorban nem értettem, hogy miért Fraser őrmester az elbeszélő, hiszen alig vesz részt a nyomozásban. Tény, hogy ő találta meg a holttestet, és a kezdetektől ott volt, de mégsem volt jelentős szerepe a nyomozásban. Nem volt ott, amikor beszéltek a szemtanúkkal és a vádlott szembesítésénél sem. Éppen emiatt nem értettem, hogy akkor miért az ő elbeszélése alapján olvashatjuk, hiszen többször is utalt arra, hogy nem tudja, ez meg az, hogy történt, mert csak a jegyzőkönyvet olvasta. Nem volt túl izgalmas elbeszélés, és emiatt éreztem úgy, hogy sokkal jobb lett volna, hogyha váltott elbeszélők vannak. Lényegében ugyanis Mr Sempill, Mr Trench és Fraser őrmester voltak a fontosabb karakterek, mert ők irányították a nyomozást. Az ő elbeszélésükkel tökéletesen végigkövethettük volna a bűntény kibontakozását. A regény végén azonban megértettem, hogy miért éppen Fraser az elbeszélő, de mégis úgy tartom, hogy ezzel a megoldással nem volt a történetvezetés hasznára a szerző.

Továbbá volt egy furcsa csavar a történetvezetésben. Egy ideig olvashatunk arról, hogy merre tart a nyomozás, és mit hogyan csinálnak, majd a következő fejezetben egy teljesen más helyszínen vagyunk új szereplőkkel. Semmi közük nincsen a nyomozáshoz, és fogalmunk sincs, hogy miért? Azonban Miss Nancy Myfanwy Jones története érdekes. Tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk az életébe, és a regény végén kiderült, hogy köze volt a vádlotthoz. Ennek ellenére mégis nagy kérdőjel maradt, mert nem vitték tovább a történetét. Talán érdemes lett volna, mert nem volt lényegében befejezés. Kiderültek bizonyos dolgok a vádlottal kapcsolatban, és aztán hagyta az egészet a szerző. Ez is lebegett a levegőben, ahogyan Miss Nancy története is. Nem értettem, hogy miért nem lehetett volna pontot tenni mindkettőre plusz egy – két bekezdéssel.

Mindezek mellett zavart a két központi szereplő a történetben. Mr. Trench és Mr Sempill esetén is azt éreztem, hogy azt se tudják, mit csinálnak. Lényegében az az érzésem volt, hogy csak találni akarnak valakit, akire ráillik a fantomkép, és máris az lesz a bűnös. Valójában ők is tudták, hogy ártatlan az az illető, akit találtak, de mégis kitartottak. Ez a mértékű butaság már idegesítővé vált, mert nem hiszem el, hogy ennyire rögeszmésen ragaszkodik egy nyomozó a teljesen hibás következtetéseikhez. Ennek eredményeként vált számomra unalmassá a nyomozás, mert folyamatosan zsákutcába vezetett, de mégis kitartottak mellette. Holott ők is tudták, hogy teljesen reménytelen. Ismét csak az a kérdés motoszkált bennem, hogy miért?

Valójában azért is éreztem magam kissé félrevezetettnek, mert a regény vége ismét fantasztikus volt. Az utolsó 25-35 oldal izgalmas volt, és tetszett, hogy újabb élettörténetbe nyerhettünk bepillantást. A szerző nagyon jól átéli a szereplők helyzetét, és nagyon jól átadja, hogy mit érezhetnek adott pillanatban. Ezzel magyarázatot kapunk a cselekedeteikre. A regény végén a szerző ajánl nekünk egy lehetséges megoldást, bár ő sem tudhatja, hogy ez – e az igazság, vagy sem.  Azonban kétségtelen, hogy újra izgalmas lesz a történet annak ellenére, hogy tudjuk, hová vezet.

A könyv befejezésével rájöttem, hogy ez nem az a fajta krimi, amiért én annyira rajongok. Nem volt olyan izgalmas és lebilincselő a történet, mint hittem, de kaptunk mást. A szerző bepillantást enged az 1910-es évek londoni utcáiba és egy kisváros életébe. Nagyon jól kirajzolódik a kor szelleme, hogy milyen problémákkal küzdöttek, és hogyan éltek az emberek. Azoknak, akik szeretik az ilyen jellegű könyveket, nagyon jó választás lehet ez a regény. Számos leírással ismerteti ezeket a tényeket a szerző, de én magam azt vallom, hogyha krimit veszek a kezembe, akkor lélegzetelállító dolgokat várok. Számomra pedig attól egy regény nem lesz bűnügyi, hogy történt benne egy bűneset.