Cím: Semmi

Szerző: Janne Teller

Fordító: Weyer Szilvia

Kiadó: Scolar Kiadó

Oldalszám: 182

Kiadás éve: 2015

Janne Teller dán szerző, aki főként novellákat, esszéket és regényeket ír. Művei során gyakran koncentrál az élettel kapcsolatban felmerülő kérdésekre, amelyek elgondolkodtatóak, társadalmilag vitatottak, és sok esetben erőteljes vitát is gerjesztenek. Munkássága azonban olyan szinten ismert lett az elmúlt évtizedben, hogy már több mint 25 nyelvre fordították le, és számos díjat is elnyert. A Semmi c. regénye pedig az elmúlt évek egyik legvitatottabb kötetévé vált, amelyet jól példáz az is, hogy első megjelenésekor Dániában betiltották, majd később kötelező olvasmánnyá tették.

A regény történetéről csak röviden szeretnék annyit elárulni, hogy egy általános iskola nyolcadik osztályáról szól. Egy kisváros diákjai állnak a középpontban, akik közül egy fiú, Pierre abbahagyja az iskolát, mert nem látja értelmét folytatni. Innentől kezdve pedig elkezdi támadni a többieket, mert szerinte semminek sincs értelme. A diákok pedig úgy döntenek, hogy márpedig meg fogják találni, miért érdemes élni. Az osztály tagjai sorban áldoznak fel valami számukra fontosat azért, hogy később bemutathassák Pierre-nek az élet értelmét.

Mielőtt belekezdek a Semmi c. kötet értékelésébe, szeretném kifejteni kicsit a könyvel kapcsolatos előzményeimet. Korábban ugyanis sokat hallottam a regényről, de valójában egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésemet. Számomra kissé hitetlen és semmitmondó volt az az alaptörténet, hogy tizenévesek keresik az élet értelmét. Éppen emiatt nem értettem a könyv körüli óriási felhajtást, és ezért inkább nem olvastam el. Nem szerettem volna, hogyha egy túlreklámozott regénnyel futok össze, és azt sem, hogy rosszkor találjon meg ez a kötet. Most pedig továbbra is kettős érzésem van a történettel kapcsolatban. Egyrészt nagyon elgondolkodtató könyvnek érzem, amelyről lehet és kell is beszélni, de másrészt olvasás közben elborzadtam, és azt gondoltam, hogy ez egy beteg könyv.

Kétségtelen, hogy Janne Teller regénye, a Semmi az elmúlt évek legvitatottabb regényei közé került. Ennek pedig legfőbb oka a megcélzott korosztály, hiszen elsősorban fiataloknak ír. Ez pedig számos kérdést felvet, hogy való – e nekik, vagy pedig nem egy ilyen jellegű könyv. A regényben ugyanis a fiatalok egyre durvább dolgokat kezdenek feladni azért, hogy megtalálják az élet értelmét. A Fontos Dolgok Halma pedig szép lassan elkezd ijesztővé válni, és a fiatalokról is egy olyan benyomást keltenek ezek a történések, hogy ők nem normálisak. Olyan dolgokat megtesznek, amire egy átlag tinédzser biztosan nem vetemedne, de ők szinte lelkiismeret nélkül megteszik. Lassan pedig az értelem keresésének helyét átveszi a bosszú, és aki valami lényegeset elveszt, utána mástól sokkal fontosabb dolgot akar. A diákok pedig mindenbe belemennek, és ez eléggé rémisztő képet fest róluk. Emiatt volt az az érzésem, hogy ez a könyv beteg, mert pszichopataként állítja be ezt a korosztályt, akik lelkiismeret nélkül bármit teljesítenek. Ezzel pedig hitetlen képet kapunk róluk, amely nagyon erőteljes túlzás volt a regényben.

Másrészről viszont nem lehet elmenni szó nélkül a regény mellett. Pierre Anthon így fogalmaz: „Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni.” Ez egy nagyon vitaserkentő megjegyzés, hiszen mindent meg lehet cáfolni azzal, hogy de ez meg az történik, és máris nincs értelme. Pierre ezt teszi a fáról üvöltve, és teljesen érthető, hogy a többiek számára ez irritáló. Az egész személyisége zavaró, mert bár értelmes és okos srác, de mégis éretlen a viselkedése. A többieket folyamatosan támadja, és nem látja, hogy ezzel mit okoz. A könyvnek azonban fontos a mondandója. Elgondolkodtat, hogy vajon ki mit adna a Fontos Dolgok Halmához, hiszen ott nagyon sokféle dolog megtalálható. Elgondolkodtat, hogy vajon kinek mi az élet értelme, célja? Valójában, éppen emiatt lett kötelező olvasmány Dániában, és éppen ezért értem meg, hogy miért foglalkoznak ezzel a magyartanárok. Ez a regény a középiskolás korosztálynak szól, akik éppen keresik önmagukat, és keresik az élet értelmét is. Azonban ezt nem lehet meghatározni egyetlen egy megfogható tárggyal, mert azok a dolgok, amelyek értelmet adnak a mindennapjainknak, igazából megfoghatatlanok. Minden attól nyer igazán értelmet, ahogyan érzünk az adott dologgal kapcsolatban, és erre tökéletesen rávilágít Janne Teller is.

Végezetül pedig csak annyit emelnék ki, hogy egy nagyon olvasmányos regényről van szó. Könnyedén el lehet olvasni egyetlen egy nap alatt, mert könnyen érthető stílusa van a szerzőnek. Az egész történet olvastatja magát, még akkor is, amikor felháborodunk a történéseken. Úgy hiszem, hogy Janne Teller elsősorban a középiskolás korosztálynak szánta a regényét, de én bátran ajánlom 16 éven felül mindenkinek. Ezen a kérdésen ugyanis minden korban elgondolkodhat az olvasó, hogy éppen mi az, amiért érdemes élnie.