Cím: Struck ​By Lightning (Villámcsapás)

Szerző: Chris Colfer

Kiadó: Atom

Oldalszám: 258

Kiadás éve: 2012

Chris Colfer amerikai színész, énekes, rendező és szerző. Első általa írt és rendezett filmje volt a Villámcsapás, amely könyvként is megjelent. Ennek alcíme a Carson Phillips Újság, amely főszereplőjére, és egyben a történések elbeszélőjére is utal. Chris Colfert azonban mégsem emiatt ismerhetjük, hanem a Glee c. sorozatban nyújtott szereplésének köszönhetően. Az első évadtól jelen volt a sorozatban, bár eredetileg Artie szerepére jelentkezett, viszont külön írtak neki egy karaktert. Kétségtelen, hogy ez hozta meg számára a sikert, de a könyves piacon is feltűnt tehetségével. A Villámcsapás mellett a Mesék Földjén c. sorozatából is már több kötet is megjelent.

Carson végzős gimnazista, akinek minden álma az, hogy bekerüljön álmai egyetemére és újságíró válhasson belőle. Azonban nem áll meg itt a tervekkel, ugyanis ő a New Yorker főszerkesztője akar lenni. Céljai elérésében pedig határozott, és bármit képes megtenni megvalósulásukért. Ezen dolgozik már elsőéves kora óta, pedig az iskolaújság főszerkesztőjeként és az íróklub vezetőjeként nem túlságosan népszerű. Folyamatos céltábla a gimiben, de ő sem épp kedvességéről híres. Ezt pedig csak tovább fokozza azzal, amikor megzsarolja az iskola diákjait azért, hogy kiadhasson egy irodalmi magazint, amely felvételijében kulcsfontosságú szerepet játszik.

Ez tipikusan az a könyv, amely tizenévesek kezébe való, és bátran ajánlom nekik. Nagyon sok tanulságot tartalmaz, illetve Carson szarkasztikus és szellemes humorával könnyen megnyeri az olvasót. Természetesen, hogyha belegondolunk, akkor nem éppen kellemes beszólásai vannak, de olvasóként nagyon jókat derülünk rajta. Az első oldaltól kezdve jelen van ez a sajátos humor, valamint elgondolkodtató az iskolával, az oktatással kapcsolatosan megfogalmazott kritikája is. Carson sokkal értelmesebb a korosztályától, és éppen ezért könnyebben meglát dolgokat, amelyekre mi bőszen bólogatunk, hogy „igen – igen, ez pontosan így van.”

Több okból kifolyólag is a kedvenceim közé került ez a regény. Először is a már említett sajátos szarkasztikus humor. Ezzel könnyen megneveteti az olvasót, és tetszett benne, hogy intelligens viccei vannak. Némelyiket csak úgy érti az olvasó, hogyha ismeri a háttér információkat is. Ez pedig nem könnyű mindig, mert elég tájékozottnak kell lenni hozzá.

Mindezek mellett szerettem a szereplőket. Erőteljesen érződött rajtuk a sztereotípia, és a kategóriák alapján eléggé középszerű volt kezdetben, de Carson gúnyos stílusával mégis megfogott. Továbbolvastam, és egy egészen kellemes ifjúsági regényt kaptam. A történet nem éppen hétköznapi, és bár nem olyan izgalmas, de nem is unalmas. Sok mindenkit megismerhetünk, és rájövünk arra is, hogy miért is akar Carson annyira elmenni Cloverből.

Továbbá fontos megemlíteni azt is, hogy a regény számos tanulságot tartalmaz. Persze nem olyan nagy életrevaló igazságok ezek, de mégis nagyon hatásosak a történetből kifolyólag. Tetszett, hogy a regényben milyen sok okosságot olvashattunk Carsontól, és teljes mértékben igazat adok neki. Az élet nem sokat ér, hogyha az embereknek nincsenek céljaik és álmaik. Mindenkinek azon kellene ügyködnie, hogy hogyan tudja még inkább tágítani a határait, és még inkább biztosnak lenni a céljai elérésében, majd megvalósítani az álmait. Szép tanulság volt a regény végére, és szép befejezés is. Erről jut eszembe: a befejezés meglepett. Egyáltalán nem ezt vártam, de kellemes meglepetés volt. A regény közben gondolkodtam azon, hogy milyen jó lenne egy újabb kötet ebből, mert érdekelne, hogy mi lesz Carson sorsa, de aztán megoldotta ezt a szerző. Mindenre választ kaptunk, még akkor is, hogyha olyan válasz volt ez, amire nem számítottunk. Mindent egybevetve, aki még nem tette volna, olvassa el ezt a regényt. Nekem az Egy különc srác feljegyzései c. regény jutott eszembe róla, bár teljesen már stílus és történet, sőt még a szereplők esetén sincsen hasonlóság, de mégis arra emlékeztet. A fő lecke pedig, hogy az álmokért megéri küzdeni.  

Kitekintő: A regényből készült egy adaptáció is. Ezzel kapcsolatban csak annyit említenék meg, hogy eléggé rossz döntés volt elárulni a film legelején a lényeget. Kisebb spoiler ért bennünket, és nekem ez részben csalódás is volt, mert ezek után már csak úgy voltam vele, hogy majd csak lesz valami, de teljesen mindegy. Soha sem értem, hogy miért jó az egy – egy film esetén, hogyha előre eláruljuk a végét. Sokkal hatásosabb lett volna, hogyha a történet végén értjük meg az egészet. Pont úgy, ahogyan a regény esetén is, de annak örülök, hogy nem változtattak sokat történetileg. Bár ennek legfőbb oka az, hogy a szerző írta a forgatókönyvet is. Azonban azt mindenképpen el kell ismerni, hogy szép megfilmesítés lett, sőt nekem visszaadta a regény hangulatát és főbb üzenetét is.