2017. aug 20.

Korrekt, jól felépített regény

írta: tees06

Szerző: Camilla Läckberg

Cím: A toronyőr

Fordító: Dobosi Beáta

Kiadó: Animus Kiadó Kft.

Oldalszám: 400 oldal

Kiadás éve: 2015

Camilla Läckberg az egyik kedvenc svéd szerzőm, aki 2005-ben nyerte el az Év Írója díjat Svédországban. Eddig folyamatos meglepetéseket okozott nekem, és mindig bátran vettem kezembe a köteteit. Azonban most kissé csalódtam, és nem teljesen vagyok elégedett. A Fjällbacka sorozat jelenleg 9 kötetnél tart, amelyek között A toronyőr a hetedik a sorban, és két évvel ez előtt jelent meg az Animus Kiadó gondozásában.

Egy nyár eleji éjszakán Annie Wester bepattan a kocsijába, a keze a kormányon csupa vér. A kisfiával az egyetlen biztonságos helyre hajt, amit ismer: a Fjällbacka partjainál húzódó Grskär szigetére. Nem érdekli, hogy a szóbeszéd úgy tartja, hogy ott, a gyönyörű, ódon világítótorony árnyékában kísértetek tanyáznak. Mats Sverin, a nő kamaszkori szerelme szintén nemrég költözött vissza Fjällbackába, s meg is látogatja Annie-t a szigeten. Ám a férfit másnap holtan találják a lakásában. A Patrik Hedström vezette nyomozás igen hamar elakad, mert noha Matsot mindenki szerette, senki nem ismerte igazán. Miért nem beszélt soha a magánéletéről? Mit rejtegetett? Patrik és csapata erejét megfeszítve dolgozik a bűntény felgöngyölítésén, és szép lassan hátborzongató titkokra derül fény…

Szeretem Camilla Läckberg regényeit, de ezzel nem voltam elégedett, mert kissé gyengének éreztem. Az írónő részben csalódást okozott nekem, holott hozta a megszokott olvasmányos stílust, több szálon futó cselekményét és izgalmakat, de valahogy mégsem tetszett. A toronyőr esetén is két idősíkon futott a cselekmény, hiszen először is olvashattuk a jelenben történt gyilkossággal kapcsolatos nyomozást és a szereplők mindennapi életét, valamint mindezek mellett ott volt a múltban játszódó esemény is a sziget életével kapcsolatosan. Valójában ezzel egyáltalán nem voltam elégedett, mert körülbelül a szereplők szigetre való költözésüktől lehetett sejteni, hogy mi áll a „családi idill” hátterében. Nem igazán éreztem, hogy mégis ez hogyan is kapcsolódik a jelenhez, de a végén kaptunk egy rövid magyarázatot. Mindezek ellenére nekem ez kissé átlátszó volt, és nem igazán tartottam fontosnak. Leginkább időhúzásnak éreztem, amelynek egyáltalán nem volt célja a történetben.

A jelennel kapcsolatosan pedig többféle problémám is volt. Örültem, hogy lényegében ott folytattuk, ahol az előző regény abbamaradt. A hableány befejezése szépen fogalmazva is sokkoló volt, és most fokozatosan megtudhattuk, hogy mi is történt: a gyász feldolgozása hosszú folyamat, ami nem is olyan egyszerű, de végül Erica és Anna újra egymásra talál. A többi jelenben zajló mellékszál viszont untatott. Nem értettem Paula és a felesége közötti civakodás lényegét, de amit teljesen értelmetlennek láttam, az az új szálloda körüli építkezés volt. Kezdetben hittem, hogy valamilyen módon kapcsolódnak majd a nyomozáshoz, és közük van a gyilkossághoz, de hamar rá kellett jönnünk, hogy nem. Valójában, ezt is időhúzásnak éreztem.

A nyomozás esetén pedig szintén nem voltam elégedett, ugyanis nagyon döcögős volt. Vártunk az ilyen – olyan vizsgálati eredményeket, és közben semmit nem tudtunk meg, illetve többször is szembesültünk a ténnyel, hogy az áldozat egy angyal volt. Ez nekem kissé túlzás volt, bár elhiszem, hogy vannak olyan emberek, akikről nem tudunk rosszat mondani. Azonban mindenkinek vannak titkai, és ez a regényben is megjelent. – Végre, egy kis izgalom. – A családon belüli bántalmazás komoly probléma, és ez fontos szerepet kapott a regényben is, de számomra zavaró volt, hogy teljesen nyitott maradt az egyik bántalmazott anya sorsa. Mindannyian megérthetjük, hogy mi történt vele, de nem derült ki, hogy végül mi lett a gyerekei és a férje sorsa. Nem vagyok ezzel lenyűgözve, és kissé zavart is.

Valójában az olvasás közben úgy éreztem, hogy kissé össze van csapva. Az előzőleg tőle olvasott regényeket nagyon élveztem, és szinte letehetetlenek voltak számomra. Az Ártatlanok esetén azonnal megfogott az eltűnt család sztorija, de itt kissé sablonosnak éreztem. Olyan volt, mintha maga a szerző se tudná, hogy hová haladunk, ezért késlelteti az eseményeket.

A regény befejezésével kapcsolatosan pedig csak annyit, hogy megdöbbentő volt. Nem igazán sejtettem, hogy ez fogja kihozni belőle a szerző, sőt ezek után másként szemlélem az egész sztorit, de ettől függetlenül sem voltam elégedett. Korrekt, jól felépített regény, de számomra gyenge volt a feszültségteremtés és a figyelemfelkeltés.

A Fjällbacka sorozat jelenleg megjelent kötetei: