Cím: Lány ​a tükörben

Szerző: Cecelia Ahern

Fordító: Szili Orsolya

Kiadó: Atheneum Kiadó

Oldalszám: 130 oldal

Kiadás éve: 2013

Cecelia Ahern írta azt a romantikus kötetet, amely az egyik leghatásosabb olvasmányom volt a műfajban. Az Ahol a szivárvány véget ér c. kötet nemcsak számomra volt óriási élmény, de másoktól is nagyon pozitív kritikákat olvastam. Így tehát nagy izgalommal kezdtem el olvasni egy újabb regényét, ami azonban egyáltalán nem ragadott meg.  A Lány a tükörben c. kötet két rövid történetet foglal önmagába, amelyek bár eléggé egyediek, de lehetne bennük még valamivel több plusz is.

Lány a tükörben: Az első történet főszereplője Lila, aki túláradó boldogságban arra készül, hogy oltár elé lépjen, és összekösse életét álmai férfijával. Az esküvői készülődés közben azonban fény derül egy családi titokra, s az események váratlan fordulatot vesznek. Lilának és nagyanyjának minden ravaszságukra szükségük van, hogy visszaszerezzék a lány szabadságát.

Emlékek teremtője: Úgy tartják, az első szerelmünket sosem felejtjük el. De vajon mi történik akkor, ha a dédelgetett emlékek halványulni kezdenek? Sokan közülünk bármire, de tényleg bármire képesek lennének azért, hogy ismét fel tudják idézni azokat a mámoros és édes perceket…

Valójában mind a két történettel ugyanaz volt a bajom: kidolgozatlannak és befejezetlennek éreztem. Az első történet esetén elkezdtem olvasni egy nagyon izgalmas sztorit. Tetszett, hiszen minden megvolt benne, ami egy jó történethez kell. Volt benne rejtély, álnokság, szerelem és még sorolhatnám. Valahogy úgy tűnt, hogy kiemelkedik a romantikus történetek közül, és van benne valami plusz. Volt is, de aztán ez szépen el is veszett. Nem értettem ugyanis ezt a befejezést, és kezdetben nem is gondoltam, hogy ez befejezés. Azonban elkezdődött a második történet a következő oldalon, így kénytelen voltam beletörődni. Na de könyörgöm, ez akkor sem volt befejezés. Sokkal inkább úgy tűnt, hogy nem tud vele mit kezdeni a szerző, ezért írt egy ilyen befejezést. Ennek ellenére nagyon sok kérdés nyitva maradt. Mi történt a lány tükörképével? Mi történt a leendő vőlegényével? Miért érdemelte ezt a sorsot a munkásember? Miben különb az ő tettük és a tükörkép tette? Nagyon sok ajtó nyitva maradt, és ez bizony mind a történet rovására ment. Nincs befejezés, így a történet se sokat ért.

A második történet viszont egyáltalán nem állt össze. Szerepet játszottak benne az emlékek, de úgy igazából semmi sem állt a középpontban, majd a legvégén olvashattunk egy búcsúzást és ennyi volt. Szintén kidolgozatlan volt, és úgy éreztem, hogy a fülszöveg sokkal többet elárult, mint maga a történet. Bevallom, nem is igazán értettem, hogy miről van szó. Nekem egyáltalán nem tetszett, és úgy éreztem, hogy többet ilyen kötetekkel meg sem próbálkozom. Úgy értem az olyan kötetekkel, amelyek alapvetően is rövidek, és még több történetet is tartalmaznak. Nem volt ugyanis elég ez az oldalszám ahhoz, hogy megfelelően ki legyen fejtve mind a két történet. Sok kérdőjel maradt, és sok hiányosságot mutat mind a két történet.

Összességében, ez most valahogyan nem jött be. Nekem kidolgozatlan volt mind a kettő, sőt úgy éreztem, hogy mindössze egy vázlatot olvastam. Ez nem volt regény, de novellának se igazán mondanám, ugyanis ott is fontos a kerek, lezárt történet. Sokkal jobb lehetett volna, hogyha kicsivel több időt szán rá a szerző, hiszen hiába bizonyította már valaki a tehetségét, hogyha később színvonal alatti történeteket ír.