Sok videóval találkoztam már a facebook.com-nak köszönhetően, de kevés keltette fel ennyire az érdeklődésemet, mint az alábbi. A videóban Varsó látható, amint az utcán járókelők, a buszra várók és autót vezetők mindannyian megállnak egy percre és csendben maradnak. Hirtelen azt hiheti a néző, hogy várnak valamire, vagy valami történni fog, mivel megszólal egy hangos csengő, de nem történik semmi. Az embernek állnak egy percet, néznek egymásra, majd újra leülnek a kávézókban, végül mindenki megy tovább a saját dolgára.

A videó azonban sokkal komolyabb mondanivalója van, azt illusztrálja, ahogyan egy egész város megemlékezik az 1944-es német megszállás elleni felkelésre. A náci elleni lázadásban 40 ezer katona vett részt, akik közül körülbelül 4 ezer nő volt. A több mint 2 hónapig tartó küzdelmet végül leverték a németek és az egész várost lerombolták. Erre emlékszik meg minden év augusztus 1-jén a lengyel város és az éppen ott nyüzsgő sokaság. Mindenki megáll és tisztelettel emlékeznek meg azokra, akik meghaltak vagy elvesztettek valakit a felkelésben.

Nagyon szép gesztusnak tartom ezt a hagyományt a lengyelek körében, amely bátran nevezhető nem mindennapinak. Úgy gondolom, hogy a mai rohanó világban mindenki csak a saját dolga iránt érdeklődik és senki sem áll meg egy pillanatra azért, hogy elgondolkodjon a múlton. Olyan világban élünk, ahol mindenki siet és nincs ideje. Éppen ezért olyan szép ez a megemlékezés. Nem egy hosszadalmas ünnepség, amin újra elmondják az előző és azt megelőző években is elmondott szövegeket, hanem csak egy perc egy apró gesztus mindenkitől és éppen elég. Egyszerű és egyben szép is.