Szerző: C. S. Lewis

Cím: Caspian herceg

Fordító: Liszkay Szilvia

Kiadó: Harmat Kiadó Alapítvány

Oldalszám: 244

Kiadás éve: 2013

C. S. Lewis Narnia regénysorozatának a folytatása a Caspian herceg, amely 1951-ben jelent meg és szintén akkor vált sokak számára népszerűvé, amikor elkészült a filmváltozata is 2008-ban. Ez lett az egyik leghosszabb és egyben legizgalmasabb kötet is a sorozatból, amely tele van számos izgalmas fordulattal és most is sikeresen elvezeti az olvasót Narnia különös világába.

A történet tulajdonképpen Peter, Susan, Edmund és Lucy újabb kalandjával folytatódik: egy év telt el azóta, hogy eljutottak és hazaérkeztek Narniából, de azóta is vágyódnak vissza. Éppen bentlakásos iskolába utaznának, amikor egy furcsa erő magával ragadja őket, és a következő percben már egy lakatlan szigeten találják magukat. Hamarosan elkezdik felfedezni a vidéket és rájönnek, hogy valójában Cair Paravel romjaihoz kerültek, ahol egyszer csak felbukkan egy udvariatlan és egyben hitetlen törpe is. Az ő elbeszélése által pedig megtudják, hogy Narnia már nem az a hely, amely évszázadokkal ez előtt volt. A telmarinok ugyanis megtámadtak és leigázták Narnia népét, akik közül most mindenki bujkálásra kényszerült. Az emberek megölték azokat, akiket megtalálták, és azóta is titkolják a létezésüket olyannyira, hogy a legtöbben már csak mesének, mendemondának hiszik a varázslatos lények létezését. Azonban most esélyt kaptak arra, hogy visszafoglalják földjüket és Narnia jogos királya, Caspian herceg kerüljön a trónra. A Pevensie testvérek pedig garantáltan most is mindent megtesznek azért, hogy megmentsék Narniát és lakóit.

Az eddig elolvasott négy kötet közül nekem eddig ez tetszett a legjobban. Ennek pedig egyszerű az oka: bámulatosan szövi az író a cselekményszálakat. Sokkal összetettebb most az egész történet és egyben bonyolultabb is mint korábban. Az előző három kötet egyszerű mese volt, ahol hol ezt, hol azt a szereplőt ismerhettük meg Lewis elbeszélése alapján. Most azonban sokkal színesebbek a leírások és Caspian történetét is az egyik szereplőnek köszönhetően ismerhetjük meg. Mindig is tetszett az, hogy az író egy – egy elejtett utalást tett a korábbi történetekre, mivel így felelevenítette és felkeltette az olvasó figyelmét a többi lenyűgöző történetre is, de most ezzel újított számomra. Korábban úgy gondoltam, hogy kisebb gyerekek számára tökéletesek a könyvei, azonban a Caspian herceg elolvasása után már biztosra állíthatom, hogy bátran kezükbe vehetik a nagyobb gyerekek, de a felnőttek is a kötetet.

A könyvben egyébként számos új szereplőt ismerhetünk meg, és ez által egy új Narniát is. Az új szereplőknek hála pedig számos újabb konfliktusok és talán ebben a részben vettem észre a legtöbb komikus jelenetet is. A gyerekek túljárnak az idősebb törpe eszén, folyamatosan viccelődnek vele, de fontos az is, amilyen gyermeki énnel rendelkeznek bizonyos állatok. A medve, akit a legtöbben morgó nagy állatként ábrázolnak, itt egy kedves, szerethető lény lett és ez igaz másokra is. A Pevensie testvérek esetén is észrevehető egy fejlődés, hiszen korábban Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény c. kötetben még teljesen gyerekként viselkedtek, itt azonban már látszik rajtuk az, hogy egy évet öregedtek és komolyodtak, majd a történet során is látványosan fejlődnek még és egyre jobban hasonlítanak uralkodásuk korabeli énjükre.

A regény egyik hátránya talán az, hogy kevesebb tanulságot tartalmaz mint az előző három. Amíg ott számos dologra próbál rávilágítani az író, addig itt most sokkal kevesebbre jöhettünk rá. A mese egyik kulcsfontosságú momentuma ugyanis az árulás, amelyet itt is elítélendő cselekedetnek titulálnak, de mégsem kap az áruló kegyetlen büntetést. Mindezek mellett fontos a megbocsátás szerepe is a történetben, hiszen az ellenség önhibáján kívül vált olyanná, amilyené, de Aslant most is a bölcs jelzővel lehet illetni, nem pedig a bosszúállóval.

A Caspian herceg c. könyv egyik szomorú történése azonban a végkifejlet, amikor olyasmit tudunk meg, ami biztosan megváltoztatja az elkövetkezendő három kötet kimenetelét is. Nem akarom elárulni a titkot, de a lényeg, hogy ez az első narniai mese, amelynek nem teljesen boldog vége lett. Nekem egy kicsit elszomorító volt, bár már a filmből tudtam, hogy ez lesz a vége. Mégis élveztem minden egyes pillanatát az olvasásnak, talán jobban is, mint az előző kötetekét és ez az az ok, amiért leginkább ajánlom mindenki figyelmébe. Szerintem tökéletes kis könnyű olvasmány, amikor az ember nem akar semmi komolyat és elgondolkodtató a kezébe venni.