Szerző: Agatha Christie

Cím: Gyilkosság a diákszállóban

Fordító: Sarlós Zsuzsa

Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.

Oldalszám: 244

Kiadás éve: 2012

Agatha Christie munkásságát nem sokaknak kell bemutatni, hiszen a legtöbben őt ismerik a krimi írók közül. Ha bűnügyi detektívregényeket gondolunk, akkor számos olvasónak azonnal az ő neve ugrik be. Agatha Christie nemcsak az olvasók körében lett világhírű könyveivel, hanem a megfilmesítéseknek köszönhetően szinte mindenki megismerhette történeteit. Mint azt később megtudtam, szerette is meg nem is a kis belga detektívet, de kétségtelen, hogy Hercule Poirot hozta meg számára a hírnevet.  

A történet szerint Poirot titkárnőjének a testvére kerül bajba. Mrs. Hubbard házvezetőként dolgozik egy diákszállóban, ahol folyamatosan tűnnek el a használati tárgyak, és bár nem túl értékesek ezek, mégis nyugtalanítják őt. Aggodalmát pedig átragasztja nővérére, aki emiatt nem tudja rendesen végezni a dolgát. Ez pedig már elég indok Poirot-nak arra, hogy utánanézzen az ügynek és ellátogasson a szállóba. Az eseményen egyszer csak felgyorsulnak és váratlanul meggyilkolják az egyik ott lakót. A diákok közül senki sem tudja elképzelni, hogy ki és miért tehette, hiszen a lány mindenkivel jóban volt és senkivel sem volt konfliktusa. Az ügyet azonban tovább bonyolítja egy hamarosan bekövetkezendő újabb, majd egy harmadik gyilkosság is. Az írónő most is fondorlatosan szövi a cselekményt, amelynek eredménye egy igazán élvezhető krimi lett.

Mindig is szerettem Agatha Christie könyveit, de már régóta nem olvastam tőle. A történeteit mindig kíváncsian veszem elő és próbálom kitalálni a gyilkost, de sokszor nem megy. Ebben a könyvben is találgattam, de kicsit már megszoktam, hogy mindig a regényei végén van egy forduló, ami mindent megváltoztat. Ebben a könyvben sem volt másként, bár számomra hátrány volt az, hogy most ez nem sikerült annyira erőteljesre, mint az eddig olvasottaknál. Úgy éreztem, hogy túl sok szereplő volt benne, akiket nem tudtam kellő mértékben megismerni, ezért néhol nehezebb is volt követni a cselekményt. Sok név volt, de ha visszalapoztam, akkor könnyen megértettem, mert rögtön eszembe jutott, hogy: „ja persze, ő az aki...”

A kötet nagy előnye azonban az, hogy iszonyatosan olvasmányos. Szinte olvastatta magát a könyv és alig tudtam letenni. Három este olvastam ezt a rövid történetet, de úgy érzem hamar véget ért. Igaz, nem volt túl hosszú a regény sem, de úgy olvastam volna még. Szerintem hamarosan olvasok is valamit tőle újra.

A másik dolog, ami nagyon tetszett a könyvben, hogy volt egy hangulata. Talán emiatt volt az is, hogy gyorsan elolvastam, mert nagyon megszerettem a diákszállóban zajló életet. Tetszett az, hogy szinte minden kultúrából képviselve volt valaki, és ezek a különböző szereplők folyamatosan összekapcsolódtak. Hiteles képet festett az írónő, bár nekem személy szerint a francia diáklány idegesítő volt. Leginkább azért, mert egy szót sem tudok franciául és így nem is értettem, amit izgalmában hablatyolt és emiatt együtt tudtam érezni a többi szereplővel, akik mondogatták is neki, hogy angolul beszélj, mert csak úgy értünk meg.

Mindezek mellett a szereplők sokszínűségének köszönhető az is, hogy biztosan minden olvasó talál egy szereplőt, akivel azonosulni tud. Számomra ez Mr. Akibombo volt, aki nehezen érti meg a dolgokat egy idegen kultúrában, hiszen nem beszéli tökéletesen a nyelvet. Próbál beilleszkedni és minél több dolgot akar megtanulni, ami miatt gyakran azonosítják stréberként, aki csak magolni tud, de nincsen önálló véleménye, gondolata. Mindezek ellenére mégis óriási segítséget nyújt és bebizonyítja mindennek az ellenkezőjét. Nagy örömömre pedig sok szereplő sokkal bátrabb lesz a regény végére, ami betudható annak is, amin átmentek.

A könyv címe egyébként félrevezető volt, mivel a diákszállóból én rögtön fiatal tizenéves diákokra asszociáltam, akik valamilyen bentlakásos iskolában tanulnak és élnek, de mint később megtudtam nem így van. Azonban ennek köszönhetően kicsit a korabeli Londont is megismerjük az olvasás közben. Bár nem ez volt a legjobb Agatha Christie könyv, amit olvastam,  de nem is a legrosszabb. Érdekes volt a szereplők sokszínűsége miatt, és ha valaki éppen olvasni akar valami újat vagy elsőt az írónőtől, akkor ez a kötet kitűnő példa a lehet kezdetekhez.