2014. nov 03.

Abigél, a csodatevő

írta: tees06
Abigél, a csodatevő

Szerző: Szabó Magdaabigel_03.jpg

Cím: Abigél

Kiadó: Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó

Oldalszám: 396

Kiadás éve: 213

Mindig szívesen olvasok számomra eddig ismeretlen szerzőtől, mert szeretek új dolgokat megismerni. Egy új szerző pedig biztosan új stílust és szemléletet ismertet meg. Szabó Magda számomra most egy kellemes csalódás volt. Hallottam már korábban is róla, de valahogy soha sem vett rá senki és semmi sem arra, hogy olvassak is tőle. Most kedvet éreztem hozzá és az Abigél egész jó kezdetnek bizonyult.

Már az ajánló olvasásakor felkeltette az érdeklődésemet az, hogy egy zárt iskolában játszódik a könyv, és mint később megtudtam, ezt Szabó Magda iskolája, a debreceni Dóczi Leánynevelő Intézet ihlette. A Matula szigorú, zárt világában nagyon sok keresztény történetet és hagyományt ismerhetünk meg, amelyek kívülállóként furcsának tűnhetnek, de éppen ezért lesz hiteles a könyv. Azonnal elhiszek mindent, hogy ez pontosan így volt és csak így történhetett. A történet szerint Vitay Georginát a tábornok apja beíratja az árkodi leánynevelő intézetbe, ahol a kislány kénytelen megbarátkozni az új körülményekkel és szabályokkal. Először furcsa számára az, ahogyan itt öltözködni kell, hiszen pesti lányként már megszokta a szép ruhákat, ékszereket, parfümöket és színes rúzsokat, de a Matula világában mindez tilos. Egyáltalán nem használhatja a saját dolgait, sőt mindent elvesznek tőle azonnal a megérkezésekor. Beiratkozása után pedig új ruhát, törülközőt, ágyneműt és még tarisznyát is kap. Mindent megszabnak, ami neki szokatlan, hiszen a fővárosban a nagynénjével gazdagon kiélvezte a szabadságot. Itt azonban csak a tanulás és az iskolai rend betartása maradt.

Az első pár oldal olvasásakor arra gondoltam, hogy ez a könyv leginkább női olvasóknak szól. Férfiként pedig eléggé nehezen olvastam olyan bajokról, hogy valaki azt könnyezi meg, hogy hogyan kell hordania a haját vagy milyen nevetséges ruhát kell felvennie. Igazi lányregénynek tűnt kezdetben a könyv, de miután kiderült, hogy miért is került Gina a Matula falai közé, már is mindent megértettem és érdeklődve olvastam tovább. Szerettem ezt a könyvet, mivel sok szereplő könnyen megkedvelhető és nagyon megtetszett nekem ez az iskolai légkör. Legutoljára Ottlik Géza Iskola a hátáron c. regényében olvastam ilyen intézményről és akkor is kíváncsian fogadtam a részleteket. Itt is hasonló a szigor, de egy teljesen másik történet.

Az egész regényt körüllengi Abigél legendája és a kezdetektől gondolkodik rajta az olvasó, hogy vajon ki lehet Abigél szobra mögött. Azoknak, akik nem ismernék, annyit elárulok, hogy egy szobrot neveztek el Abigélnek, amely az iskola kertjében áll és a diákok levelet írnak neki akkor, hogyha igazán nagy baj van. Abigél pedig mindig segít. Ez a kis rejtély feldobta kicsit a cselekményt és adott egy olyan érzést is, mint amikor krimit olvasunk és a gyilkos személyét találgatjuk. Itt azonban jóval egyszerűbb dolgunk van és egészen könnyen kitalálható az is, hogy ki is áll Abigél mögött. A könyv ugyanis nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a második világháború hogyan befolyásolja az intézmény és a lányok életét. Szinte nincsen olyan lány, akinek valamelyik rokonának nem kellett volna a frontra mennie és még az is csoda, hogy maradtak férfi tanárok is az intézményben.

Ahogyan már említettem a legtöbb szereplő megkedvelhető. Tényleg azt az érzést nyújtja a regény, mint amikor iskolában tanulunk és megszokjuk a tanárokat. Akikre, időnként nagyon mérgesek vagyunk, de máskor igazán kedveljük őket. Ez pedig azért van, mert a legtöbb szereplő jellemzése alapos. Van egy - két diáklány, illetve tanár, akit csak részben ismerünk meg, de ők nem is annyira fontosak a cselekmény alapján. Számomra kedvelhető volt Zsuzsanna naivitása és vallásossága, illetve Torma Piroska ártatlan, de egybe vad karaktere is.

Szabó Magda egyik legnagyobb erénye az volt, hogy hitelesen írt és ez által könnyen bele tudtam magamat élni a cselekménybe. Ezt nem úgy értem, hogy különféle szereplők személyébe képzeltem magam, hanem hogy minden egyes cselekménynek átérezhettem a hangulatát. Pl. amikor Horn Micivel játszott az egész iskola és mulatoztak az utolsó este, akkor nekem is jobb kedvem lett és mosolyogva olvastam a játékokat. Szórakoztató volt. De ezzel ellentétbe aggódva olvastam Gina szökését, mert lehetett érezni a veszély jelenlétét, ami leselkedik rá. Eddigi olvasásaim során csak kevesen voltak arra képesek, hogy ennyire hatni tudjanak a kedvemre és képzeletemre. Szabó Magdának sikerült és ezért hiszem azt, hogy fogok még olvasni bőven tőle.

Másik nagy előnye a könyvnek az volt, hogy sokszor olvashattunk előre utalásokat. Nekem ez nagyon tetszett, mivel nem ment részletekben az írónő, hogy kivel mi és hogyan történt, hanem egyszerűen röviden és gyorsan megmondta, hogy ez a szereplő férjhez megy, a másik meghal a fronton vagy a bombázásban. Több szereplő sorsánál is érezhettük a háború kegyetlenségét és erről Szabó Magda nem úgy írt, hogy olvasd ki a sorok közül. Sokszor azonban ezzel elvette a reménykedés lehetőségét, de így sokkal érthetőbb volt.

Személy szerint nem szeretem azokat a könyveket, amelyek iszonyat sok leírást tartalmaznak és részletekbe mennek, de az írónő stílusát egyszerűen imádtam. Sokszor unom a leírásokat, mert sokan túlzásba tudnak esni, de nála ezt egyáltalán nem éreztem. Úgy írt a Makula fehér csempéiről és falairól, hogy azt tényleg tudtam élvezni. Egy negatívumot azonban mégis megemlítenék, még pedig a könyv végén található befejezetlenséget.  Azt ugyanis megtudjuk, hogy mi lesz egy év múlva, de azt nem, hogy mi történik az alatt az év alatt. Engem nagyon is érdekelt volna, hogy hogyan is alakul Gina élete és szívesen fogadtam volna még egy epilógust vagy akármit, amiben a jövőjéről olvashatok. Bár sok utalás van arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a felnőtt élete, de arra nem sok volt, hogy hogyan alakul tovább a Matulában az élete. Engem pedig az nagyon is érdekelt volna. Ez az egyetlen apró hiba azonban nem változtatott azon a tényen, hogy megszerettem Abigélt

Szólj hozzá

könyv Abigél Szabó Magda